képadag

Csúnya szürke felhők útban Cramond felé

Tiszta Lost - ez az a kis út, amin apálykor átjuthatunk Cramond islandre

A szigetről a tenger

És a Halálhíd is látható!!!

Pózolós kép a másfél fontos kabátban

Indián barátom és az aranyhal

Még a napot is láttuk lemenni:)

A Princes Gardens és a csodás tavasz

Emós képek - mert Alberto nem olyan jó fotós, mint...én!

Wedding bus - milyen jó ötlet már!

Calton Hill

A modern Skót Parlament, amiről már régebben beígértem egy képet

A kikötőnk

Milu a hét 7 napjából 6ot munkával tölt, így megint én jegyzek be. Aztán a holnapi kirándulásunkról - megyünk bizony megkeresni Nessiet! - majd ő fog írni egy szép kereket képekkel teletűzdelve.
Az időnk szerda óta többé-kevésbé csodaszép. Szerdán szabályosan melegem volt a télikabátomban! Ez áprilisban Skóciában egész nagy dolog.
Csütörtökön aztán megérkezett Alberto, a perui, de Londonban élő barátom, így most vele lógok. Szerencsére nem pörög annyira ő sem, így nem akar mindig várost nézni - legalább pihenhetek én is. Most épp csirkét főz nekem, én meg elvileg németezek.
Tegnap aztán megérkezett végre a képeslapos fizetésem is, már csak be kell váltanom a csekket. Munka után elsétáltunk Albertóval Cramondba majd át a szigetre, ahova csak apálykor lehet átjutni. Estefelé töltök majd képeket is róla!:) A mai program eredetileg kastélynézés lett volna, délelőtt legalábbis, míg Milu is itthon van, de későn keltünk, így ezt most elhalasztjuk. Viszont a holnapi kirándulást, azt már nagyon várjuk!
A munkáról meg: olyan rosszul érzem magam miatta. Okosnak tartanak, és mindig rácsodálkoznak, milyen gyorsan tanulok, ezért képeznek is ki mindenfélére. Megtanítottak a pénztárgép használatára reggelikor és ebédidőben is, ami baromira nem nagy ördöngösség, csak gyorsan kell csinálni, mert ebédidőben pl. 800embert szolgálunk ki. Legalább. Jövőhéten meg Starbucks tréningen leszek, ami tök menő, mert otthon még nincs Starbucks, aztán ha lesz majd, nagy eséllyel pályázhatok oda a már meglévő tapasztalatommal. Ráadásul a többieket nem tanították meg ezekre a dolgokra. Én pedig szó nélkül ott akarom hagyni a helyet április végén...
Most megyek ebédelni. Perui csirke!

Kabátlesen

Nem is olyan jó, hogy kaptam végre fizetést. Így mindig csak vásárlok, mert van miből! Na jó, nem mindig, de péntek este óta minden nap elindultam shoppingolni, közben meg rájöttem, hogy mennyi minden is kéne nekem. Égető szükségem van például egy rózsaszín iPodra. (Persze mp3 lejátszóm van. A telefonom az, aminek az aksija olyan rosszul érintkezik, hogy már össze kellett celluxozni:D) De mindig csak arra tudok gondolni, milyen jó is lesz végre hazamenni:)
Tegnap is bolhapiacoztam, mert egyszerűen imádom az érzést. Vettem is másfél fontért egy türkiz kabátot, megint másfélért 3felsőt. Csak tudjam ezeket hazacipelni.
Ja, amúgy tegnap Milut elütötte egy taxi! Neki semmi baja, a biciklijének annál inkább, a taxis azonban megállás nélkül tovaszáguldott. Asszem igaza van Sallynek: a városban bicajozni tényleg veszélyes.
Nekünk ma is melóznunk kellett - nesze neked Húsvét, vagyis Milu 2től 11ig robotol, én csak 8től fél3ig voltam. Elég furcsa ez az itteni hozzáállás, mert nem mindenkinek szünnap a Húsvét hétfő. Boxy pl pénteken és ma sem dolgozott, de nálunk a Standard Lifeban ma is pörgés volt. Szerencsére a főnökséget csak Allan, a jó fej főszakács képviselte, ezért is jöhettem el félórával hamarabb. És indulhattam el a belvárosba kabátlesre. Találtam is egyet a gyerekrészlegen:) Rózsaszín!!! És pulcsi nélkül jó is rám!!!