Kabátlesen

Nem is olyan jó, hogy kaptam végre fizetést. Így mindig csak vásárlok, mert van miből! Na jó, nem mindig, de péntek este óta minden nap elindultam shoppingolni, közben meg rájöttem, hogy mennyi minden is kéne nekem. Égető szükségem van például egy rózsaszín iPodra. (Persze mp3 lejátszóm van. A telefonom az, aminek az aksija olyan rosszul érintkezik, hogy már össze kellett celluxozni:D) De mindig csak arra tudok gondolni, milyen jó is lesz végre hazamenni:)
Tegnap is bolhapiacoztam, mert egyszerűen imádom az érzést. Vettem is másfél fontért egy türkiz kabátot, megint másfélért 3felsőt. Csak tudjam ezeket hazacipelni.
Ja, amúgy tegnap Milut elütötte egy taxi! Neki semmi baja, a biciklijének annál inkább, a taxis azonban megállás nélkül tovaszáguldott. Asszem igaza van Sallynek: a városban bicajozni tényleg veszélyes.
Nekünk ma is melóznunk kellett - nesze neked Húsvét, vagyis Milu 2től 11ig robotol, én csak 8től fél3ig voltam. Elég furcsa ez az itteni hozzáállás, mert nem mindenkinek szünnap a Húsvét hétfő. Boxy pl pénteken és ma sem dolgozott, de nálunk a Standard Lifeban ma is pörgés volt. Szerencsére a főnökséget csak Allan, a jó fej főszakács képviselte, ezért is jöhettem el félórával hamarabb. És indulhattam el a belvárosba kabátlesre. Találtam is egyet a gyerekrészlegen:) Rózsaszín!!! És pulcsi nélkül jó is rám!!!

Háphápháp

Míg Milu munkából munkába szaladgál, nekem kreatívnak kell lennem: a satnya idő ellenére hasznosan kell eltöltenem a hétvégét!
Kezdve a péntekkel. Bár tényleg durván rossz idő volt, egész napos eső és ködfoltok, nem is mozdultam ki. Ráadásul a kedvem is rossz volt, ezért inkább boroztam Boxyval és németeztem. (Nem tudom, a bor hatására történt e, de az egyszer elolvasott szavakra másnap reggel is emlékeztem. Különös, különös.)
Tegnap meg...hajjajjj, olyan kis listát írtam - gondolatban mindig pipáltam a végrehajtott célokat. Pedig a bicajom reggel rászorult egy kis renoválásra, leoperáltuk róla a sárvédőt - máris jobbak vagyunk, mint az itteni bicikliszerelők.
Aztán piros habartkrumplileves főzése után el is indulhattam utamra. Először a cv-met dobtam be egy nagyon tetszetős kávézóba - keresek egy részmunkaidős melót; ahol a főnökkel tök jól elbeszélgettem. Nem csak hogy tudta, mi Magyarország fővárosa, de jól is ejtette ki, s mikor mondtam neki, hogy keletre lakok Budapesttől, betájolta, hogy "akkor a nagy síkság közepén". Mikor meg elmagyaráztam neki a nevem kiejtését, rögtön azt reagálta: "Mint a Chinchillában". És rá is írta ezt az önéletrajzomra. Jó fej:) Bár nem hiszem, hogy megkapom a melót, de ilyen élmények kellenek.
Utána végigszáguldottam a buszok közt a Princes streeten - valahol le kellett parkolnom, mert 3kor Nuriával találkoztam. (Ő a spanyol lány a képeslapos boltból.) Be is néztünk egy kávézóba s végre csak ülhettem, süttethettem az arcomat és várhattam, hogy kiszolgáljanak. Na meg beszélhettem egy kivülállónak a hétköznapi gondokról, aki legalább minden téren egyetértett velem.
Listám következő pontján a tej szerepelt, amiért szintén Nuriával ugrottunk be a Farmfoodsba. 2x2 litert szereztem be végül - ekkor még nem gondoltam bele, hogy mindezt haza is kell cipelnem. Biciklivel. Visszapillantók, vigyázat! Az utolsó feladat az Aldi megkeresése volt, amiből mindössze 3 darab van Edinbraban és mind nagyon messze tőlünk. Sebaj, málhás szamárként elkerekeztem a legközelebbibe, a nap sütött, időm volt rá, mi kell még?
A fura csak az volt, hogy alig voltak a boltban. Pedig. Én azért szépen be tudtam vásárolni ott. Kábé ez eddig a legolcsóbb hely, ahol jártunk. Vagy ha nem is minden, de az akciós termékek meglepően olcsóak. Vegyük pl. a szőlőt, ami mindenhol 2font körül van, itt 59penny. Nem is hittem a szemeimnek. (De azért vettem 2 dobozzal...)
A gond csak az volt, hogy ekkor már két szatyrom is volt, de még messzebb kerültem a lakástól. A kocsik közt nem akartam imbolyogni, ehelyett elővettem kis térképemet, és kibogarásztam, hogy a patak (aka Water of Leith) kábé 100méterre van az Alditól, s amellett megy egy kis gyalogút, ahol sokkal biztonságosabb a biciklizés. Persze ennek ellenére a hazautam elég kalandos 1óra lett: a bicaj folyton bekapta a szatyrot, így a végére csak egy működő füle lett, alul pedig potyogtak ki a szőlők.
Azt hiszem, a városban ezért nem jár senki sem nagybevásárolni biciklivel.
Mára galériázást terveztem - azok ingyenesek ugye, így megint a Water of Leith mellett kerekeztem. Csakhogy miután felcipeltem a bicajt a 40méter magas dombra (a vacak kacskaringós lépcsősoron), a 3 kapu egyikén se tudtam bejutni a modern galériába. Így indultam tovább az Aldiba, mert kuszkuszt akartam ebédelni, és ott láttam olcsón. Aztán végül rizottót vettem, de ez is finom lett. (Ugye, mindig csak dolgozó Milu?)
A nap találós kérdése pedig: vajon az unoka - aki pénteken érkezett - miben keverte ki a hajfestékét?
A helyes megfejtő 1hét ingyenes csövelést nyer a kanapénkon!

