byebyebye

Na, amúgy én már majd egy hete itthon vagyok, ahogy Milu is írta. Péntek hajnalban érkeztem meg, soksok óra repülés majd vonatozás után Kassára,innen meg már egyszerű volt hazajutnom.Főleg azért, mert kijöttek elém, és reggel 6kor már Zsolcacityben lehettem.
Olyan jó most itthon! Az idő nagyszerű, és én is jól érzem magam így munka nélkül. Persze napok óta 7:50kor kelek - munkába is mindig ekkor kellett,de ezt majd csak kiheverem...
Eredeti tervek szerint e hét hétfőn utaztam is volna vissza, de a szóbeli nyelvvizsgát holnapra tették, így felesleges lett volna; maradtam inkább a fenekemen és próbáltam tanulni.
Milu meg már úton van hazafele, ha jól számolom,lassan megérkezik Brüsszelbe - legalábbis tavaly,mikor én is Eurolines-szal jöttem haza, az is a londoni járat volt, és fél5re ért a belga fővárosba. De Milu már tegnap este 10óta buszozik, és holnap 11re ér Pestre. Remélem a rengeteg csomagjával azért felengedték a buszra! Ráadásul ő nem is egyedül utazik,egy barátja csatlakozott hozzá. Hogy ki, azt majd ő elmeséli!:)

Az utolsó napjaim nagyon jól teltek,és azért tényleg hiányoznak emberek. Lehet kicsit még Sally is, bár tőle rendesen el sem köszöntem, csak integettem neki, Bettyt meg elfelejtettem felkeresni. A főnökség is rendes volt, azt mondták, bármikor visszamehetek, persze elég gyorsan felvettek a helyemre egy lengyel lányt - majd még egyet. És a város is olyan szép volt az utolsó nap! Na meg a sárkányos 3D-s film szuperklassz volt, a Cemetery Junction* meg - amire belógtunk - nagyon vicces! És itthon eddig sehol sem leltem meg!:(
A hazautam is kalandos volt, de nem annyira,mint az odaút; ahhoz Milu is kellett volna. Így elég eseménytelenül telt a repülés, csak egy fura fickóval akadtam össze, aki 5éve kint dolgozik,de semmit sem ért angolul: ezért sem tudta,hogy fél órát miatta késett a repülő.Ugyanis valaki más beszállókártyájával szállt fel a gépre:) De azért időben megérkeztünk Szlovákiába, ahol felszálltam egy rozoga kis airport shuttlere - sok sok cigánnyal egyetemben, akik nekipréseltek az ablaknak, és bebuszoztam Pozsonyba. Itt elálldogáltam 2órát, vettem vizet,mert ekkor már majd szomjan haltam, majd 11kor felszálltam a vonatomra és 6órát zötykölődtem. Remélem Milu többet tud aludni, mint én,mert nekem kábé 5perc jutott. Mikor már majdnem elaludtam, bejött egy szlovák lány a kabinba és elkezdett valamit károgni nekem,persze egy szavát sem értettem s máig nem tudom, ugyan mit akarhatott. Felajánlottam neki, hogy beszélhetünk angolul,de erre csak röhögött - magyarul inkább nem szólaltam meg,mert féltem,hogy megvernek...
Aztán holnap mindenki szorítson nekem!:)

*Ez amúgy Ricky Gervais - Stephen Merchant új angol filmje, kint nagyon nagy reklámja van, de a britek amúgy is bírják Gervaist: ő a legnépszerűbb angol humorista, s nem mellesleg az Office kitalálója.Úgyhogy hajrá,mindenki nézze meg jó gyorsan!!!

Hálaének Lokinak

Najó, azért így elég meredeken lett indítva ezzel az izlandi falfestménnyel, de kellett valami, ami összeköti minden mondandómat, és a kedves görög szakács a hotelünkben, aki mindenféle görög isteneket akar a teste különféle pontjaira tetováltatni, a viking istenekkel is eléggé képben volt, úgyhogy felvilágosított ebben a témában is.
Szóval röviden Loki az egyik legfontosabb viking isten, aki a természeti katasztrófákért, háborúkért felelős, és egyben a hajósok védelmezője, amit most valahogy úgy értelmezünk, hogy a repülővel utazókra is érvényes legyen, ugyanis Csilla épségben hazaért és már otthon készülhet a nyelvvizsgájára (ugye tanulsz, Csilla?)

Ezen kívül a magam részéről hálát adok azért is, amiért kitört az az izlandi vulkán és lehetetlenné tette a légiközlekedést egy jó pár napra. Otthon biztos nem beszélt erről az ég világon mindenki, de azért itt Skóciában ez elég nagy traumát okozott, ugyanis ide a kontinensről csakis repülővel lehet normális idő alatt eljutni. Hajók is járnak persze, de az nem igazán a gyors személyszállításra van kitalálva. Ugyanez igaz a buszokra és vonatokra is, ha valaki ide akar jönni, akkor lent Anglia déli részén kell átkelnie a csatornán és elmenni Londonba, aztán onnan még 8 és félórás út áll az illető előtt, ha el akar jutni Edinburghba. Egy norvég cég küldöttsége például 5 napot töltött el kényszerből a hotelünkben, mivel a repülőjük nem indult Oslóba, és a kb. egy órás repülőút helyett legalább 2 nap lett volna nekik, amíg szárazföldi kerülővel hazajutnak.
A hála pedig azért jár, hogy ennek köszönhetően a hotelbe érkező vendégeknek kb 98%-a lemondta a foglalását, úgyhogy hétfőn az 500 fős étteremben az egész este során 11-en vacsoráztak, kedden 4-en, úgyhogy a héten olyan nyugodt munkanapjaim voltak, hogy az első hetek alapján ilyenről álmodni sem mertem volna.
Aztán persze azért is jár a hála, hogy csütörtökön már járhattak a gépek...

De ha már vikingekről volt szó, akkor leírom gyorsan azt is, hogy szerdán megnéztük Csillával 3D-s szemüveggel a sárkányos filmet (aminek nem tudom a magyar címét, de angolul How to train your dragon) és Csilla el is lopta a szemüveget és kényszerített, hogy én is csórjam el, aztán miután vége lett a filmnek, sunyiban beültünk egy másikra, de nem tetszett, úgyhogy átmentünk egy másik terembe, de az se tetszett, aztán a következőben megnéztünk egy tökjó filmnek a második felét, szóval Csilla, ha ezt elolvasod, már rakhatod is be letölteni:D

Ja igen, még azért azt is közölnöm kell, hogy kedden felülök a buszra, utazok 8 és fél órát londonba, aztán onnan megyek haza, és ha minden igaz, akkor csütörtök délre már pesten leszek. Azért majd még egy rendes búcsúzós bejegyzést is írok, de előtte bemegyek a városba, és lefotózok mindent, ami egy kicsit is jelentett nekünk, még a morrisons-t is, a magában motyogó skót embert, vagy IV. György király szobrát, aminek a pont fejére és a koronájára tudott szarni egy sirály vagy egy nagyétkű galamb, de már harmadik napja nem tudták letakarítani.

haza?

