Ma délután majdnem lehányt egy sirály.

Hát igen, ez egy ilyen nap volt. Itt van ez a hülye vulkáni hamu, ami miatt Európa összes repterét lezárják lassan s amiről nem tudni, mikor oszlik el. (Akár egy évig is eltarthat!!!) Viszont legalább a nap szépen sütött s szintén a hamu miatt az elkövetkező hetekben csodaszép naplementékre lehet számítani. Ezt tegnap le is teszteltem és elkerekeztem Cramondba.
Végül eldöntöttem, hogy elmondom a melóhelyen, hogy elhúzok, már egy beszédet is alkottam amit ma akartam közölni Lornával, de persze nem jött össze. Pedig egész nap gombóc volt a gyomromban miatta. Munkáról jut eszembe, lehet írtam már róla, hogy ki kell töltenem egy ilyen ételhigiéniás tesztet. Sally előre felkészített, hogy ő 27pontot ért el, én biztos kevesebbet fogok, mert némelyik kérdés nagyon bonyolult. Ehhez képest 30/30at értem el, és a kérdések zöme hatalmas hülyeség volt. Pedig a főfőnökasszony még a kedvenc főszakácsomat is mellém ültette, hogy segítsen eligazodni az útvesztőben, de tőle csak megerősítést kértem. Bárcsak minden elkövetkezendő vizsgám ilyen könnyű lenne:)
A héten a Starbucks nagyon stresszes: soksok ideges ember, akik mind különösebb kávékat kérnek (van pl. chai tea latte is!!!) és mind gonoszul néznek rám. Viszont kávékat szeretek főzni, mert nagyon sokat tanultam belőle. Kész kávéfőző expert leszek a végére! És mert tegnap a reggelimhez tudtam csinálni magamnak karamellás forró csokit! (A héten amúgy - csütörtök kivételével - minden nap lenyúltam egy kis doboz ananászt - árulunk ám ilyent is. Ma három dobozzal is. Imádom az ananászt.)
Milu megint melózik a hétvégén, így egyedül fogok kalandozni. Valszeg elmegyek Livingstonba - van ott egy hatalmas outlet, majd főzök, vasárnap pedig bolhapiac - mi más?:), este meg esetleg elnézek egy jazzklubba, ahova Ramón hívott valami flamencoestre. És persze az összes fennmaradó szabadidőmben németezek, mert ha most sem sikerül a szóbeli, úszik minden.

Kabátlesen

Nem is olyan jó, hogy kaptam végre fizetést. Így mindig csak vásárlok, mert van miből! Na jó, nem mindig, de péntek este óta minden nap elindultam shoppingolni, közben meg rájöttem, hogy mennyi minden is kéne nekem. Égető szükségem van például egy rózsaszín iPodra. (Persze mp3 lejátszóm van. A telefonom az, aminek az aksija olyan rosszul érintkezik, hogy már össze kellett celluxozni:D) De mindig csak arra tudok gondolni, milyen jó is lesz végre hazamenni:)
Tegnap is bolhapiacoztam, mert egyszerűen imádom az érzést. Vettem is másfél fontért egy türkiz kabátot, megint másfélért 3felsőt. Csak tudjam ezeket hazacipelni.
Ja, amúgy tegnap Milut elütötte egy taxi! Neki semmi baja, a biciklijének annál inkább, a taxis azonban megállás nélkül tovaszáguldott. Asszem igaza van Sallynek: a városban bicajozni tényleg veszélyes.
Nekünk ma is melóznunk kellett - nesze neked Húsvét, vagyis Milu 2től 11ig robotol, én csak 8től fél3ig voltam. Elég furcsa ez az itteni hozzáállás, mert nem mindenkinek szünnap a Húsvét hétfő. Boxy pl pénteken és ma sem dolgozott, de nálunk a Standard Lifeban ma is pörgés volt. Szerencsére a főnökséget csak Allan, a jó fej főszakács képviselte, ezért is jöhettem el félórával hamarabb. És indulhattam el a belvárosba kabátlesre. Találtam is egyet a gyerekrészlegen:) Rózsaszín!!! És pulcsi nélkül jó is rám!!!

