Koszosodik a fekete gatyám

Ugyanis a héten végig ebben voltam, amikor a városban voltunk, és hát meg kell hagyni, hogy az időnk jelentős részét ott töltöttük mindenféle rohangálás közepette. És mivel elejtettem azt a megjegyzést, hogy addig ebben a nadrágban leszek, amíg nem találunk munkát, így hát eléggé sürgető lenne a dolog. Na hát így munka kapcsán lessétek meg ezt a térképet:


Na most az A pont azt a helyet jelöli, ahol Csilla dolgozik, a B pedig azt, ahol lakunk, a köztük lévő vonal pedig azt a hatalmas távolságot, amit Csillának meg kell tennie, hogy eljárjon munkába, keresztül a belvároson. Na most ha még azt is hozzáteszem, hogy a belváros elég sok helyen fel van túrva, mert az itteni 4-es metrónak számító edinborói villamos építése folyik már évek óta, így lehet, hogy megértitek miért tartott tegnap Csillának másfél órába, amíg hazajusson.
Így sajnos pont lekéste azt, hogy elindultam én is munkába oda az Edinburgh felirat mellett található hatalmas parkba, ahonnan jöttem is haza és pont lekéstem arról, hogy elindulhassunk együtt vásárolni és közben elmesélhessem neki, hogy milyen angol káromkodások jutottak eszembe, amiket a riksásokkal is megosztottam:)
Na hát mindenesetre ma egész végig az egyik legforgalmasabb utcát jártuk és minden kis üzletbe beugrottunk, ahova ki volt írva, hogy alkalmazottat keresnek és beadtuk az önéletrajzainkat is és remélhetőleg majd valamikor értesítenek is. Holnap egy másik hasonló városrészbe megyünk hasonló célokkal, úgyhogy lehet, hogy nem lesz valami izgalmas nap, hacsak nem látunk ott is vihorászó alulöltözött lányokat:) Bár ez lehet, hogy csak az én kedvemet dobta fel:D
Viszont ma főztünk is egy baromi jó csirkehúslevest is másodiknak pedig megsütöttük a pipit (abban a sütőben, ami már legalább 2 éve nem lett kitakarítva. most itt pont megérne egy képet, de Boxy lakótársunk pont kint van és lehet, hogy sértésnek venné a dolgot) és megettük krumplival, legalábbis egy részét.
A főzőfelület viszont hála Csillának, már nem érdemel fényképezést (és hála nekem a vécé sem:)

dirty money

Ma is 1től 5ig dolgoztam, de a vacak útjavítások miatt fél7 után estem haza. Milu ekkor már riksázott, legalábbis azt hittem. Végül az történt, hogy fel se vette a riksát, mert 85 fontot kértek volna el tőle az este végén, amit kicsit sokkalt, így inkább hazajött és elmentünk a Morrisonsba. Ez szintén egy olcsó bevásárlóközpont, de eddig a kedvencünk. Olyan hosszú listám volt, ami az egész jövőhetet lefedte kajaügyileg, és mindent kaptunk nagyon olcsón, kivétel virslit, mert az mind béna volt. Ja, és azért a kedvencünk, mert a bejáratnál rögtön egy kenyerespult fogadott, leárazott pékárukkal. 9pennyért vettünk egy hatalmas baguettet, 4 organikus zsemlét, 6 hamburger zsemlét, 4 teljes kiőrlésű zsemlét és 1 kalácsot. Úgyhogy azt hiszem, jól jártunk. :)
A mai napom egyébként unalmasabb volt, mint a tegnap. Megint customer serviceltem, de 1óra után meguntam és csak ténferegtem a boltban meg rendet raktam. Uncsiiii. Luisát bezzeg tegnap meg ma is kasszázott. Utálom is érte!!!
Viszont rájöttem, hogy vasárnap 5órát fogok dolgozni, ami +5fontot jelent, és ennek azért örülök. Ja mert azt elfelejtettem mondani, hogy ez a meló csak vasárnap estig tart. Meg majd esetleg húsvétkor, és anyák napján besegíthetek, de ennyi. A semminél - na meg a lehúzós riksázástól - azért jobb.
És holnap végre húslevest eszünk.:)

