Háphápháp

Míg Milu munkából munkába szaladgál, nekem kreatívnak kell lennem: a satnya idő ellenére hasznosan kell eltöltenem a hétvégét!
Kezdve a péntekkel. Bár tényleg durván rossz idő volt, egész napos eső és ködfoltok, nem is mozdultam ki. Ráadásul a kedvem is rossz volt, ezért inkább boroztam Boxyval és németeztem. (Nem tudom, a bor hatására történt e, de az egyszer elolvasott szavakra másnap reggel is emlékeztem. Különös, különös.)
Tegnap meg...hajjajjj, olyan kis listát írtam - gondolatban mindig pipáltam a végrehajtott célokat. Pedig a bicajom reggel rászorult egy kis renoválásra, leoperáltuk róla a sárvédőt - máris jobbak vagyunk, mint az itteni bicikliszerelők.
Aztán piros habartkrumplileves főzése után el is indulhattam utamra. Először a cv-met dobtam be egy nagyon tetszetős kávézóba - keresek egy részmunkaidős melót; ahol a főnökkel tök jól elbeszélgettem. Nem csak hogy tudta, mi Magyarország fővárosa, de jól is ejtette ki, s mikor mondtam neki, hogy keletre lakok Budapesttől, betájolta, hogy "akkor a nagy síkság közepén". Mikor meg elmagyaráztam neki a nevem kiejtését, rögtön azt reagálta: "Mint a Chinchillában". És rá is írta ezt az önéletrajzomra. Jó fej:) Bár nem hiszem, hogy megkapom a melót, de ilyen élmények kellenek.
Utána végigszáguldottam a buszok közt a Princes streeten - valahol le kellett parkolnom, mert 3kor Nuriával találkoztam. (Ő a spanyol lány a képeslapos boltból.) Be is néztünk egy kávézóba s végre csak ülhettem, süttethettem az arcomat és várhattam, hogy kiszolgáljanak. Na meg beszélhettem egy kivülállónak a hétköznapi gondokról, aki legalább minden téren egyetértett velem.
Listám következő pontján a tej szerepelt, amiért szintén Nuriával ugrottunk be a Farmfoodsba. 2x2 litert szereztem be végül - ekkor még nem gondoltam bele, hogy mindezt haza is kell cipelnem. Biciklivel. Visszapillantók, vigyázat! Az utolsó feladat az Aldi megkeresése volt, amiből mindössze 3 darab van Edinbraban és mind nagyon messze tőlünk. Sebaj, málhás szamárként elkerekeztem a legközelebbibe, a nap sütött, időm volt rá, mi kell még?
A fura csak az volt, hogy alig voltak a boltban. Pedig. Én azért szépen be tudtam vásárolni ott. Kábé ez eddig a legolcsóbb hely, ahol jártunk. Vagy ha nem is minden, de az akciós termékek meglepően olcsóak. Vegyük pl. a szőlőt, ami mindenhol 2font körül van, itt 59penny. Nem is hittem a szemeimnek. (De azért vettem 2 dobozzal...)
A gond csak az volt, hogy ekkor már két szatyrom is volt, de még messzebb kerültem a lakástól. A kocsik közt nem akartam imbolyogni, ehelyett elővettem kis térképemet, és kibogarásztam, hogy a patak (aka Water of Leith) kábé 100méterre van az Alditól, s amellett megy egy kis gyalogút, ahol sokkal biztonságosabb a biciklizés. Persze ennek ellenére a hazautam elég kalandos 1óra lett: a bicaj folyton bekapta a szatyrot, így a végére csak egy működő füle lett, alul pedig potyogtak ki a szőlők.
Azt hiszem, a városban ezért nem jár senki sem nagybevásárolni biciklivel.
Mára galériázást terveztem - azok ingyenesek ugye, így megint a Water of Leith mellett kerekeztem. Csakhogy miután felcipeltem a bicajt a 40méter magas dombra (a vacak kacskaringós lépcsősoron), a 3 kapu egyikén se tudtam bejutni a modern galériába. Így indultam tovább az Aldiba, mert kuszkuszt akartam ebédelni, és ott láttam olcsón. Aztán végül rizottót vettem, de ez is finom lett. (Ugye, mindig csak dolgozó Milu?)
A nap találós kérdése pedig: vajon az unoka - aki pénteken érkezett - miben keverte ki a hajfestékét?
A helyes megfejtő 1hét ingyenes csövelést nyer a kanapénkon!