Háphápháp

Míg Milu munkából munkába szaladgál, nekem kreatívnak kell lennem: a satnya idő ellenére hasznosan kell eltöltenem a hétvégét!
Kezdve a péntekkel. Bár tényleg durván rossz idő volt, egész napos eső és ködfoltok, nem is mozdultam ki. Ráadásul a kedvem is rossz volt, ezért inkább boroztam Boxyval és németeztem. (Nem tudom, a bor hatására történt e, de az egyszer elolvasott szavakra másnap reggel is emlékeztem. Különös, különös.)
Tegnap meg...hajjajjj, olyan kis listát írtam - gondolatban mindig pipáltam a végrehajtott célokat. Pedig a bicajom reggel rászorult egy kis renoválásra, leoperáltuk róla a sárvédőt - máris jobbak vagyunk, mint az itteni bicikliszerelők.
Aztán piros habartkrumplileves főzése után el is indulhattam utamra. Először a cv-met dobtam be egy nagyon tetszetős kávézóba - keresek egy részmunkaidős melót; ahol a főnökkel tök jól elbeszélgettem. Nem csak hogy tudta, mi Magyarország fővárosa, de jól is ejtette ki, s mikor mondtam neki, hogy keletre lakok Budapesttől, betájolta, hogy "akkor a nagy síkság közepén". Mikor meg elmagyaráztam neki a nevem kiejtését, rögtön azt reagálta: "Mint a Chinchillában". És rá is írta ezt az önéletrajzomra. Jó fej:) Bár nem hiszem, hogy megkapom a melót, de ilyen élmények kellenek.
Utána végigszáguldottam a buszok közt a Princes streeten - valahol le kellett parkolnom, mert 3kor Nuriával találkoztam. (Ő a spanyol lány a képeslapos boltból.) Be is néztünk egy kávézóba s végre csak ülhettem, süttethettem az arcomat és várhattam, hogy kiszolgáljanak. Na meg beszélhettem egy kivülállónak a hétköznapi gondokról, aki legalább minden téren egyetértett velem.
Listám következő pontján a tej szerepelt, amiért szintén Nuriával ugrottunk be a Farmfoodsba. 2x2 litert szereztem be végül - ekkor még nem gondoltam bele, hogy mindezt haza is kell cipelnem. Biciklivel. Visszapillantók, vigyázat! Az utolsó feladat az Aldi megkeresése volt, amiből mindössze 3 darab van Edinbraban és mind nagyon messze tőlünk. Sebaj, málhás szamárként elkerekeztem a legközelebbibe, a nap sütött, időm volt rá, mi kell még?
A fura csak az volt, hogy alig voltak a boltban. Pedig. Én azért szépen be tudtam vásárolni ott. Kábé ez eddig a legolcsóbb hely, ahol jártunk. Vagy ha nem is minden, de az akciós termékek meglepően olcsóak. Vegyük pl. a szőlőt, ami mindenhol 2font körül van, itt 59penny. Nem is hittem a szemeimnek. (De azért vettem 2 dobozzal...)
A gond csak az volt, hogy ekkor már két szatyrom is volt, de még messzebb kerültem a lakástól. A kocsik közt nem akartam imbolyogni, ehelyett elővettem kis térképemet, és kibogarásztam, hogy a patak (aka Water of Leith) kábé 100méterre van az Alditól, s amellett megy egy kis gyalogút, ahol sokkal biztonságosabb a biciklizés. Persze ennek ellenére a hazautam elég kalandos 1óra lett: a bicaj folyton bekapta a szatyrot, így a végére csak egy működő füle lett, alul pedig potyogtak ki a szőlők.
Azt hiszem, a városban ezért nem jár senki sem nagybevásárolni biciklivel.
Mára galériázást terveztem - azok ingyenesek ugye, így megint a Water of Leith mellett kerekeztem. Csakhogy miután felcipeltem a bicajt a 40méter magas dombra (a vacak kacskaringós lépcsősoron), a 3 kapu egyikén se tudtam bejutni a modern galériába. Így indultam tovább az Aldiba, mert kuszkuszt akartam ebédelni, és ott láttam olcsón. Aztán végül rizottót vettem, de ez is finom lett. (Ugye, mindig csak dolgozó Milu?)
A nap találós kérdése pedig: vajon az unoka - aki pénteken érkezett - miben keverte ki a hajfestékét?
A helyes megfejtő 1hét ingyenes csövelést nyer a kanapénkon!

Munkából munkába

Hát elég más lett most minden. Csilla hétfőtől péntekig dolgozik reggel 8tól délután 3ig, én meg elég változó műszakokban a hét előre megjósolhatatlan napjain, úgyhogy elég ritkán jön ki úgy a szabadidőnk, hogy mindketten ráérjünk és elmehessünk például kirándulni vagy akárhova.
A két leggyakrabban előforduló műszakom 8tól 5ig tart, illetve 5től hajnali 2ig, utóbbi miatt baromi hasznos, hogy biciklivel járok dolgozni, mert az éjszakai buszok elég ritkán járnak, ráadásul nagyon drágák, és ha még lenne is bérletem, akkor is kéne fizetni érte.
és hát azért elég sok érdekes dolog van egy 5 csillagos hotelben. A munkám nagy része abból áll, hogy edényeket kell elmosogatni, meg tányérokat bepakolni a mosogatógépbe, takarítani furábbnál furább konyhai meg éttermi eszközöket és néhány dologban segédkezni a szakácsoknak, zöldségeket pucolni, kajákat tányérokra szedni meg ilyesmi. És a hotel konyhája baromi nagy. Rengeteg szakács dolgozik sok különböző részlegen, van egy rész, ahol a húsokat sütik a szakácsok, van külön cukrászdás terület kis pékséggel, egy pult, ahol a zöldségeket és a gyümölcssalátákat készítik el és a központi rész, ahol az egyéb főételek meg köretek készülnek. És kaját is kapunk elég rendesen, a hivatalos ebédidőkön túl elég gyakran érkeznek kóstolók és mindenféle finomságok.

A munka elég változó, hogy mennyire nehéz, attól függ, hogy van-e valamiféle külön rendezvény, mert akkor az nagyon meg tudja dobni a forgalmat. Például ma is elég nagy volt a hajtás, pedig ma eredetileg szabadnapos voltam, és pihenésre készültem, de reggel hívtak telefonon, hogy mégis csak be kéne menni... És most így a hétvégém elég hajtós lesz, mert holnap 5től hajnali 2ig dolgozok, aztán másnap délelőtt menni kell pincérkedni, amiről még nem is írtam, az 6ig tart és onnan rögtön mehetek éjfélig hotelezni és utána hullafáradtan dőlhetek le aludni..
Viszont a pincérkedős munka is egész érdekes és tök szívesen csinálom. Testileg elég lefárasztó, mert rengeteget kell szaladgálni és rengeteg jól megpakolt tálcát és tányért kell ide-oda hordozni, viszont izgalmas beszélni a vendégekkel és segíteni nekik, vagy gyakran hallgatni ahogy az ételt szidják, hogy mennyire borzalmas az íze, és ebben teljes mértékben egyet is tudok velük érteni:)

Na hát most csak a munkáról írtam, de ilyennek is kellett lennie, valószínűleg nem sokáig fogom csinálni ezt a 2 melót így egymás mellett, mert így nem maradna időnk kirándulgatni és megtalálni Nessie-t, mert hát végülis azért jöttünk...