Mr. Gabor, Rickshaw Rider

Igen, ez vagyok én. Ebből elég könnyedén ki lehet szűrni, hogy 2 információt szeretnék közölni.
Az első, de nem a fontosabb az az, hogy voltunk ma Csillával bankszámlát csináltatni a Lloyd's banknál és hazudtunk összevissza (van rendes munkánk, mennyi a fizetésünk, mennyi az albérletünk), hogy meg is csinálják nekünk, és úgy tűnik itt skótéknál elég is az adott szó, mert a lakcímünket is bemondás alapján írták fel, az egyetlen hivatalos irat, amit elkértek tőlünk, az a személyink volt, amiről természetesen a magyar nevemet nem tudták normálisan leolvasni és nem tudták, hogy melyik a kereszt- és melyik a vezetéknevem. Így lettem én Mr. Gabor:)
És így megszületett az első hivatalos iratunk is, amivel már jogosultak leszünk National Insurance szám igénylésére, ami pedig arra tesz majd minket jogosulttá, hogy dolgozzunk szinte akármit és ne nézzen minket mindenki csöves bevándorlónak:)
Ezt követően Csilla elment letölteni a második munkanapját, eközben én elmentem a csodálatos 3D cakes nevű tortaboltba, hogy jelentkezzek teljes betanítás utáni tortasütőnek, majd elmentem riksás betanításra és felvételire, és fel is lettem véve!

A gyengébbek kedvéért úgy néz ki egy riksa, mint az a sárga izé, amúgy
meg ez egy gyönyörű kis ház:)

Szóval mostantól a foglalkozásom Rickshaw Rider:) elég izgalmas dolog volt így elsőre ez a riksázás, de amikor át kellett vágni a belvároson és macskaköves tök meredek úton felmenni, azért az elég durva volt, és még csak nem is ült mögöttem egyetlen nagydarab skót sem...
A kis felvételin amúgy az összes többi jelentkező skót volt, és egy pár szón kívül semmit se értettem a beszélgetéseikből, de meg kell hagyni, hogy elég bénák voltak:) A városban való baloldali közlekedés sokkal jobban ment, mint egyeseknek de a legeslegbüszkébb arra vagyok, hogy a 3 és fél órás foglalkozás alatt végig azt hitték, hogy én is skót vagyok, csak egy kicsit szűkszavú, és a végén, amikor a magyar jogsimat mutattam, akkor rendesen meglepődtek..
Naszóval holnap első munkanap, mégpedig délután 6-tól hajnali 3-ig szóval szurkoljatok meg minden.

Ez meg itt a vár a Princes Streetről nézve, ahol még nem jártunk, de majd...

1. munkanap

"Bears, beets, battlestar galactica..."

A tenger újabb színe

És igeeeeen: a tegnapi néni tényleg azért hívott be mára, mert kaptam egy part time jobot egy város széli Clintonsban. Persze az kicsit rontja az élményt, hogy csak az nem kapta meg az állást, aki nem tudta igazolni a személyazonosságát. De ma már kezeltem a kis köcsög fontokat meg pennyket is, és a végén semmi sem hiányzott a kasszából!!!


A tegnapi nap végén olyan fáradtak voltunk már, hogy nem is számoltunk be a 2. interjúnkról. A Murrayfield Golf Clubba kellett elbuszoznunk, ami egy tök elit hely nem messze a városközponttól. Persze a végén kiderült, hogy annyira nem is elit, mert a szakácsfiú karján egy hatalmas tetoválás volt, ami inkább tök menőn nézett ki. Az interjú amúgy jól ment, jó fej volt a főszakács, John, és még az angolkámat is megdicsérte:)


Utána összefutottunk egy magyar lánnyal, aki szintén a golf klubba jelentkezett, ő meg jó sok tanáccsal látott el minket. Hazafele gyalogolva be is mentünk a CareerScotlandba, ahol átnézték a cv-nket és kiderült, hogy az europass önéletrajzunk egy nagy kalap kaki volt. Legalább már tudjuk, eddig miért nem reagáltak az emailjeinkre...

Újdonsült sirály barátomról készült kép

Este pedig az ASDA-ban voltunk fekete nadrágot venni, és kaptunk is egyet 5fontért. Pedig ez szerepelt a mit vigyek Skóciába? listámon, de mivel a sajátomat otthon nem nagyon szerettem - s mivel kilógondjaim voltak a poggyásszal, utolsó pillanatban ki kellett dobnom a bőröndből - Ödönből.

Közkívánatra

Ebben az utcában lakunk.

Ez a kukánk!

Ez a lakásunk.

Ez pedig a szomszéd.

Ő pedig a házőrzőnk.

Clinton...vagy Lincoln?

A nagy hír az, hogy van munkám. Legalábbis nagyon úgy tűnik.:)
Felhívtak a Clinton Cardsból, ami az ajándékbolt. Vagyis jelenleg a legszuperebb ajándékbolt a világon! A címet persze nem értettem, de a telefonszám alapján rá tudtam keresni, és holnap délre mehetek is.
Olyan izgatott vagyok, mintha most gurítottam volna le 2 bödön kávét!
Persze fekete nadrágom még nincs, ami kötelező, így most indulunk azt venni.
Szurkoljatok:)
(A nadrágvevéshez is.)