Nem, nem akarok általánosítani és minden skótot lebutázni, de ma az egyik munkatársam megkérdezte, hogy "Magyarország Amszterdam és Vietnam közelében van?"
És tényleg Vietnamot mondott, még vissza is kérdeztem. Lehet ő meg engem tart hülyének...
Ma amúgy megmondtam a melóhelyen, hogy kész, vége, mennem kell, és egész jó fejek voltak, míg én péntek óta ezen stresszeltem. Bár ha így haladunk, nem lesz nekem repcsim csütörtökön: a ryanair szerdáig törölte a járatait, a brit légtér pedig holnapig zárva. De a vulkán továbbra is ontja magából a füstöt, és, ami a legjobb: van ott Izlandon A vulkánka mellett egy testvérvulkán is, ami ha kitör, ezerszer rosszabb lesz, mint a mostani helyzet.
Lehet úszik a nyelvvizsgám, de akkor vele minden más is. Vajon Izlandról könnyebb hazajutni?
Oda kellett volna mennünk...

Ma délután majdnem lehányt egy sirály.

Hát igen, ez egy ilyen nap volt. Itt van ez a hülye vulkáni hamu, ami miatt Európa összes repterét lezárják lassan s amiről nem tudni, mikor oszlik el. (Akár egy évig is eltarthat!!!) Viszont legalább a nap szépen sütött s szintén a hamu miatt az elkövetkező hetekben csodaszép naplementékre lehet számítani. Ezt tegnap le is teszteltem és elkerekeztem Cramondba.
Végül eldöntöttem, hogy elmondom a melóhelyen, hogy elhúzok, már egy beszédet is alkottam amit ma akartam közölni Lornával, de persze nem jött össze. Pedig egész nap gombóc volt a gyomromban miatta. Munkáról jut eszembe, lehet írtam már róla, hogy ki kell töltenem egy ilyen ételhigiéniás tesztet. Sally előre felkészített, hogy ő 27pontot ért el, én biztos kevesebbet fogok, mert némelyik kérdés nagyon bonyolult. Ehhez képest 30/30at értem el, és a kérdések zöme hatalmas hülyeség volt. Pedig a főfőnökasszony még a kedvenc főszakácsomat is mellém ültette, hogy segítsen eligazodni az útvesztőben, de tőle csak megerősítést kértem. Bárcsak minden elkövetkezendő vizsgám ilyen könnyű lenne:)
A héten a Starbucks nagyon stresszes: soksok ideges ember, akik mind különösebb kávékat kérnek (van pl. chai tea latte is!!!) és mind gonoszul néznek rám. Viszont kávékat szeretek főzni, mert nagyon sokat tanultam belőle. Kész kávéfőző expert leszek a végére! És mert tegnap a reggelimhez tudtam csinálni magamnak karamellás forró csokit! (A héten amúgy - csütörtök kivételével - minden nap lenyúltam egy kis doboz ananászt - árulunk ám ilyent is. Ma három dobozzal is. Imádom az ananászt.)
Milu megint melózik a hétvégén, így egyedül fogok kalandozni. Valszeg elmegyek Livingstonba - van ott egy hatalmas outlet, majd főzök, vasárnap pedig bolhapiac - mi más?:), este meg esetleg elnézek egy jazzklubba, ahova Ramón hívott valami flamencoestre. És persze az összes fennmaradó szabadidőmben németezek, mert ha most sem sikerül a szóbeli, úszik minden.

Loch Ness

Na hát erre is sor került.. Vasárnap ugyanis Csillával, Boxyval és a perui Alberto barátunkkal felkerekedtünk, béreltünk egy kocsit és nekivágtunk bejárni a skót felföldet és elindultunk egyenesen Loch Ness irányába. És annyira gyönyörű volt, hogy azt leírni nem lehet, és persze a képekről sem fog minden átszűrődni, szóval ezt az embernek saját szemével kell látnia:) Körülbelül 3 és fél órás kocsikázás volt Edinboróból Inverness, ami a nagyjából a tenger és a loch ness között helyezkedik el, aztán onnan szépen végigmentünk a tó északi partján és megcsodáltuk a ragyogó tiszta vizet, a tó partját szegélyező hegyeket és a köztük elterülő zöld legelőket, amik néhol nem is voltak annyira zöldek, mert annyira tele voltak birkákkal, hogy inkább fehérnek nevezném.


És természetesen Nessie-vel is találkoztunk, akiről hosszas nyomozás után megállapítottuk, hogy amellett, hogy ő a loch ness-i szörny, valójában lány, és komoly üzletember, pontosabban üzletszörny, aki felépítette kis üzleti birodalmát a saját hírneve köré, és abból él, hogy a tó partján kis pavilonok ezreiben kis nessie-figurákat ad el, hajós expedíciókat szervez jó pénzért a saját keresésére és nessie-múzeumot működtet a saját ereklyéivel. Szóval azért elég jó üzlet az, ha van a tavadban egy szörny:)


Mindenesetre ha nincs ez a szörny, akkor lehet, hogy nincs ami motiváljon minket és kihagytuk volna ezeket a szép dolgokat:)



És most a remek alkalmat kihasználva itt van egy várva várt pózolós kép rettegett lakótársunkról:)


Útunk során persze a loch ness-en kívül számtalan más tó mellett is elhaladtunk, amiknek a nevét se tudjuk, de mindegyik csodaszép volt.

Aztán miután a keleti partot elhagytuk és végigmentünk a loch ness és egyéb tavak mellett, eljutottunk fort williambe, a nyugati partra, ahol láthattuk az óceánt!! legalábbis annak egy kis öblét:)


Persze ez simán kinéz valami kis tónak, először mi is azt hittük, de attól még ez az óceán:)
(mivel sós volt a vize)

Aztán a hazaúton újra átkeltünk a skót felföldön, ahol nagy nagy kopár hegyek sorát, legelőket és vízeséseket láthattunk, kb ilyeneket:



Nemsokára jönnek a tegnapi, a város tetejéről, az Arthur's Seatről készült képek..

képadag

Csúnya szürke felhők útban Cramond felé

Tiszta Lost - ez az a kis út, amin apálykor átjuthatunk Cramond islandre

A szigetről a tenger

És a Halálhíd is látható!!!

Pózolós kép a másfél fontos kabátban

Indián barátom és az aranyhal

Még a napot is láttuk lemenni:)

A Princes Gardens és a csodás tavasz

Emós képek - mert Alberto nem olyan jó fotós, mint...én!

Wedding bus - milyen jó ötlet már!

Calton Hill

A modern Skót Parlament, amiről már régebben beígértem egy képet

A kikötőnk

Milu a hét 7 napjából 6ot munkával tölt, így megint én jegyzek be. Aztán a holnapi kirándulásunkról - megyünk bizony megkeresni Nessiet! - majd ő fog írni egy szép kereket képekkel teletűzdelve.
Az időnk szerda óta többé-kevésbé csodaszép. Szerdán szabályosan melegem volt a télikabátomban! Ez áprilisban Skóciában egész nagy dolog.
Csütörtökön aztán megérkezett Alberto, a perui, de Londonban élő barátom, így most vele lógok. Szerencsére nem pörög annyira ő sem, így nem akar mindig várost nézni - legalább pihenhetek én is. Most épp csirkét főz nekem, én meg elvileg németezek.
Tegnap aztán megérkezett végre a képeslapos fizetésem is, már csak be kell váltanom a csekket. Munka után elsétáltunk Albertóval Cramondba majd át a szigetre, ahova csak apálykor lehet átjutni. Estefelé töltök majd képeket is róla!:) A mai program eredetileg kastélynézés lett volna, délelőtt legalábbis, míg Milu is itthon van, de későn keltünk, így ezt most elhalasztjuk. Viszont a holnapi kirándulást, azt már nagyon várjuk!
A munkáról meg: olyan rosszul érzem magam miatta. Okosnak tartanak, és mindig rácsodálkoznak, milyen gyorsan tanulok, ezért képeznek is ki mindenfélére. Megtanítottak a pénztárgép használatára reggelikor és ebédidőben is, ami baromira nem nagy ördöngösség, csak gyorsan kell csinálni, mert ebédidőben pl. 800embert szolgálunk ki. Legalább. Jövőhéten meg Starbucks tréningen leszek, ami tök menő, mert otthon még nincs Starbucks, aztán ha lesz majd, nagy eséllyel pályázhatok oda a már meglévő tapasztalatommal. Ráadásul a többieket nem tanították meg ezekre a dolgokra. Én pedig szó nélkül ott akarom hagyni a helyet április végén...
Most megyek ebédelni. Perui csirke!