helyzet

Minden unalmasabb, most, hogy Milu is elkezdett dolgozni. Pedig csak egy napja...Most már legalább megérti, hogy a nap végére miért esek szét én is mindig. És miért alszok be 10előtt.
Ma meg mennie kell a Sheratonba, déltől 9ig ott lesz. Sürgősen találnom kell valami programot! Milyen lenne már, ha unalmamban németeznék?! Már a takarítás is sok volt. Pedig! Boxy pénteken közölte, hogy jövőhéten az előttünk itt lakó lány látogatóba érkezik a nagymamájával. És itt lesznek 5napot. Milyen jó is, legalább nem leszek egyedül. (A nagyi meg biztos rossz véleménnyel lesz rólam, ha meglátja az iszonyat mocskos tűzhelyet. Amit hetente lesúrolok, de amin ez nem látszik meg.És amit Boxy egy főzés alkalmával ugyanúgy összekoszol...)
Amúgy meg lélekben készülök a nyelvvizsgára. A magnó, ami ugye a szóbeli része, április 24.én lenne, és már nézegettem repjegyeket akkorra. A csavar csak az benne, hogy a nyelvvizsga után jönnék is vissza még két hétre. Jó, tudom, hogy ez logikátlan hangzik, de ha hétfő éjfélig foglalok, 30fontból eljutok Pozsonyba majd vissza. Itt pedig egy nap alatt ennél simán többet keresek. Teljesen megéri. (Persze Pozsonyból még haza kell jutnom, de ez részletkérdés. És még semmi sem biztos. Lehet nem kapok szabit, vagy lehet, hogy a szóbeli szóbeli része nem május 8.án, hanem hamarabb lesz. A legjobban május 15.nek örülnék. Akkor, az eredeti tervhez igazodva, hazafelé bejárhatnánk egész Európát. Persze beugranánk Németországba is, csak hogy készüljek kicsit a nyelvvizsgámra:))

Boldog Anyák Napját!

Mert bizony Angliában ma ünneplik. Ennek örömére itt feltehetőleg mindenki étterembe megy - na nem mintha ez más napokon nem így lenne. Persze ezt is csak azért feltételezem, mert sok vendéglátóhelyen ki volt írva az "Ünnepeld az Anyák Napját nálunk" felirat.
Bicajt tényleg beszereztem már én is, de eléggé haragszom rá. Nagyon kattog a váltó, a hátsó kerekem valszeg ereszt; sehol sincs az otthoni bringámhoz képest...A péntekben csak az volt a jó, hogy Ramón elárulta: pénteken minden maradékot hazahozhatunk! Na nekem csak ez kellett, pakoltam is mindent befele. Végül 3kis papírzacskóval hagytam el a Standard Life menzáját - szégyelltem is magam érte...De legalább tudtam szerezni pulykasonkát meg sajtot is!

A szombat

Aztán tegnap, míg Milu három interjún is volt, én csak sétáltam a csodás napsütésben. Meg főztem. Erre vagyok jó.:) De végrevégre hétvége, az a legjobb része a hétnek. Kár, hogy mindezt vasárnap este írom...

Portobello

Miután Milu hazaesett, elkerekeztünk Portobelloba, ahol a tenger sokkal szebb és ami teli van hatalmas kagylókkal. Nem olyan apró kis vacak kagylókezdeményekkel, nem ám, ezeket a szerzeményeket otthon árulni szokták! Itt össze is haverkodtam két kis szálkás szőrő tacsival. Olyan kis aranyosak voltak, ödejöttek hozzám labdázni, bár n a gazdájuk helyében féltem volna, hogy egy nagyobb hullám elkapja őket.

Útban Queensferrybe - River Almond

Ma meg, ahogy előzőleg terveztük, a Forth Rail/Road hídhoz tekertünk el. (Van egy vasúti meg egy közúti is belőle, de egymás mellett vannak.) Az idő persze szürkébb volt, mint tegnap, de legalább nem esett. Összesen biciklizhettünk vagy 35 kilométert, még a hídon is átmentünk North Queensferrybe. A Halálhídon. Szörnyű volt. Iszonyú erősen fújt a szél, igaz, a tengerparton mindenhol fúj, de főleg nyílt terepen félelmetes volt. Azt hittem, biciklistől belesodor a vízbe, sőt, félidőben inkább beleugrottam volna a tengerbe, csak hogy ne kelljen tovább mennem. a túlsó parton aztán megettük előre elkészített szendvicseinket, majd mikor elég bátorságot gyűjtöttünk, indultunk vissza. Végig a tengerparton.

A hidak

A főszakácsunkba amúgy hivatalosan is szerelmes vagyok. Több okból kifolyólag.
1. rendesen ki tudja mondani a nevemet. Nem "Szilia" vagy "Szilla" vagyok neki, hanem Csilla
2. megtanított wrapet készíteni, és mindezt nagyon aranyosan tette - mindennemű ordibálás és te hülye vagy nélkül
3. kinyomtatta a home office-os papírjaimat - két példányban ( Ez a homeoffice egyébként egy hatalma kicseszés az újonnan csatlakozott - 2004ben - EU tagok munkavállalóival szemben. Lényegében egy kártya, amit minden egyes állásodhoz meg kell csináltatnod és ami állásonként 90fontba kerül. A kedves főfőnököm közölte is, hogy ha nem lesz ilyenem jövőhét péntekig, nem tud tovább alkalmazni. Remélhetleg a főszakács a védelmébe vesz majd.)
Legjobb barátomról Sallyről már rég beszéltem, épp itt az ideje. Pénteken épp beszélgettem skót barátommal, Callummal, mert vártam, hogy elmosson egy kanalat, amire szükségem volt. Erre Sally mögém kacsázott, megkocogtatta a vállam, és vihogva közölte, hogy a fiú is hallja: "Na de Szilia, Callumnak barátnője van!"
Ugye hogy jó fej?

Bicajbicajbicaj!