Munkakeresés Skótéknál

No hát ehhez először is ejtsünk néhány szót Skótékról. Eddigi tapasztalataink alapján skót = vöröshajú, szeplős, többnyire vézna egyén, aki viszonylag fura angolt beszél. szerencsére kevés ilyennel találkoztunk, láttunk fekákat, kínai és egyéb ferdeszemű bagázsokat, angolokat, lengyelül beszélő hozzánk hasonló arcokat, meg egyszer már magyar szót is hallottunk a Princes Streeten.
Na de lényeg a lények, Skóték a többi brithez hasonlóan meglehetősen hülye szokásokat találtak ki azért, hogy megnehezítsék a saját és a külföldiek életét.
Azt, hogy az út bal oldalán vezetnek, meg se kéne említenem, csak amiatt jár az agyam ezen erősen, mert tegnap teljes véletlenségből elmentünk egy kínai gyorskajálda előtt, ami a "driver wanted" felirat szerepelt, úgyhogy Csilla biztatására bementem, és szépen elgagyogtam neki, hogy tele vagyok ételfutárként szerzett tapasztalatokkal és a környéket is jól ismerem, úgyhogy vegyenek már fel. Persze azóta nem hívtak, de szombatig még van idejük, mert akkor kéne kezdeni...
Na hát Skóték másik fura szokása az, hogy külön van a melegvizes és a hidegvizes csap, ami annyit jelent, hogy 5 perc mosogatás után vagy lefagy a kezed, vagy leég, persze cserélgetheted percenként, hogy épp mivel akarod elöblíteni az edényeket, de pár év alatt a kezed vérkeringése tuti, hogy elcsesződik, úgyhogy várjuk a javaslatokat, mégis hogyan kéne mosogatnunk..


A 2 csapos megoldás további hátulütőit ma borotválkozás során is sikerült tapasztalnom.
Skótéknál elég hülye fűtési rendszer is van, de erről Csilla már tegnap írt valamit, úgyhogy ezt nem ecsetelgetem, viszont azt nem akarom kihagyni, hogy a lakásunkban a villanykapcsolók is igen furák. A fürdőszobában például úgy kapcsolom fel a villanyt, hogy ahogy belépek, egy a plafonról lógó kanócot kell meghúzni, ami teljes egészében úgy néz ki, mintha a vécé lehúzója lenne, tehát oda kell azért figyelni a sorrendre:) A szobában pedig a lámpakapcsolót ügyesen elhelyezték úgy, hogy pont az ajtó mögött legyen, tehát csak úgy lehessen kapcsolgatni a lámpát, ha az ajtó zárva van.. Ez kb azt jelenti, hogy ha az éjszaka közepén be akarsz menni a szobába, kinyitod az ajtót, bemész, bezárod az ajtót, aztán a korom sötétben nekiállsz tapogatózni, hogy megtaláld a kapcsolót. Elég részegbiztos megoldás, meg kell hagyni:)
Viszont egész Skóciában a legfurább, hogy nincs nokedliszaggató, és sehol sem lehet kapni. Viszont túró (vagy majdnem túró) és tejföl van, hála a városban élő kb. 10ezer lengyel barátunknak:)
Ja és már van egy indiai barátunk is, akihez ittlétünk alatt minden nap legalább egyszer beugrottunk valamiért a kisboltjába:)
Na ennyit Skótékról és a Skóték által befogadott néptömegről, minket most sokkal jobban izgat a munkakeresés. Voltunk ma reggel Kristóf barátunkkal a belvárosi jobcenterben és nekiálltunk böngészni az adatbázist és kinyomtatgatni kis fecnikre a munkákról adatokat, aztán telefonálgatni és telefonálgatni... és egész sokan fel is vették és vagy elküldtek a fenébe, vagy elkérték az adatainkat és mondták, hogy majd értesítenek és várjunk türelemmel. Ja igen, ezt a telefonálgatós mulatságot eléggé zavarta az a tény, hogy a világ egyik legfejlettebb országának egyik fejlettebb városában csak úgy van térerő, ha az ablakhoz állunk:)
Viszont a mai napunk leghasznosabb eseménye talán az volt, hogy zseniális éles sasszememmel kiszúrtam egy alkalmazottkeresős fecnit egy ajándékbolton, ami tökéletes munkalehetőség lenne Csilla számára, aki jelentkezett is, majd bement egy 2 órán át tartó állásinterjúra, ahol szerintem tökjól teljesített, szóval várhatjuk, hogy felveszik-e.
No hát akkor szurkoljatok.
Ja amúgy ma máshogy sütött a nap, mint eddig és át lehetett látni az öböl túlsó partjára és a tenger is tök szép volt, szóval nem is fotóztuk le:)

felfedezzük a várost:)

Tegnap kábé délben sikerült felkelnünk, de ki is kellett pihennünk az utazás fáradalmait. Reggelire megettük a maradék kaját, már amit nem dobtunk ki. Utána pedig irány a "belváros": boltot kellett keresnünk, mert mindenáron pénzt akartunk költeni!