Kabátlesen

Nem is olyan jó, hogy kaptam végre fizetést. Így mindig csak vásárlok, mert van miből! Na jó, nem mindig, de péntek este óta minden nap elindultam shoppingolni, közben meg rájöttem, hogy mennyi minden is kéne nekem. Égető szükségem van például egy rózsaszín iPodra. (Persze mp3 lejátszóm van. A telefonom az, aminek az aksija olyan rosszul érintkezik, hogy már össze kellett celluxozni:D) De mindig csak arra tudok gondolni, milyen jó is lesz végre hazamenni:)
Tegnap is bolhapiacoztam, mert egyszerűen imádom az érzést. Vettem is másfél fontért egy türkiz kabátot, megint másfélért 3felsőt. Csak tudjam ezeket hazacipelni.
Ja, amúgy tegnap Milut elütötte egy taxi! Neki semmi baja, a biciklijének annál inkább, a taxis azonban megállás nélkül tovaszáguldott. Asszem igaza van Sallynek: a városban bicajozni tényleg veszélyes.
Nekünk ma is melóznunk kellett - nesze neked Húsvét, vagyis Milu 2től 11ig robotol, én csak 8től fél3ig voltam. Elég furcsa ez az itteni hozzáállás, mert nem mindenkinek szünnap a Húsvét hétfő. Boxy pl pénteken és ma sem dolgozott, de nálunk a Standard Lifeban ma is pörgés volt. Szerencsére a főnökséget csak Allan, a jó fej főszakács képviselte, ezért is jöhettem el félórával hamarabb. És indulhattam el a belvárosba kabátlesre. Találtam is egyet a gyerekrészlegen:) Rózsaszín!!! És pulcsi nélkül jó is rám!!!

Ítéletidő

Kedves Világ! Légy szíves hagyd abba a velünk való szórakozást és állj vissza a fejed tetejéről.
Mert most tényleg eléggé a feje tetejére van állva és fordítva működik minden, és most nem arról beszélek, hogy az autók az ellenkező oldalon közlekednek meg a nyilvános vécékben másik oldalon van a vécépapír, meg ilyesmi, hanem arról, hogy az időjárás mintha fordítva működne.
Amikor február elején megérkeztünk, el voltunk ájulva, hogy milyen meleg van, de azóta nem hogy nem javult az idő, de még romlott is. Tegnapelőtt ugyanis leesett az első havunk, pedig itt Edinburgh-ban elvileg télen is nagyon nagyon ritkán havazik.
És akkor a szélről még nem is beszéltem, ami mostanában nagyon durva. Kedden délután 2-től 11-ig kellett dolgoznom, és 2-kor olyan idő volt, amiben egy normális ember nem indul el biciklivel, én azonban mégis megtettem, mert nem akartam az éjszaka közepén gyalogolni haza. És akkor a tenger partján haladva megláttam a legnagyobb hullámokat, amiket valaha is láttam életemben. Aztán amikor egy kereszteződésnél le akartam kanyarodni és megálltam a piros lámpánál, hirtelen olyan széllökés kapott el, hogy helyben nekicsapott az épp mellettem elhaladó kamion oldalának. Szegény kamionos olyan rémülten szállt ki, szerintem már egy véletlenül elütött bicajosból kifolyó vértócsa lebeghetett a szeme előtt:) Na de hát nem lett semmi baj, mindenesetre viharos időben ne üljetek bicajra.

Egyébként annyiból jó az ilyen szélsőséges időjárás, hogy ilyenkor az embereknek megered a nyelve. Mert hát jó kis brit szokás minden beszélgetést azzal nyitni, hogy ejj már megint milyen rossz az idő, aztán 5 perc panaszkodás, hogy mennyire elázott a munkába tartó úton és végre ezután megkérdezik, hogy hogy vagy. Amitől néha szintén a falra tudok mászni, mert ez a "How are you?" vagy "Are you okay?" vagy csak simán "Alright?" kérdést minden nap legalább hússzor hallom és egy idő után már kezd dühíteni. Persze, hogy jól vagyok, mért ne lennék jól?? talán úgy nézek ki, mint egy zombi? Vagy minek kérdezgetitek annyit???

Szóval ezek a britek rettenetesen sablonos emberek és nem túl beszédesek, amikor beszélnek is, tök felesleges dolgokat mondanak, szóval bármiféle egy picikét is személyes dolgot elég nehezen lehet megtudni. A perzsa főpincérünkkel még csak 3-szor beszélgettem, de máris mindent tudok Iránról, a feleségéről, arról, hogy milyen fura őszköszöntő ünnepük van, vagy hogy hogyan kell kecskét vágni. Ezzel szemben a skót főnököm, akivel nap mint nap találkozok, most volt hajlandó elárulni magáról az első személyesnek nevezhető információt, mégpedig azt, hogy szereti a whiskeyt és hogy minden héten 2-szer be szokott menni a a közeli skót whiskey-s boltba. Persze ezzel sem árult el magáról túl nagy titkot, ugyanis majdnem minden reggel olyan másnaposan szokott bejönni, hogy amúgy is sejtettem, hogy nem veti meg az alkoholt.

Na most zárom a soraimat, remélem egyszer még a skót whiskeyről közelebbi élményt is közölhetek.

gyors híreink következnek

Glasgowban havazik, itt pedig annyira esik az eső és fúj a szél, hogy reggel gyalogoltam munkába. A farmerem úgy megázott, hogy még délután is vizes volt.
A nagyi és az unoka holnap végre hazamennek.
Én pedig Húsvétkor is melózok. De holnap végre megkapom az első fizum.:) Veszek is egy ananászt!
(Holnap már ráveszem Milut, hogy írjon, de ő most is melózik egészen 11ig. Húzok tanulni én is.)