Egész pontosan arról van szó, hogy tegnap én, ma pedig Csilla is bicajt vettünk, és már egész alaposan hozzá is szoktattuk a lábunkat:) és a legjobb, hogy a bicajom 30 fontba került, mert egy bácsi eladta, és miután kb 20 percet beszélt arról, hogy a fia Glasgowba költözött és a bringát itt hagyta, ő meg nem tud vele mit kezdeni, meg arról, hogy ugye én is francia vagyok?? aztán hogy van egy ismerőse, aki már járt Magyarországon, meg ilyen szokásos szövegek, hogy megkedveljem és utána ne legyen bőr a képemen alkudni:) mindenesetre, amikor ma csillának is megvettük a bicajt egy használt bicaj kereskedésben, megkérdezték, hogy majd 2 hónap múlva mennyiért vennék be a bringámat, és azt mondták 35 font, úgyhogy olyan rosszul nem járhattam:)
Jaj és hát a bicikli első féke egy csöppet el volt állítódva, de kb annyira, hogy nem hogy tekerni nem lehetett tőle, de már a küllőket is kocogtatta, úgyhogy azt kénytelen voltam leszerelni egy kés meg egy villa segítségével, mivel más szerszámunk nincsen. Na a villa használatát itt most nem tudnám leírni, azt mutatni kéne:)

Na most, hogy mit jelent Edinboróban bicajozni, azt a következő remekmű mutatja. Amúgy ez egy keresztmetszeti kép a városról:)

Szóval így a városba bemenet először egy laza kis emelkedőn kell felmennünk, aztán egy tökjó kis gurulás a patakig, ahol Csilla dolgozik, aztán egy durván meredek és durván hosszú szakasz, aminek kb a feléig el is jutok, aztán leláncolom egy mellékutcában a bringát és felsétálok a Princes Streetre, a jobcentre-be hogy munkák után kutassak, vagy a kávézóba, ahol minden jel szerint nem fogok dolgozni, vagy a skót boltba, ahol valószínűleg szintén nem, bár ki tudja:)
Ez a skót bolt azért skót bolt, mert skótszoknyákat árulnak, meg skót klánok címereit, skót zászlókat, izmos skótokról és gyenge görnyedt angolokról rajzolt remekműveket, rögbimezeket, és emellett megállás nélkül skótdudás népzene vagy néha skót folkmetál szól. És ez a bolt annyira skót, hogy az eddig 3 alkalom alatt, amikor bementem, az alkalmazottak között láttam egy angol lányt, egy néger fickót, egy indiait, meg vagy 5 arabot, és a bolt főnöke, akinél jelentkeztem, ő is arab volt, fura kék turbánnal a fején. Szóval nem azért nem vesznek fel, mert nem tudnám hitelesen eladni az árut:) viszont holnap 3 interjúra is kell mennem, ami szombathoz képest azért elég sűrű lesz, úgyhogy szurkoljatok:)

spórolunk?!

Az a rossz a bérlet nélküli életben, hogy lassú. Legalábbis a biciklinézésből - és természetesen a munkából fél órája estem haza, s most fáj mindenem. Miluval ma még nem is találkoztam, ő meg interjúról interjúra szaladgál.
A nap/hét híre amúgy, ami minden skótot felbolygat az egy 10 éves történethez köthető. (Nem is értem, ezt miért írom le a blogra, de ez legalább megrázó és nem unalmas, mint a mi napjaink.) Tehát: kb 10éve két akkor 10éves kisgyerek egy áruházból elrabolta, megkínozta majd megölte egy 2éves társukat. A gyerekeket 8évre berakták valami nevelőintézetbe, majd kiszabadultak és kaptak egy másik személyazonosságot. A hír ebben az, hogy egyikük most megint elkövetett valami bűntényt, tehát most a csapból is ez folyik. Komolyan kezdek félni a skóciai gyerekektől!
Persze velünk is történnek azért dolgok - vagy ha velünk nem is, Boxy gondoskodik a pörgésről. Múlt héten egyik éjszaka a nappaliban a konvektort hagyta bekapcsolva, másnap a fűtést. Ezek után szóltam neki, hogy máskor ilyet azért nem kéne, erre tegnap reggelre a sütőt hagyta bekapcsolva!!! A vicc ebben csak az, hogy mi direkt nem fűtöttünk be, pedig fáztunk, de spórolni kell. Milu még panaszkodott is a hidegre. Ha ezt tudja, valszeg a konyhában aludt volna, mert ott legalább jó meleg volt.
Tegnap megint a bolhapiacot vettük célba, bicajt persze nem leltünk. Helyette viszont megvettem Anne Rice vámpíros regényfolyamának első 4kötetét mindössze 1fontért. Egy bájos öreg nénitől. Sehogy sem áll össze a kép...
A nap híre pedig, ami engem érint az az, hogy találtam bicajt! Igaz, 50 font és csak szerdára lesz kész, de "turqoise" - már csak lakat kell rá és máris sokkal mobilabb vagyok. Anya nem ment bele, hogy szétszerelje majd kipostázza a hiperszuper otthoni kerékpáromat, így marad ez a megoldás, a nagy spórolás közepette. Pedig a munkahelyem kitalálta, hogy csináltassak Home Officet, ami végülis ilyen munkaengedély-féle - ez a munkavállalás feltétele, és minden álláshoz kell egyet csináltatni. 90fontért...Csak erre van felesleges 90fontom. Aztán majd alszok a híd alatt. Vagy a biciklimen...