Ebben az utcában lakunk.

A tengerpart

Az ASDA-t akartuk becélozni, de térkép nélkül csak egy Tescót találtunk meg, ami azért nem a legolcsóbb itt. Mindenesetre bevásároltunk, és máris sikerült skótnak kinéznünk, ugyanis már kétszer is kértek tőlünk útbaigazítást s mi mindkétszer sikerrel vettük az akadályokat. Ma pl. a sapkám miatt franciának néztek minket:) (Na meg azért is, mert a város most teli van csigaevőkkel, valami hatalmas francia-skót rögbimeccs miatt.)

Este pedig, míg Milu elment sim-kártyabeszerző-körútra, én főztem. De milyen jót! Borsólevest, és nokedliszaggató híján zombi krumplis nokedlit. És még élünk is:) Vacsora után rájöttünk, hogy nagyon hideg van, de mivel lakótársunk két munkahelyen is dolgozik, ezért ezt egyedül kellett végrehajtanunk. Olyan sikeresen megoldottuk, hogy közben majdnem gázmérgezést kaptunk - legalábbis azt hittük.Tök jók vagyunk.:)

Bevásárlólista Tommynak - akit még nem ismerünk, de a listája igazán szívhezszóló

(Most estünk haza az ASDA-ból, így folytatom a bloggerkedést:))

Ma reggel már időben kipattantunk az ágyból, mivel elterveztük, hogy várost nézünk. Kész kis tervvel indultunk: először megkerestük a bolhapiacot, ami vasárnaponként van egy belvárosi plaza mélygarázsában. Mindketten iszonyúan élveztük, 3,5 fontért beszereztünk 3edényt fedőkkel, 3konyharuhát, 1 nagy müzlisdobozt, 1 porcelán kancsót teának és 1 fakanalat. Persze nokedliszaggatót nem találtunk:( Helyette viszont volt rengeteg ruha, könyv és sok sok giccs. Innen viszünk majd haza szuveníreket is:)

Zsiráfok az Omni plázánál

Következő állomás a Princes Street volt, ez a főutca itt. És meseszép. Láttunk skótszoknyás-skótdudás bácsit, egy csapat francia csirkét, és végre a várat is! Itt csináltattunk végre havibérletet - mindössze 41fontért, remélhetőleg mostantól nem fogunk órákat gyalogolni. A buszok egyébként mind emeletesek itt, s ma már ültünk is az egyik emeletén!

Lelkes skótszoknyás skót

A Princes Streeten benéztünk a vár kertjébe is, de a vár megmászásához még nem volt lelkierőnk. Egész magas sziklára épült, ráadásul úgysincs még pénzünk bemenni. Majd ha lesz munkánk. (Gabonapelyhet is csak akkor kapok:()

A francia csirkék

Én a Scott Monumentnél - de Milu fotozótt, ezért a Scott Monument nincs a képben (Csilla véleménye, ugye, hogy jobb mint a következő?)

Milu a Scott Monumentnél - én fotóztam, látjátok a különbséget?;)

Az árak egyébként nagyon hasonlóak az otthoniakhoz. Ma már voltunk egy drogériában is, sampont - ami természetesen eperillatú gyereksampon - és tusfürdőt is kaptunk 1fontért, s ezek nem is csöves cuccok. A kaja is teljesen egyező, kivétel a zöldségek és az alkohol. Egy lecsó itt, ahogy a lakótársunk megjegyezte, 4-5fontba kerülne, ami ugye 1300-1500forint.
a Princes Street után a Haymarket közelében található lengyel boltot akartuk felkutatni, de nem sikerült, és fél óra után feladtuk. Túróra amúgy sincs még szükségünk, tejfölt pedig kaptunk az ASDA-ban a keddre tervezett fokhagymakrémleveshez.:)
Az ASDA amúgy a helyi Tesco itt: 24órán át nyitva van, és olcsó, ami a legfontosabb, kábé 20percre van gyalog a lakásunktól. Emellett a tengerparton fekszik, amiben persze nem hasonlít a hazai teszkókhoz, de így hazafelé, a sötétben, a tengerparton sétálhattunk.

Ez a Scott Monumenttel párhuzamosan futó domb, a vár tőle jobbra található, még magasabban.

A Vár - de sajnos a kép nem adja vissza a színeit, élőben sokkal szebb

Mr. Pingvin és Hóember barátunk