Háphápháp

Míg Milu munkából munkába szaladgál, nekem kreatívnak kell lennem: a satnya idő ellenére hasznosan kell eltöltenem a hétvégét!
Kezdve a péntekkel. Bár tényleg durván rossz idő volt, egész napos eső és ködfoltok, nem is mozdultam ki. Ráadásul a kedvem is rossz volt, ezért inkább boroztam Boxyval és németeztem. (Nem tudom, a bor hatására történt e, de az egyszer elolvasott szavakra másnap reggel is emlékeztem. Különös, különös.)
Tegnap meg...hajjajjj, olyan kis listát írtam - gondolatban mindig pipáltam a végrehajtott célokat. Pedig a bicajom reggel rászorult egy kis renoválásra, leoperáltuk róla a sárvédőt - máris jobbak vagyunk, mint az itteni bicikliszerelők.
Aztán piros habartkrumplileves főzése után el is indulhattam utamra. Először a cv-met dobtam be egy nagyon tetszetős kávézóba - keresek egy részmunkaidős melót; ahol a főnökkel tök jól elbeszélgettem. Nem csak hogy tudta, mi Magyarország fővárosa, de jól is ejtette ki, s mikor mondtam neki, hogy keletre lakok Budapesttől, betájolta, hogy "akkor a nagy síkság közepén". Mikor meg elmagyaráztam neki a nevem kiejtését, rögtön azt reagálta: "Mint a Chinchillában". És rá is írta ezt az önéletrajzomra. Jó fej:) Bár nem hiszem, hogy megkapom a melót, de ilyen élmények kellenek.
Utána végigszáguldottam a buszok közt a Princes streeten - valahol le kellett parkolnom, mert 3kor Nuriával találkoztam. (Ő a spanyol lány a képeslapos boltból.) Be is néztünk egy kávézóba s végre csak ülhettem, süttethettem az arcomat és várhattam, hogy kiszolgáljanak. Na meg beszélhettem egy kivülállónak a hétköznapi gondokról, aki legalább minden téren egyetértett velem.
Listám következő pontján a tej szerepelt, amiért szintén Nuriával ugrottunk be a Farmfoodsba. 2x2 litert szereztem be végül - ekkor még nem gondoltam bele, hogy mindezt haza is kell cipelnem. Biciklivel. Visszapillantók, vigyázat! Az utolsó feladat az Aldi megkeresése volt, amiből mindössze 3 darab van Edinbraban és mind nagyon messze tőlünk. Sebaj, málhás szamárként elkerekeztem a legközelebbibe, a nap sütött, időm volt rá, mi kell még?
A fura csak az volt, hogy alig voltak a boltban. Pedig. Én azért szépen be tudtam vásárolni ott. Kábé ez eddig a legolcsóbb hely, ahol jártunk. Vagy ha nem is minden, de az akciós termékek meglepően olcsóak. Vegyük pl. a szőlőt, ami mindenhol 2font körül van, itt 59penny. Nem is hittem a szemeimnek. (De azért vettem 2 dobozzal...)
A gond csak az volt, hogy ekkor már két szatyrom is volt, de még messzebb kerültem a lakástól. A kocsik közt nem akartam imbolyogni, ehelyett elővettem kis térképemet, és kibogarásztam, hogy a patak (aka Water of Leith) kábé 100méterre van az Alditól, s amellett megy egy kis gyalogút, ahol sokkal biztonságosabb a biciklizés. Persze ennek ellenére a hazautam elég kalandos 1óra lett: a bicaj folyton bekapta a szatyrot, így a végére csak egy működő füle lett, alul pedig potyogtak ki a szőlők.
Azt hiszem, a városban ezért nem jár senki sem nagybevásárolni biciklivel.
Mára galériázást terveztem - azok ingyenesek ugye, így megint a Water of Leith mellett kerekeztem. Csakhogy miután felcipeltem a bicajt a 40méter magas dombra (a vacak kacskaringós lépcsősoron), a 3 kapu egyikén se tudtam bejutni a modern galériába. Így indultam tovább az Aldiba, mert kuszkuszt akartam ebédelni, és ott láttam olcsón. Aztán végül rizottót vettem, de ez is finom lett. (Ugye, mindig csak dolgozó Milu?)
A nap találós kérdése pedig: vajon az unoka - aki pénteken érkezett - miben keverte ki a hajfestékét?
A helyes megfejtő 1hét ingyenes csövelést nyer a kanapénkon!

Munkából munkába

Hát elég más lett most minden. Csilla hétfőtől péntekig dolgozik reggel 8tól délután 3ig, én meg elég változó műszakokban a hét előre megjósolhatatlan napjain, úgyhogy elég ritkán jön ki úgy a szabadidőnk, hogy mindketten ráérjünk és elmehessünk például kirándulni vagy akárhova.
A két leggyakrabban előforduló műszakom 8tól 5ig tart, illetve 5től hajnali 2ig, utóbbi miatt baromi hasznos, hogy biciklivel járok dolgozni, mert az éjszakai buszok elég ritkán járnak, ráadásul nagyon drágák, és ha még lenne is bérletem, akkor is kéne fizetni érte.
és hát azért elég sok érdekes dolog van egy 5 csillagos hotelben. A munkám nagy része abból áll, hogy edényeket kell elmosogatni, meg tányérokat bepakolni a mosogatógépbe, takarítani furábbnál furább konyhai meg éttermi eszközöket és néhány dologban segédkezni a szakácsoknak, zöldségeket pucolni, kajákat tányérokra szedni meg ilyesmi. És a hotel konyhája baromi nagy. Rengeteg szakács dolgozik sok különböző részlegen, van egy rész, ahol a húsokat sütik a szakácsok, van külön cukrászdás terület kis pékséggel, egy pult, ahol a zöldségeket és a gyümölcssalátákat készítik el és a központi rész, ahol az egyéb főételek meg köretek készülnek. És kaját is kapunk elég rendesen, a hivatalos ebédidőkön túl elég gyakran érkeznek kóstolók és mindenféle finomságok.

A munka elég változó, hogy mennyire nehéz, attól függ, hogy van-e valamiféle külön rendezvény, mert akkor az nagyon meg tudja dobni a forgalmat. Például ma is elég nagy volt a hajtás, pedig ma eredetileg szabadnapos voltam, és pihenésre készültem, de reggel hívtak telefonon, hogy mégis csak be kéne menni... És most így a hétvégém elég hajtós lesz, mert holnap 5től hajnali 2ig dolgozok, aztán másnap délelőtt menni kell pincérkedni, amiről még nem is írtam, az 6ig tart és onnan rögtön mehetek éjfélig hotelezni és utána hullafáradtan dőlhetek le aludni..
Viszont a pincérkedős munka is egész érdekes és tök szívesen csinálom. Testileg elég lefárasztó, mert rengeteget kell szaladgálni és rengeteg jól megpakolt tálcát és tányért kell ide-oda hordozni, viszont izgalmas beszélni a vendégekkel és segíteni nekik, vagy gyakran hallgatni ahogy az ételt szidják, hogy mennyire borzalmas az íze, és ebben teljes mértékben egyet is tudok velük érteni:)

Na hát most csak a munkáról írtam, de ilyennek is kellett lennie, valószínűleg nem sokáig fogom csinálni ezt a 2 melót így egymás mellett, mert így nem maradna időnk kirándulgatni és megtalálni Nessie-t, mert hát végülis azért jöttünk...