Na jó, már napok óta tologatom a blogolást, de csak azért, mert egyesek szerint unalmas a blog...Na de mégis: egy blognak nem az a lényege, hogy érdekes legyen; én csak azt vetem képernyőre, amik történnek velünk, és hát ez van, ez a valóságunk.
Amúgy már napok óta - konkrétan 3 napja - keményen dolgozok. Minden reggel 7kor kelek, és 4re esem haza. A meló tényleg egyszerű, de nem csak szimpla szendvicskenés!! (Egyesek: tesóm, többek közt, ezt terjesztette, és hát ez nagyon nem így van: takarítok is nagyon sokat.) Persze a jelentkezésnél azzal nem számoltam, hogy egy menzán nem mindenki diplomás és okos. Ez utóbbi a fő probléma: a buta emberektől ugyanis a falra mászok. Márpedig Sally - munkatársam és mentorom a hétre - nem túl éles eszű, hogy finoman fogalmazzak. Én pedig megőrülök attól, hogy mindent elmond nekem 20szor, csak mert azt hiszi nem értem, és hogy még számolni sem tud, mégis mindig engem hülyéz le. De ennyit Sallyről, a továbbiakban inkább megpróbálom majd elviselni. A többi munkatársam amúgy egész okés, eltekintve a főnökösködő takarítónőtől, Bettytől. Pl. Ramón, aki egyike a népes Edinburghi spanyoloknak, tök jó fej. Nagyon sokat segített, s mivel külföldi, az angolul beszélés neki is nehézséget okoz, így segítségért is inkább hozzá fordultam. Vagy jó fej még Laura, a glasgowi skót lány, akivel első nap óta szuperül kijövök, és akinek legalább nem olyan üres kifejezéstelen tökfeje van, mint Sallynek.
Az is hatalmas plusz a munkában, hogy kapok reggelit meg ebédet. Lassan tanulok is: zabkását cukor nélkül többet biztos nem eszek, sőt, zabkását egyáltalán nem, mert olyan iszonyúan meleg, hogy a 20perces szünetem alatt nem hűl ki. Az ebéd szintén tűzforró, főleg mert negyed12kor mi kapjuk meg elsőnek az adagunkat. Viszont a menü nagyon sokrétű, ma pl. bárányt ettem - ezer bocs ZakopaneBari....
Az elmúlt két napban az időnk is nagyszerű volt: sok napsütés, csodakék tenger, tiszta március. Közben a Clinton Cardsos adós papírom is megjött, ami végre tisztába hozott a dolgokkal. A kemény nem egész 90fontos fizetésemből 20%adót vonnak le, ami mondjuk elkeserítően sok. Pedig gondolkodtam azon, hogy maradnék szeptemberig itt. Mindehhez persze egy olcsóbb szoba kéne, meg egy másodállás, hogy finanszírozni tudjam a nyelvvizsga majd a felvételi miatti hazautakat. De ha már van állásom, ami minden viszonylatban egész tűrhető, akkor miért hagyjam olyan hamar itt? Szeptemberig amúgy sincs semmi dolgom. (Ráadásul: kiszámoltam, hogy egy Apple laptophoz mindössze 3hónapot kéne dolgoznom míg szinte semmit sem költök....Kihagyhatatlan:))

Cheers!

konyhasneni

Olyan hovihar volt itt a messzi Skociaban, hogy a kis obol tuloldalan - amire ralatni a konyhablakbol - meg a dombok is havasak. Es meg mindig esik, bar nem a ho, hanem az eso. Na ne mintha igy nem lenne eleg hideg...
Hianyzik Laptopka, akkor legalabb akkor tudnek irni, amikor akarok, es azt csinalhatnam, amit akarok, nem pedig Boxy laptopjat kene hasznalnom amikor nincs itthon...
Amugy meg asszem van munkam. A heten amugy is nagyon sok interjun voltam, mehettem volna szobalanynak is, de a tegnapi 1.munkanap utan rajottem, hogy a takarito biznisz nem nekem valo. Igy most food service assistant vagyok, ami lenyegeben szendvicsek elkeszitese es takaritas. De mindez egy befektetesi ugynokseg nagyon szuper menzajan tortenik, ahol meg reggelit es ebedet is kapok, raadasul csak 8tol 3ig/fel4ig dolgozok, a plane az egeszben meg az, hogy mindossze 10 percet kell utaznom hogy reggel beerjek. Ugyhogy Yayyyy! (Arrol azert nem fogok beszelni, milyen hulye egyenruhat kell viselnem.Meg hajhalom is van!)
Persze eleg faraszto ezt csinalni, es nem a monoton feladatok miatt, hanem mert 8oran at egy idegen nyelvre koncentralni idegorlo. Tegnap a nap vegere mar teljesen szetestem, es mikor szuksegem lett volna nehany jo szora, azokat akkor sem kaptam meg...
Hianyzik mindenki. Hianyzik, hogy nem beszelhetek senkivel sem, es mikor nem tudok mit csinalni, akkor csak olvashatok, mert masra nincs penzem, es egy ideig nem is lesz meg...
De tegnap mar baratkoztam egy skot fiuval, akit tok jol megertettem - vegul is angoltanar volt, szep is lett volna, ha nem ertem meg. Az o javaslatara ma lehet megnezek egy ingyenes skot galeriat a belvarosban. Egyedul.

...Van az a találós kérdés, hogy a szoba közepén egy aranyhal hever, mindenhol csupa víz, fejtsd meg, hogy mi történt. vagy valami ilyesmi:) na most egy ehhez hasonló feladvány jön:
Az emeletes busz ablakán kinézve Milu megdöbbenéssel nézi azt, ahogy Csilla a zuhogó esőben rohan a busz után és próbálja azt lehagyni, hogy a következő megállóban felszállhasson.
Az előzmények: Csilla és Milu együtt indultak a tesco-ba vásárolni, együtt szálltak fel a buszra, az eső zuhogott, így mindkettejük a buszozást részesítette előnyben a városi kocogással szemben, ráadásul végül nem jutottak el a tesco-ba, hanem végül a morrisonsban vásároltak. Vajon mi történhetett? A helyes megfejtőnek Csilla visz egy csomag gumicukrot:)

Képet most nem töltünk fel, mert az utóbbi napokban nem készült, viszont voltunk soksok állásinterjún, főleg Csilla, én fordítottam rengeteget és voltam egy napot dolgozni egy night klubban:) persze nem éjszaka, hanem reggel, és feladatom az volt, hogy takarítsak a az előző éjszaka bulizó részegek után:) És hát nem tudni, még mi lesz belőle, mert csak napi 2 órás munka lenne, de kezdésnek azért megtenné. És így az első nap alkalmával együtt dolgoztam egy nepáli sráccal, és Panni, tanultam tőle nepáli szavakat, amiket anyukádnak sürgősen át kéne adnom:) és én is tanítottam neki magyar szavakat, miután megkérdezte, hogy Magyarország ugye Európában van, és Magyarországon is angolul beszélnek-e az emberek, vagy van saját nyelvünk:)

na hát így most röptében ennyit, majd Csilla ír valamit este:)

legjobb barátaim

Botanikus kert, még mindig

Még jó, hogy Milu nem mesélte el az egész vasárnapot, így hagyva nekem is témát.
Kezdem is azzal, hogy nem dobtam egy hátast a Holyrood Parkban - közel sem voltam hozzá. Csak Milu megjegyezte, hogy egyikünk el fog még esni a sárban, és nem ő lesz az, én meg csak picit (icipicit!) megcsusszantam és cseppet összekoszoltam a cipőm. Ennyi a történet.