Munkából munkába

Hát elég más lett most minden. Csilla hétfőtől péntekig dolgozik reggel 8tól délután 3ig, én meg elég változó műszakokban a hét előre megjósolhatatlan napjain, úgyhogy elég ritkán jön ki úgy a szabadidőnk, hogy mindketten ráérjünk és elmehessünk például kirándulni vagy akárhova.
A két leggyakrabban előforduló műszakom 8tól 5ig tart, illetve 5től hajnali 2ig, utóbbi miatt baromi hasznos, hogy biciklivel járok dolgozni, mert az éjszakai buszok elég ritkán járnak, ráadásul nagyon drágák, és ha még lenne is bérletem, akkor is kéne fizetni érte.
és hát azért elég sok érdekes dolog van egy 5 csillagos hotelben. A munkám nagy része abból áll, hogy edényeket kell elmosogatni, meg tányérokat bepakolni a mosogatógépbe, takarítani furábbnál furább konyhai meg éttermi eszközöket és néhány dologban segédkezni a szakácsoknak, zöldségeket pucolni, kajákat tányérokra szedni meg ilyesmi. És a hotel konyhája baromi nagy. Rengeteg szakács dolgozik sok különböző részlegen, van egy rész, ahol a húsokat sütik a szakácsok, van külön cukrászdás terület kis pékséggel, egy pult, ahol a zöldségeket és a gyümölcssalátákat készítik el és a központi rész, ahol az egyéb főételek meg köretek készülnek. És kaját is kapunk elég rendesen, a hivatalos ebédidőkön túl elég gyakran érkeznek kóstolók és mindenféle finomságok.

A munka elég változó, hogy mennyire nehéz, attól függ, hogy van-e valamiféle külön rendezvény, mert akkor az nagyon meg tudja dobni a forgalmat. Például ma is elég nagy volt a hajtás, pedig ma eredetileg szabadnapos voltam, és pihenésre készültem, de reggel hívtak telefonon, hogy mégis csak be kéne menni... És most így a hétvégém elég hajtós lesz, mert holnap 5től hajnali 2ig dolgozok, aztán másnap délelőtt menni kell pincérkedni, amiről még nem is írtam, az 6ig tart és onnan rögtön mehetek éjfélig hotelezni és utána hullafáradtan dőlhetek le aludni..
Viszont a pincérkedős munka is egész érdekes és tök szívesen csinálom. Testileg elég lefárasztó, mert rengeteget kell szaladgálni és rengeteg jól megpakolt tálcát és tányért kell ide-oda hordozni, viszont izgalmas beszélni a vendégekkel és segíteni nekik, vagy gyakran hallgatni ahogy az ételt szidják, hogy mennyire borzalmas az íze, és ebben teljes mértékben egyet is tudok velük érteni:)

Na hát most csak a munkáról írtam, de ilyennek is kellett lennie, valószínűleg nem sokáig fogom csinálni ezt a 2 melót így egymás mellett, mert így nem maradna időnk kirándulgatni és megtalálni Nessie-t, mert hát végülis azért jöttünk...

helyzet

Minden unalmasabb, most, hogy Milu is elkezdett dolgozni. Pedig csak egy napja...Most már legalább megérti, hogy a nap végére miért esek szét én is mindig. És miért alszok be 10előtt.
Ma meg mennie kell a Sheratonba, déltől 9ig ott lesz. Sürgősen találnom kell valami programot! Milyen lenne már, ha unalmamban németeznék?! Már a takarítás is sok volt. Pedig! Boxy pénteken közölte, hogy jövőhéten az előttünk itt lakó lány látogatóba érkezik a nagymamájával. És itt lesznek 5napot. Milyen jó is, legalább nem leszek egyedül. (A nagyi meg biztos rossz véleménnyel lesz rólam, ha meglátja az iszonyat mocskos tűzhelyet. Amit hetente lesúrolok, de amin ez nem látszik meg.És amit Boxy egy főzés alkalmával ugyanúgy összekoszol...)
Amúgy meg lélekben készülök a nyelvvizsgára. A magnó, ami ugye a szóbeli része, április 24.én lenne, és már nézegettem repjegyeket akkorra. A csavar csak az benne, hogy a nyelvvizsga után jönnék is vissza még két hétre. Jó, tudom, hogy ez logikátlan hangzik, de ha hétfő éjfélig foglalok, 30fontból eljutok Pozsonyba majd vissza. Itt pedig egy nap alatt ennél simán többet keresek. Teljesen megéri. (Persze Pozsonyból még haza kell jutnom, de ez részletkérdés. És még semmi sem biztos. Lehet nem kapok szabit, vagy lehet, hogy a szóbeli szóbeli része nem május 8.án, hanem hamarabb lesz. A legjobban május 15.nek örülnék. Akkor, az eredeti tervhez igazodva, hazafelé bejárhatnánk egész Európát. Persze beugranánk Németországba is, csak hogy készüljek kicsit a nyelvvizsgámra:))