helyzet

Minden unalmasabb, most, hogy Milu is elkezdett dolgozni. Pedig csak egy napja...Most már legalább megérti, hogy a nap végére miért esek szét én is mindig. És miért alszok be 10előtt.
Ma meg mennie kell a Sheratonba, déltől 9ig ott lesz. Sürgősen találnom kell valami programot! Milyen lenne már, ha unalmamban németeznék?! Már a takarítás is sok volt. Pedig! Boxy pénteken közölte, hogy jövőhéten az előttünk itt lakó lány látogatóba érkezik a nagymamájával. És itt lesznek 5napot. Milyen jó is, legalább nem leszek egyedül. (A nagyi meg biztos rossz véleménnyel lesz rólam, ha meglátja az iszonyat mocskos tűzhelyet. Amit hetente lesúrolok, de amin ez nem látszik meg.És amit Boxy egy főzés alkalmával ugyanúgy összekoszol...)
Amúgy meg lélekben készülök a nyelvvizsgára. A magnó, ami ugye a szóbeli része, április 24.én lenne, és már nézegettem repjegyeket akkorra. A csavar csak az benne, hogy a nyelvvizsga után jönnék is vissza még két hétre. Jó, tudom, hogy ez logikátlan hangzik, de ha hétfő éjfélig foglalok, 30fontból eljutok Pozsonyba majd vissza. Itt pedig egy nap alatt ennél simán többet keresek. Teljesen megéri. (Persze Pozsonyból még haza kell jutnom, de ez részletkérdés. És még semmi sem biztos. Lehet nem kapok szabit, vagy lehet, hogy a szóbeli szóbeli része nem május 8.án, hanem hamarabb lesz. A legjobban május 15.nek örülnék. Akkor, az eredeti tervhez igazodva, hazafelé bejárhatnánk egész Európát. Persze beugranánk Németországba is, csak hogy készüljek kicsit a nyelvvizsgámra:))

Interjúözön

No hát az elmúlt egypár napban a szokásosnál is több interjún voltam, szombatra 3 is jutott, majd hétfőn, kedden és ma is volt mit csinálnom, és hát jó és rossz tapasztalat is akadt.
Szombaton elsőként egy bicajjal igencsak nehezen megközelíthető Sainsbury-ben voltam, ami nagyjából megfelel a brit spárnak, és van is a városban rengeteg kis üzlete, de amiben én voltam, az egy otthoni hipermarkethez hasonlít. Na hát az ott lefolytatott dolog nem is igazán interjú volt, inkább egy felvételihez tudnám hasonlítani, dvd-n mutatták nekünk a kérdéseket és papíron kellett rá ikszelgetni a válaszokat, de néhány kérdés kb ilyen általános iskola 1. osztály szintű volt. Pl. volt egy olyan, hogy "Judy bevásárlókocsijában 5 narancs van. Ha levesz még 8 narancsot a Sainsbury polcáról, hány narancsa lesz?" és összesen négyen voltunk a felvételiző turnusban, rajtam kívül volt 2 indiai srác, meg egy skót, és a skót fiún komolyan látni lehetett a verítékcseppeket...

Aztán voltam egy belvárosi hotelben interjún, ahol az interjúztató főnök elég komolyan belement mindenbe, kérdezgetett, hogy mit tennék adott szituációkban, aztán közölte, hogy jólvan, minden rendben lesz, de azt ne feledjem, hogy "ez nem Magyarország, itt MUNKAKULTÚRA VAN!" Hát akkor így azért ez eléggé meglepett és megkérdeztem, hogy hol dolgozott ő Magyarországon, vagy egyáltalán járt-e már ott valaha.. Mert azért azt a lazaságot, ami itt van, azt se nevezném igazán munkakultúrának.

Már kezdtem tényleg rosszul érezni magamat, mert nem először történik meg, hogy lenéznek és hátrányban részesítenek csak azért, mert magyar vagyok. 2 hete például olyan interjún voltam, ahol a nő mindenféle kerülgetés helyett közölte, hogy alkalmas vagyok a munkára, minden adottságom megvan hozzá és a hozzáállásommal sincs gond, de mivel magyar állampolgár vagyok, ezért nem biztos, hogy tud alkalmazni, majd felhív...
Na hát ehhez képest az aznapi 3. interjúm így zajlott:

- Good afternoon, my name is Gábor, I am here to apply for the Kitchen Porter job.

és a srác akihez beszéltem, elkezdett nevetni és meglepetésemre magyarul válaszolt:

- Szia, én meg Tamás vagyok, fel vagy véve.

És akkor így ledöbbentségemben azt éreztem, hogy a sors most kárpótolt mindenért, mert amiért eddig nem akartak felvenni, most pont azért vettek fel.
egyébként a Sheraton Grand Hotelről, Edinboró legnagyobb hoteléről van szó, ahol rengeteg ember dolgozik, és a feladatom elméletileg mosogatás, takarítás a konyhában, edények pakolászása és néhány egyszerűbb kaja elkészítése és előkészítése. És természetesen reggeli, ebéd és vacsora is jár, attól függően, hogy mikori műszakban vagyok. És hát ez a műszakbeosztás elég vegyes lesz, de állítólag elég rugalmasak, lehet csereberélni, ami annyiból hasznos, hogy így talán be tudom osztani úgy, hogy a másik munkámra is legyen időm. Ugyanis tegnapelőtt szóltak, hogy felvettek a kávézóba, ahol múlt héten voltam próbamunkán, illetve nem is a kávézóba, hanem annak az étterem részébe pincérkedni, ami annyit jelent, hogy szombatra és vasárnapra lenne elfoglaltságom. Meg azt is jelenti, hogy mehetek a boltba egy fekete nadrágot, meg egy fekete cipőt venni...

Csilláról most nem írtam, de azt azért megemlítem, hogy egyre magabiztosabban bicajozik, ennek köszönhetően ma egy visszapillantóval gazdagabbak lehettünk volna, ha felszedhette volna a földről és nem kell fénysebességgel eliszkolnia:)

Boldog Anyák Napját!

Mert bizony Angliában ma ünneplik. Ennek örömére itt feltehetőleg mindenki étterembe megy - na nem mintha ez más napokon nem így lenne. Persze ezt is csak azért feltételezem, mert sok vendéglátóhelyen ki volt írva az "Ünnepeld az Anyák Napját nálunk" felirat.
Bicajt tényleg beszereztem már én is, de eléggé haragszom rá. Nagyon kattog a váltó, a hátsó kerekem valszeg ereszt; sehol sincs az otthoni bringámhoz képest...A péntekben csak az volt a jó, hogy Ramón elárulta: pénteken minden maradékot hazahozhatunk! Na nekem csak ez kellett, pakoltam is mindent befele. Végül 3kis papírzacskóval hagytam el a Standard Life menzáját - szégyelltem is magam érte...De legalább tudtam szerezni pulykasonkát meg sajtot is!

A szombat

Aztán tegnap, míg Milu három interjún is volt, én csak sétáltam a csodás napsütésben. Meg főztem. Erre vagyok jó.:) De végrevégre hétvége, az a legjobb része a hétnek. Kár, hogy mindezt vasárnap este írom...

Portobello

Miután Milu hazaesett, elkerekeztünk Portobelloba, ahol a tenger sokkal szebb és ami teli van hatalmas kagylókkal. Nem olyan apró kis vacak kagylókezdeményekkel, nem ám, ezeket a szerzeményeket otthon árulni szokták! Itt össze is haverkodtam két kis szálkás szőrő tacsival. Olyan kis aranyosak voltak, ödejöttek hozzám labdázni, bár n a gazdájuk helyében féltem volna, hogy egy nagyobb hullám elkapja őket.

Útban Queensferrybe - River Almond

Ma meg, ahogy előzőleg terveztük, a Forth Rail/Road hídhoz tekertünk el. (Van egy vasúti meg egy közúti is belőle, de egymás mellett vannak.) Az idő persze szürkébb volt, mint tegnap, de legalább nem esett. Összesen biciklizhettünk vagy 35 kilométert, még a hídon is átmentünk North Queensferrybe. A Halálhídon. Szörnyű volt. Iszonyú erősen fújt a szél, igaz, a tengerparton mindenhol fúj, de főleg nyílt terepen félelmetes volt. Azt hittem, biciklistől belesodor a vízbe, sőt, félidőben inkább beleugrottam volna a tengerbe, csak hogy ne kelljen tovább mennem. a túlsó parton aztán megettük előre elkészített szendvicseinket, majd mikor elég bátorságot gyűjtöttünk, indultunk vissza. Végig a tengerparton.