Ilyen szép hóvirágaink vannak, bizony ám!

A Holyrood Park amúgy a hatalmas park a város közepén, ami tele van több száz méter magas dombokkal. Ide a naplemente miatt zarándokoltunk el, de a nagy sár miatt nem jutottunk fel a nagy hegyek egyikére. Viszont csináltunk sok képet!

A Parlament - skótul és angolul, vagyis angolul és skótul

És láttuk a Skót Parlamentet, amit előbb egy gigantikus sünnek véltünk, de végül kiderült, hogy rossz épületet néztünk. A valódi parlament még építés alatt van és kábé a világ legmodernebbje, több építészeti díjat is nyert már. Ha majd elkészülnek a felújítással vagy mivel, le is fotózzuk nektek:)

Holyrood Park: befagyott tó meg fagyott lábú hattyúk

A nem látszó naplemente

A királynő skóciai nyaralója is, amit lazán csak Palace of Holyroodhouse-nak hívnak, is itt található. (Milutól most kérdeztem a nevét, neki meg csak most esett le, hogy "az a királynő skóciai nyaralója volt???"képben van...:D)

Tegnap, míg Milu fordított, én bejártam a várost, a jobcentret és még vásároltam is. (Négy litert tejet 1,5-ért; nem hagyhattam ki) A cv-ket még mindig lelkesen dobálgatom, sőt, tegnap már a két telefonhívásomat is tökéletesen értettem. Haladás! (Persze azért, mert mindkétszer külföldiekkel beszéltem...de akkor is!) Ma már interjúra is hivatalos voltam, szobalánynak jelentkeztem egy hotelbe, hogy anyukám büszke legyen rám. Még kamuztam is egy cv-t, amit tegnap délután nyomtathattam is ki; szobalány cv-m eddig ugyanis nem volt. Ez alapján lehúztam 3 és fél évet a La Rosa Hotelben Lillafüreden, mint room attendant.:) De 9:30kor én voltam a fickó első meghallgatott jelentkezője, és szerintem eléggé tetszhettem neki. Majd meglátjuk az eredményt. Mindenesetre holnap megint hivatalos vagyok egy hotelbe...Lehet végül csak takarítani fogok Skóciában?

Egy szar kép Miluról - ő mondta!!!

Egy jobb kép nem Miluról

Egy még jobb kép nem Miluról

Milu zoknija meg gépezős ruhája....na, most komolyan! Nem is bánom, hogy Boci a legjobb barátja Skóciában, nekem meg a vasaló az! Utána meg Betty, a kedves 70éves alsó szomszéd, utána Boxy, utána a csöves a tengerpartról utána meg....na,a lényeg, hogy Milu az utolsó helyen van!!! De ilyen szakadt zokni-nadrág kombóval ez nem is baj!

Mory

Közeledünk...

Imádom a kenyereket! Komolyan, a kenyér a legjobb a skóciai életben. Végre minden napomat kezdhetem finom kis teljes kiőrlésű vagy magvas csodával, ami nem mellesleg szuperfinom is. Nyami.
A másik, amit imádok, az a péntek esti bevásárlás. Órákat tudunk elfecsérelni a Morrisonsban - de szigorúan csak este 7után! - és keresni az akciós pékárut. Tegnap beszereztünk egy 12darabos zsemlepakkot is mindössze 9pennyért; azt hiszem, teljesen megfertőződtünk az olcsó pékárukkal.
Ma meg, követve a tegnapi újdonsült magyar cimbik tanácsait, elnéztünk a lengyel boltba, majd a St. James plázába az Egyfontosba. Végül lett tepsink - juhéééé!, és vaníliacukrunk is - juhééjuhéé!!; és azt is megtudtuk, hogy olcsó húsért érdemes kiutazni a nagyteszkóba, de oda is csak 6után.


Ami meg elkeserítő, az az, hogy számolgattunk. Nekem még lenne is pénzem, legalábbis ha megkapnám gyorsan az NI számom, akkor még pénteken kifizetnének, majd fordítottam is, és azért is kapok majd valamennyit, de ez közel sem elég. A hazautamat tudnám még finanszírozni, meg esetleg nyelvvizsgára jelentkezni és ennyi. (Komolyan Noi, még mérleget is csináltam tartozik-követel oldallal, de az is csak csúnya dolgokat mutatott.) Nem akarom itthagyni Edinburgh-ot! Még akkor is maradnánk májusig, ha nem lenne munkánk, max. meghúzódnánk a Leithi patak partján. A bőröndünkben.


Mert mindenhol csak az ismerős számít. Egyik újdonsült cimbink angolul is alig tud, de két munkahelye is van, mert már a repcsin kapott munkát itt élő magyarok segítségével. Én meg hiába írtam a közelben élő távoli rokonomnak, még vissza sem írt, hogy kopjak le.
Kapcsolatok nélkül itt sem mehetünk semmire sem. A cv-k semmit sem érnek, ahogy a rengeteg elpocsékolt e-mail sem.
De a nap süt, és a tészta is tök finom lett, amit tegnap csináltam.
Lehet szakácsnak kéne jelentkeznem. Hmmm...

Annyira azért nem vagyok elkeseredve. Csak rossz így. Nem vagyok buta és jól beszélek angolul, még sem találok semmit sem. És még nem akarok hazamenni. Olyan vicces ez az önálló élet. Tök ügyes vagyok meg minden. És talán még Milu sem utál.