A hidak

A főszakácsunkba amúgy hivatalosan is szerelmes vagyok. Több okból kifolyólag.
1. rendesen ki tudja mondani a nevemet. Nem "Szilia" vagy "Szilla" vagyok neki, hanem Csilla
2. megtanított wrapet készíteni, és mindezt nagyon aranyosan tette - mindennemű ordibálás és te hülye vagy nélkül
3. kinyomtatta a home office-os papírjaimat - két példányban ( Ez a homeoffice egyébként egy hatalma kicseszés az újonnan csatlakozott - 2004ben - EU tagok munkavállalóival szemben. Lényegében egy kártya, amit minden egyes állásodhoz meg kell csináltatnod és ami állásonként 90fontba kerül. A kedves főfőnököm közölte is, hogy ha nem lesz ilyenem jövőhét péntekig, nem tud tovább alkalmazni. Remélhetleg a főszakács a védelmébe vesz majd.)
Legjobb barátomról Sallyről már rég beszéltem, épp itt az ideje. Pénteken épp beszélgettem skót barátommal, Callummal, mert vártam, hogy elmosson egy kanalat, amire szükségem volt. Erre Sally mögém kacsázott, megkocogtatta a vállam, és vihogva közölte, hogy a fiú is hallja: "Na de Szilia, Callumnak barátnője van!"
Ugye hogy jó fej?

Bicajbicajbicaj!

Egész pontosan arról van szó, hogy tegnap én, ma pedig Csilla is bicajt vettünk, és már egész alaposan hozzá is szoktattuk a lábunkat:) és a legjobb, hogy a bicajom 30 fontba került, mert egy bácsi eladta, és miután kb 20 percet beszélt arról, hogy a fia Glasgowba költözött és a bringát itt hagyta, ő meg nem tud vele mit kezdeni, meg arról, hogy ugye én is francia vagyok?? aztán hogy van egy ismerőse, aki már járt Magyarországon, meg ilyen szokásos szövegek, hogy megkedveljem és utána ne legyen bőr a képemen alkudni:) mindenesetre, amikor ma csillának is megvettük a bicajt egy használt bicaj kereskedésben, megkérdezték, hogy majd 2 hónap múlva mennyiért vennék be a bringámat, és azt mondták 35 font, úgyhogy olyan rosszul nem járhattam:)
Jaj és hát a bicikli első féke egy csöppet el volt állítódva, de kb annyira, hogy nem hogy tekerni nem lehetett tőle, de már a küllőket is kocogtatta, úgyhogy azt kénytelen voltam leszerelni egy kés meg egy villa segítségével, mivel más szerszámunk nincsen. Na a villa használatát itt most nem tudnám leírni, azt mutatni kéne:)

Na most, hogy mit jelent Edinboróban bicajozni, azt a következő remekmű mutatja. Amúgy ez egy keresztmetszeti kép a városról:)

Szóval így a városba bemenet először egy laza kis emelkedőn kell felmennünk, aztán egy tökjó kis gurulás a patakig, ahol Csilla dolgozik, aztán egy durván meredek és durván hosszú szakasz, aminek kb a feléig el is jutok, aztán leláncolom egy mellékutcában a bringát és felsétálok a Princes Streetre, a jobcentre-be hogy munkák után kutassak, vagy a kávézóba, ahol minden jel szerint nem fogok dolgozni, vagy a skót boltba, ahol valószínűleg szintén nem, bár ki tudja:)
Ez a skót bolt azért skót bolt, mert skótszoknyákat árulnak, meg skót klánok címereit, skót zászlókat, izmos skótokról és gyenge görnyedt angolokról rajzolt remekműveket, rögbimezeket, és emellett megállás nélkül skótdudás népzene vagy néha skót folkmetál szól. És ez a bolt annyira skót, hogy az eddig 3 alkalom alatt, amikor bementem, az alkalmazottak között láttam egy angol lányt, egy néger fickót, egy indiait, meg vagy 5 arabot, és a bolt főnöke, akinél jelentkeztem, ő is arab volt, fura kék turbánnal a fején. Szóval nem azért nem vesznek fel, mert nem tudnám hitelesen eladni az árut:) viszont holnap 3 interjúra is kell mennem, ami szombathoz képest azért elég sűrű lesz, úgyhogy szurkoljatok:)

spórolunk?!

Az a rossz a bérlet nélküli életben, hogy lassú. Legalábbis a biciklinézésből - és természetesen a munkából fél órája estem haza, s most fáj mindenem. Miluval ma még nem is találkoztam, ő meg interjúról interjúra szaladgál.
A nap/hét híre amúgy, ami minden skótot felbolygat az egy 10 éves történethez köthető. (Nem is értem, ezt miért írom le a blogra, de ez legalább megrázó és nem unalmas, mint a mi napjaink.) Tehát: kb 10éve két akkor 10éves kisgyerek egy áruházból elrabolta, megkínozta majd megölte egy 2éves társukat. A gyerekeket 8évre berakták valami nevelőintézetbe, majd kiszabadultak és kaptak egy másik személyazonosságot. A hír ebben az, hogy egyikük most megint elkövetett valami bűntényt, tehát most a csapból is ez folyik. Komolyan kezdek félni a skóciai gyerekektől!
Persze velünk is történnek azért dolgok - vagy ha velünk nem is, Boxy gondoskodik a pörgésről. Múlt héten egyik éjszaka a nappaliban a konvektort hagyta bekapcsolva, másnap a fűtést. Ezek után szóltam neki, hogy máskor ilyet azért nem kéne, erre tegnap reggelre a sütőt hagyta bekapcsolva!!! A vicc ebben csak az, hogy mi direkt nem fűtöttünk be, pedig fáztunk, de spórolni kell. Milu még panaszkodott is a hidegre. Ha ezt tudja, valszeg a konyhában aludt volna, mert ott legalább jó meleg volt.
Tegnap megint a bolhapiacot vettük célba, bicajt persze nem leltünk. Helyette viszont megvettem Anne Rice vámpíros regényfolyamának első 4kötetét mindössze 1fontért. Egy bájos öreg nénitől. Sehogy sem áll össze a kép...
A nap híre pedig, ami engem érint az az, hogy találtam bicajt! Igaz, 50 font és csak szerdára lesz kész, de "turqoise" - már csak lakat kell rá és máris sokkal mobilabb vagyok. Anya nem ment bele, hogy szétszerelje majd kipostázza a hiperszuper otthoni kerékpáromat, így marad ez a megoldás, a nagy spórolás közepette. Pedig a munkahelyem kitalálta, hogy csináltassak Home Officet, ami végülis ilyen munkaengedély-féle - ez a munkavállalás feltétele, és minden álláshoz kell egyet csináltatni. 90fontért...Csak erre van felesleges 90fontom. Aztán majd alszok a híd alatt. Vagy a biciklimen...

Cramond

Vajon miért nem észleli a telefon bluetooth-a a gépét? Sajnos így hiába próbálkozok azzal, hogy feltöltsem azokat a "csodás" képeket a telefonomról, amik ma készültek a cramondi tengerparton.
Hát elég sokat vaciláltunk, hogy cramondnál nézzük-e meg a tengert, vagy inkább portobellónál (mindkettő Edinburgh külvárosa), de végül Csilla legeslegeslegjobb barátnőjének tanácsára cramondot választottuk, és nem bántuk meg:) legalábbis én nem:) végre először hozzáérhettem a sós tengervízhez, mert az ittenivel ellentétben itt kellett 20 centi vastag szemétrétegen áthámozni magunkat, hogy megérinthessük a víz felszínét. és nem is volt olyan hideg, mint hittem! és a tengernek ezen a részen homokos a partja, és a homokban volt rengeteg kagyló, amiből gyűjtöttünk is egy párat. Ez a cramondi öböl egyébként egy kis folyó torkolatánál van, és a torkolattal szemben van egy sziget is, amire apálykor be is lehet sétálni, de most sajnos pont nem olyankor voltunk, viszont lehetett látni a macskaköves utat meg mellette a járdát ami szép egyenesen belevezet a tengerbe.
ma voltunk bicajt nézni is, mert elég jó lenne, ha lenne... de sajnos túlságosan drágák voltak még a legcsövesebb fajták is ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, úgyhogy kénytelenek leszünk holnap új bérletet venni a ma lejárónk helyett. de azért még előtte egy próbát megér a bolhapiac:)
Munkáról most nem akarok írni, mert egyelőre nem igazán van miről, talán jövőhéten már lesz, elvégre hivatalos vagyok egész sok interjúra, meg amúgy is, ezen a héten eléggé kezdett beindulni az élet a városban és az itt szerzett új ismerőseink szerint is márciusban szoktak felpörögni a dolgok és ilyenkortól kezdenek felvenni sokmindenkit sokmindenhova:)
ma mindegy, holnap majd Csilla tölt fel képeket, aztán majd írok valami izgalmasat is, de most egyelőre psszt:)

Na jó, már napok óta tologatom a blogolást, de csak azért, mert egyesek szerint unalmas a blog...Na de mégis: egy blognak nem az a lényege, hogy érdekes legyen; én csak azt vetem képernyőre, amik történnek velünk, és hát ez van, ez a valóságunk.
Amúgy már napok óta - konkrétan 3 napja - keményen dolgozok. Minden reggel 7kor kelek, és 4re esem haza. A meló tényleg egyszerű, de nem csak szimpla szendvicskenés!! (Egyesek: tesóm, többek közt, ezt terjesztette, és hát ez nagyon nem így van: takarítok is nagyon sokat.) Persze a jelentkezésnél azzal nem számoltam, hogy egy menzán nem mindenki diplomás és okos. Ez utóbbi a fő probléma: a buta emberektől ugyanis a falra mászok. Márpedig Sally - munkatársam és mentorom a hétre - nem túl éles eszű, hogy finoman fogalmazzak. Én pedig megőrülök attól, hogy mindent elmond nekem 20szor, csak mert azt hiszi nem értem, és hogy még számolni sem tud, mégis mindig engem hülyéz le. De ennyit Sallyről, a továbbiakban inkább megpróbálom majd elviselni. A többi munkatársam amúgy egész okés, eltekintve a főnökösködő takarítónőtől, Bettytől. Pl. Ramón, aki egyike a népes Edinburghi spanyoloknak, tök jó fej. Nagyon sokat segített, s mivel külföldi, az angolul beszélés neki is nehézséget okoz, így segítségért is inkább hozzá fordultam. Vagy jó fej még Laura, a glasgowi skót lány, akivel első nap óta szuperül kijövök, és akinek legalább nem olyan üres kifejezéstelen tökfeje van, mint Sallynek.
Az is hatalmas plusz a munkában, hogy kapok reggelit meg ebédet. Lassan tanulok is: zabkását cukor nélkül többet biztos nem eszek, sőt, zabkását egyáltalán nem, mert olyan iszonyúan meleg, hogy a 20perces szünetem alatt nem hűl ki. Az ebéd szintén tűzforró, főleg mert negyed12kor mi kapjuk meg elsőnek az adagunkat. Viszont a menü nagyon sokrétű, ma pl. bárányt ettem - ezer bocs ZakopaneBari....
Az elmúlt két napban az időnk is nagyszerű volt: sok napsütés, csodakék tenger, tiszta március. Közben a Clinton Cardsos adós papírom is megjött, ami végre tisztába hozott a dolgokkal. A kemény nem egész 90fontos fizetésemből 20%adót vonnak le, ami mondjuk elkeserítően sok. Pedig gondolkodtam azon, hogy maradnék szeptemberig itt. Mindehhez persze egy olcsóbb szoba kéne, meg egy másodállás, hogy finanszírozni tudjam a nyelvvizsga majd a felvételi miatti hazautakat. De ha már van állásom, ami minden viszonylatban egész tűrhető, akkor miért hagyjam olyan hamar itt? Szeptemberig amúgy sincs semmi dolgom. (Ráadásul: kiszámoltam, hogy egy Apple laptophoz mindössze 3hónapot kéne dolgoznom míg szinte semmit sem költök....Kihagyhatatlan:))

Cheers!

I would walk five hundred miles...

Hát ők azok a csodálatos hírességek, akik itt laknak valahol a közvetlen közelünkben, de még nem sikerült kinyomoznunk, hogy pontosan hol:) A Proclaimers ugyanis it elég népszerű és ráadásul edinborói zenekar és ahogy a busszal megyünk be a belváros felé, több villanyoszlopon is ott virít a 2 srác 2 nagy feje az I LOVE LEITH felirat alatt/mellett/fölött. Leith egyébként Edinburgh történelmi kikötővárosa, ami már teljesen a város része lett, olyan, mint Athénnak Pireusz. (csak, hogy művelődjetek:)
És hát ma azt az 500 mérföldet majdnem meg is tettük, ráadásul tök fölöslegesen. Tegnap ugyanis láttunk egy hirdetést, amiben egy skót csaj ingyen felajánlotta a vasalódeszkáját az azért jelentkezőnek és mi jelentkeztünk is és megigérte nekünk, hogy ideadja, csak el kell mennünk érte Balernóba. Balerno egy Edinboró melletti falu, ami kb. 40 perc buszozásra volt a belvárostól, viszont eléggé fent van a hegyekben, úgyhogy ahogy odaértünk, hó is fogadott minket, nem is kicsi. Ami azért elég érdekes volt, mert a belvárosban, mióta itt vagyunk, nincs egy szikrányi se, de egyébként se lenne jellemző. Na de a lényeg, hogy odaértünk, és elkezdtük keresni a házat, ahova be kéne csengetni, de nem találtuk, úgyhogy felhívtuk a megadott számot, hogy hova kellene menni, és szépen elmagyarázták, hogy 5 mérfölddel odébb vannak a falutól, egy tanyán, ahova tömegközlekedés se jár, milyen színű a kocsink, majd nézni fogják az ablakból. Szóval hát nem akartunk 5 mérföldet sétálni oda, meg vissza még 5-öt vasalódeszkával a hónunk alatt, úgyhogy jöttünk haza:)