(Ja, és kommenteljetek! Mert ha nem, akkor megverem Milut!)

Igen, fagyi. Februárban. A rövidnacis, rövidujjú pólós emberekről nem is beszélek.

utolsó munkanap

(Nem is tudom, mi van velem. Elég nyomott vagyok, és rigolyás, s erre csak az idő is rátesz egy lapáttal. Ráadásul a nyelvvizsgámnak is ma lesz eredménye, bár szinte semmi esélyt sem látok rá, mégis csak arra tudok gondolni. Vagy csak arról tudok beszélni.)


Tegnap reggel megint bolhapiacoztunk, kellett vasaló meg legalább egy tepsi, mert a mienkben nincs. Nem is értem, ilyen retkes sütőt a világon nem láttam még, de ha nincs belevaló tepsi, akkor hogy koszolódott össze?


A tűzhely is olyan mocskos volt, hogy már a Milu szemét is bántotta; azóta kétszer is megtakarítottam, de az a rászáradt legalább 2 éves kosz nem tűnik el olyan egyszerűen...Tepsit végül nem kaptunk, de vasalónk az lett 1,5 fontért, 50penniért pedig vettem egy könyvet, és máris más színben láttam tőle a világot. (Azt meséltem, hogy múlt héten 10penniért vettem egy szemöldökcsipeszt egy drogériában? Ráadásul egy rózsaszín szemöldökcsipeszt!!!)



A boot sale után megmásztunk egy kisebb dombot, aminek tetején egy helyes kis park volt. Egész jó kilátás nyílt onnan a városra, de sajnos a partimalac fényképezőm képei nem adják ezt olyan jól vissza. Ha lesz végre fizum, veszek egy normálisat. Meg egy telefont. Megy egy kis laptopot. Meg egy cipőt. Meg egy nadrágot. Meg háztartási kellékeket, pl. hipercuki tányéralátéteket 8fontért. Valószínű:)



Délután 5től 10ig dolgoztam, de előtte elnéztünk az Ocean Terminalba, ami egy hatalmas pláza a tengerparton, egész közel hozzánk. Azt hiszem, ott is el tudnák költeni jó sok pénzt, de most inkább csak melóügyben mentünk oda. Jelentkeztem is egy macikitömős boltba, bár ezzel szemben fenntartásaim vannak. Ha láttátok volna a kötényes, gurulós kiskutyát húzogató fiút, ti is így gondolnátok.
Majd indulhattam is utamra a Clintonsba, bár szerencsére csak 1óra customer servicekedés várt rám, a többi dekorálás volt, és pontban 10kor el is engedtek. Byebye Clintons!

Koszosodik a fekete gatyám

Ugyanis a héten végig ebben voltam, amikor a városban voltunk, és hát meg kell hagyni, hogy az időnk jelentős részét ott töltöttük mindenféle rohangálás közepette. És mivel elejtettem azt a megjegyzést, hogy addig ebben a nadrágban leszek, amíg nem találunk munkát, így hát eléggé sürgető lenne a dolog. Na hát így munka kapcsán lessétek meg ezt a térképet:


Na most az A pont azt a helyet jelöli, ahol Csilla dolgozik, a B pedig azt, ahol lakunk, a köztük lévő vonal pedig azt a hatalmas távolságot, amit Csillának meg kell tennie, hogy eljárjon munkába, keresztül a belvároson. Na most ha még azt is hozzáteszem, hogy a belváros elég sok helyen fel van túrva, mert az itteni 4-es metrónak számító edinborói villamos építése folyik már évek óta, így lehet, hogy megértitek miért tartott tegnap Csillának másfél órába, amíg hazajusson.
Így sajnos pont lekéste azt, hogy elindultam én is munkába oda az Edinburgh felirat mellett található hatalmas parkba, ahonnan jöttem is haza és pont lekéstem arról, hogy elindulhassunk együtt vásárolni és közben elmesélhessem neki, hogy milyen angol káromkodások jutottak eszembe, amiket a riksásokkal is megosztottam:)
Na hát mindenesetre ma egész végig az egyik legforgalmasabb utcát jártuk és minden kis üzletbe beugrottunk, ahova ki volt írva, hogy alkalmazottat keresnek és beadtuk az önéletrajzainkat is és remélhetőleg majd valamikor értesítenek is. Holnap egy másik hasonló városrészbe megyünk hasonló célokkal, úgyhogy lehet, hogy nem lesz valami izgalmas nap, hacsak nem látunk ott is vihorászó alulöltözött lányokat:) Bár ez lehet, hogy csak az én kedvemet dobta fel:D
Viszont ma főztünk is egy baromi jó csirkehúslevest is másodiknak pedig megsütöttük a pipit (abban a sütőben, ami már legalább 2 éve nem lett kitakarítva. most itt pont megérne egy képet, de Boxy lakótársunk pont kint van és lehet, hogy sértésnek venné a dolgot) és megettük krumplival, legalábbis egy részét.
A főzőfelület viszont hála Csillának, már nem érdemel fényképezést (és hála nekem a vécé sem:)

dirty money

Ma is 1től 5ig dolgoztam, de a vacak útjavítások miatt fél7 után estem haza. Milu ekkor már riksázott, legalábbis azt hittem. Végül az történt, hogy fel se vette a riksát, mert 85 fontot kértek volna el tőle az este végén, amit kicsit sokkalt, így inkább hazajött és elmentünk a Morrisonsba. Ez szintén egy olcsó bevásárlóközpont, de eddig a kedvencünk. Olyan hosszú listám volt, ami az egész jövőhetet lefedte kajaügyileg, és mindent kaptunk nagyon olcsón, kivétel virslit, mert az mind béna volt. Ja, és azért a kedvencünk, mert a bejáratnál rögtön egy kenyerespult fogadott, leárazott pékárukkal. 9pennyért vettünk egy hatalmas baguettet, 4 organikus zsemlét, 6 hamburger zsemlét, 4 teljes kiőrlésű zsemlét és 1 kalácsot. Úgyhogy azt hiszem, jól jártunk. :)
A mai napom egyébként unalmasabb volt, mint a tegnap. Megint customer serviceltem, de 1óra után meguntam és csak ténferegtem a boltban meg rendet raktam. Uncsiiii. Luisát bezzeg tegnap meg ma is kasszázott. Utálom is érte!!!
Viszont rájöttem, hogy vasárnap 5órát fogok dolgozni, ami +5fontot jelent, és ennek azért örülök. Ja mert azt elfelejtettem mondani, hogy ez a meló csak vasárnap estig tart. Meg majd esetleg húsvétkor, és anyák napján besegíthetek, de ennyi. A semminél - na meg a lehúzós riksázástól - azért jobb.
És holnap végre húslevest eszünk.:)