Viszont az milyen, amikor sokezer km-re az otthonodtól, egy otthontól sok országhatárral és tengerrel is elválasztott helyen, Skóciában valaki azt a kérdést teszi fel neked, hogy ÉS NEM ISMERED VÉLETLENÜL XY-T FELSŐZSOLCÁN? Jójó, azért az egy kicsit magyarázza a helyzetet, hogy pont magyartalálkozón voltunk, de akkor is!
Mindenesetre ma is sokat tudtunk meg a skót néplélekről, meg arról is, hogy ez mennyire felhasználható lenne arra, hogy mindenféle MLM-ekkel (Sciennet, TVI, meg Tili tudja a többit:) mennyi pénzt lehetne kicsalni belőlük... hát igen:)
És hát abban is biztosak vagyunk, hogy magyarokkal Skóciában sokkal jobb inni, mint skótokkal:)

konyhasneni

Olyan hovihar volt itt a messzi Skociaban, hogy a kis obol tuloldalan - amire ralatni a konyhablakbol - meg a dombok is havasak. Es meg mindig esik, bar nem a ho, hanem az eso. Na ne mintha igy nem lenne eleg hideg...
Hianyzik Laptopka, akkor legalabb akkor tudnek irni, amikor akarok, es azt csinalhatnam, amit akarok, nem pedig Boxy laptopjat kene hasznalnom amikor nincs itthon...
Amugy meg asszem van munkam. A heten amugy is nagyon sok interjun voltam, mehettem volna szobalanynak is, de a tegnapi 1.munkanap utan rajottem, hogy a takarito biznisz nem nekem valo. Igy most food service assistant vagyok, ami lenyegeben szendvicsek elkeszitese es takaritas. De mindez egy befektetesi ugynokseg nagyon szuper menzajan tortenik, ahol meg reggelit es ebedet is kapok, raadasul csak 8tol 3ig/fel4ig dolgozok, a plane az egeszben meg az, hogy mindossze 10 percet kell utaznom hogy reggel beerjek. Ugyhogy Yayyyy! (Arrol azert nem fogok beszelni, milyen hulye egyenruhat kell viselnem.Meg hajhalom is van!)
Persze eleg faraszto ezt csinalni, es nem a monoton feladatok miatt, hanem mert 8oran at egy idegen nyelvre koncentralni idegorlo. Tegnap a nap vegere mar teljesen szetestem, es mikor szuksegem lett volna nehany jo szora, azokat akkor sem kaptam meg...
Hianyzik mindenki. Hianyzik, hogy nem beszelhetek senkivel sem, es mikor nem tudok mit csinalni, akkor csak olvashatok, mert masra nincs penzem, es egy ideig nem is lesz meg...
De tegnap mar baratkoztam egy skot fiuval, akit tok jol megertettem - vegul is angoltanar volt, szep is lett volna, ha nem ertem meg. Az o javaslatara ma lehet megnezek egy ingyenes skot galeriat a belvarosban. Egyedul.

...Van az a találós kérdés, hogy a szoba közepén egy aranyhal hever, mindenhol csupa víz, fejtsd meg, hogy mi történt. vagy valami ilyesmi:) na most egy ehhez hasonló feladvány jön:
Az emeletes busz ablakán kinézve Milu megdöbbenéssel nézi azt, ahogy Csilla a zuhogó esőben rohan a busz után és próbálja azt lehagyni, hogy a következő megállóban felszállhasson.
Az előzmények: Csilla és Milu együtt indultak a tesco-ba vásárolni, együtt szálltak fel a buszra, az eső zuhogott, így mindkettejük a buszozást részesítette előnyben a városi kocogással szemben, ráadásul végül nem jutottak el a tesco-ba, hanem végül a morrisonsban vásároltak. Vajon mi történhetett? A helyes megfejtőnek Csilla visz egy csomag gumicukrot:)

Képet most nem töltünk fel, mert az utóbbi napokban nem készült, viszont voltunk soksok állásinterjún, főleg Csilla, én fordítottam rengeteget és voltam egy napot dolgozni egy night klubban:) persze nem éjszaka, hanem reggel, és feladatom az volt, hogy takarítsak a az előző éjszaka bulizó részegek után:) És hát nem tudni, még mi lesz belőle, mert csak napi 2 órás munka lenne, de kezdésnek azért megtenné. És így az első nap alkalmával együtt dolgoztam egy nepáli sráccal, és Panni, tanultam tőle nepáli szavakat, amiket anyukádnak sürgősen át kéne adnom:) és én is tanítottam neki magyar szavakat, miután megkérdezte, hogy Magyarország ugye Európában van, és Magyarországon is angolul beszélnek-e az emberek, vagy van saját nyelvünk:)

na hát így most röptében ennyit, majd Csilla ír valamit este:)

legjobb barátaim

Botanikus kert, még mindig

Még jó, hogy Milu nem mesélte el az egész vasárnapot, így hagyva nekem is témát.
Kezdem is azzal, hogy nem dobtam egy hátast a Holyrood Parkban - közel sem voltam hozzá. Csak Milu megjegyezte, hogy egyikünk el fog még esni a sárban, és nem ő lesz az, én meg csak picit (icipicit!) megcsusszantam és cseppet összekoszoltam a cipőm. Ennyi a történet.

Ilyen szép hóvirágaink vannak, bizony ám!

A Holyrood Park amúgy a hatalmas park a város közepén, ami tele van több száz méter magas dombokkal. Ide a naplemente miatt zarándokoltunk el, de a nagy sár miatt nem jutottunk fel a nagy hegyek egyikére. Viszont csináltunk sok képet!

A Parlament - skótul és angolul, vagyis angolul és skótul

És láttuk a Skót Parlamentet, amit előbb egy gigantikus sünnek véltünk, de végül kiderült, hogy rossz épületet néztünk. A valódi parlament még építés alatt van és kábé a világ legmodernebbje, több építészeti díjat is nyert már. Ha majd elkészülnek a felújítással vagy mivel, le is fotózzuk nektek:)

Holyrood Park: befagyott tó meg fagyott lábú hattyúk

A nem látszó naplemente

A királynő skóciai nyaralója is, amit lazán csak Palace of Holyroodhouse-nak hívnak, is itt található. (Milutól most kérdeztem a nevét, neki meg csak most esett le, hogy "az a királynő skóciai nyaralója volt???"képben van...:D)

Tegnap, míg Milu fordított, én bejártam a várost, a jobcentret és még vásároltam is. (Négy litert tejet 1,5-ért; nem hagyhattam ki) A cv-ket még mindig lelkesen dobálgatom, sőt, tegnap már a két telefonhívásomat is tökéletesen értettem. Haladás! (Persze azért, mert mindkétszer külföldiekkel beszéltem...de akkor is!) Ma már interjúra is hivatalos voltam, szobalánynak jelentkeztem egy hotelbe, hogy anyukám büszke legyen rám. Még kamuztam is egy cv-t, amit tegnap délután nyomtathattam is ki; szobalány cv-m eddig ugyanis nem volt. Ez alapján lehúztam 3 és fél évet a La Rosa Hotelben Lillafüreden, mint room attendant.:) De 9:30kor én voltam a fickó első meghallgatott jelentkezője, és szerintem eléggé tetszhettem neki. Majd meglátjuk az eredményt. Mindenesetre holnap megint hivatalos vagyok egy hotelbe...Lehet végül csak takarítani fogok Skóciában?

Egy szar kép Miluról - ő mondta!!!

Egy jobb kép nem Miluról

Egy még jobb kép nem Miluról

Milu zoknija meg gépezős ruhája....na, most komolyan! Nem is bánom, hogy Boci a legjobb barátja Skóciában, nekem meg a vasaló az! Utána meg Betty, a kedves 70éves alsó szomszéd, utána Boxy, utána a csöves a tengerpartról utána meg....na,a lényeg, hogy Milu az utolsó helyen van!!! De ilyen szakadt zokni-nadrág kombóval ez nem is baj!