Mr. Gabor, Rickshaw Rider

Igen, ez vagyok én. Ebből elég könnyedén ki lehet szűrni, hogy 2 információt szeretnék közölni.
Az első, de nem a fontosabb az az, hogy voltunk ma Csillával bankszámlát csináltatni a Lloyd's banknál és hazudtunk összevissza (van rendes munkánk, mennyi a fizetésünk, mennyi az albérletünk), hogy meg is csinálják nekünk, és úgy tűnik itt skótéknál elég is az adott szó, mert a lakcímünket is bemondás alapján írták fel, az egyetlen hivatalos irat, amit elkértek tőlünk, az a személyink volt, amiről természetesen a magyar nevemet nem tudták normálisan leolvasni és nem tudták, hogy melyik a kereszt- és melyik a vezetéknevem. Így lettem én Mr. Gabor:)
És így megszületett az első hivatalos iratunk is, amivel már jogosultak leszünk National Insurance szám igénylésére, ami pedig arra tesz majd minket jogosulttá, hogy dolgozzunk szinte akármit és ne nézzen minket mindenki csöves bevándorlónak:)
Ezt követően Csilla elment letölteni a második munkanapját, eközben én elmentem a csodálatos 3D cakes nevű tortaboltba, hogy jelentkezzek teljes betanítás utáni tortasütőnek, majd elmentem riksás betanításra és felvételire, és fel is lettem véve!

A gyengébbek kedvéért úgy néz ki egy riksa, mint az a sárga izé, amúgy
meg ez egy gyönyörű kis ház:)

Szóval mostantól a foglalkozásom Rickshaw Rider:) elég izgalmas dolog volt így elsőre ez a riksázás, de amikor át kellett vágni a belvároson és macskaköves tök meredek úton felmenni, azért az elég durva volt, és még csak nem is ült mögöttem egyetlen nagydarab skót sem...
A kis felvételin amúgy az összes többi jelentkező skót volt, és egy pár szón kívül semmit se értettem a beszélgetéseikből, de meg kell hagyni, hogy elég bénák voltak:) A városban való baloldali közlekedés sokkal jobban ment, mint egyeseknek de a legeslegbüszkébb arra vagyok, hogy a 3 és fél órás foglalkozás alatt végig azt hitték, hogy én is skót vagyok, csak egy kicsit szűkszavú, és a végén, amikor a magyar jogsimat mutattam, akkor rendesen meglepődtek..
Naszóval holnap első munkanap, mégpedig délután 6-tól hajnali 3-ig szóval szurkoljatok meg minden.

Ez meg itt a vár a Princes Streetről nézve, ahol még nem jártunk, de majd...

1. munkanap

"Bears, beets, battlestar galactica..."

A tenger újabb színe

És igeeeeen: a tegnapi néni tényleg azért hívott be mára, mert kaptam egy part time jobot egy város széli Clintonsban. Persze az kicsit rontja az élményt, hogy csak az nem kapta meg az állást, aki nem tudta igazolni a személyazonosságát. De ma már kezeltem a kis köcsög fontokat meg pennyket is, és a végén semmi sem hiányzott a kasszából!!!


A tegnapi nap végén olyan fáradtak voltunk már, hogy nem is számoltunk be a 2. interjúnkról. A Murrayfield Golf Clubba kellett elbuszoznunk, ami egy tök elit hely nem messze a városközponttól. Persze a végén kiderült, hogy annyira nem is elit, mert a szakácsfiú karján egy hatalmas tetoválás volt, ami inkább tök menőn nézett ki. Az interjú amúgy jól ment, jó fej volt a főszakács, John, és még az angolkámat is megdicsérte:)


Utána összefutottunk egy magyar lánnyal, aki szintén a golf klubba jelentkezett, ő meg jó sok tanáccsal látott el minket. Hazafele gyalogolva be is mentünk a CareerScotlandba, ahol átnézték a cv-nket és kiderült, hogy az europass önéletrajzunk egy nagy kalap kaki volt. Legalább már tudjuk, eddig miért nem reagáltak az emailjeinkre...

Újdonsült sirály barátomról készült kép

Este pedig az ASDA-ban voltunk fekete nadrágot venni, és kaptunk is egyet 5fontért. Pedig ez szerepelt a mit vigyek Skóciába? listámon, de mivel a sajátomat otthon nem nagyon szerettem - s mivel kilógondjaim voltak a poggyásszal, utolsó pillanatban ki kellett dobnom a bőröndből - Ödönből.

Közkívánatra

Ebben az utcában lakunk.

Ez a kukánk!

Ez a lakásunk.

Ez pedig a szomszéd.

Ő pedig a házőrzőnk.

Clinton...vagy Lincoln?

A nagy hír az, hogy van munkám. Legalábbis nagyon úgy tűnik.:)
Felhívtak a Clinton Cardsból, ami az ajándékbolt. Vagyis jelenleg a legszuperebb ajándékbolt a világon! A címet persze nem értettem, de a telefonszám alapján rá tudtam keresni, és holnap délre mehetek is.
Olyan izgatott vagyok, mintha most gurítottam volna le 2 bödön kávét!
Persze fekete nadrágom még nincs, ami kötelező, így most indulunk azt venni.
Szurkoljatok:)
(A nadrágvevéshez is.)