helyzet

Minden unalmasabb, most, hogy Milu is elkezdett dolgozni. Pedig csak egy napja...Most már legalább megérti, hogy a nap végére miért esek szét én is mindig. És miért alszok be 10előtt.
Ma meg mennie kell a Sheratonba, déltől 9ig ott lesz. Sürgősen találnom kell valami programot! Milyen lenne már, ha unalmamban németeznék?! Már a takarítás is sok volt. Pedig! Boxy pénteken közölte, hogy jövőhéten az előttünk itt lakó lány látogatóba érkezik a nagymamájával. És itt lesznek 5napot. Milyen jó is, legalább nem leszek egyedül. (A nagyi meg biztos rossz véleménnyel lesz rólam, ha meglátja az iszonyat mocskos tűzhelyet. Amit hetente lesúrolok, de amin ez nem látszik meg.És amit Boxy egy főzés alkalmával ugyanúgy összekoszol...)
Amúgy meg lélekben készülök a nyelvvizsgára. A magnó, ami ugye a szóbeli része, április 24.én lenne, és már nézegettem repjegyeket akkorra. A csavar csak az benne, hogy a nyelvvizsga után jönnék is vissza még két hétre. Jó, tudom, hogy ez logikátlan hangzik, de ha hétfő éjfélig foglalok, 30fontból eljutok Pozsonyba majd vissza. Itt pedig egy nap alatt ennél simán többet keresek. Teljesen megéri. (Persze Pozsonyból még haza kell jutnom, de ez részletkérdés. És még semmi sem biztos. Lehet nem kapok szabit, vagy lehet, hogy a szóbeli szóbeli része nem május 8.án, hanem hamarabb lesz. A legjobban május 15.nek örülnék. Akkor, az eredeti tervhez igazodva, hazafelé bejárhatnánk egész Európát. Persze beugranánk Németországba is, csak hogy készüljek kicsit a nyelvvizsgámra:))

spórolunk?!

Az a rossz a bérlet nélküli életben, hogy lassú. Legalábbis a biciklinézésből - és természetesen a munkából fél órája estem haza, s most fáj mindenem. Miluval ma még nem is találkoztam, ő meg interjúról interjúra szaladgál.
A nap/hét híre amúgy, ami minden skótot felbolygat az egy 10 éves történethez köthető. (Nem is értem, ezt miért írom le a blogra, de ez legalább megrázó és nem unalmas, mint a mi napjaink.) Tehát: kb 10éve két akkor 10éves kisgyerek egy áruházból elrabolta, megkínozta majd megölte egy 2éves társukat. A gyerekeket 8évre berakták valami nevelőintézetbe, majd kiszabadultak és kaptak egy másik személyazonosságot. A hír ebben az, hogy egyikük most megint elkövetett valami bűntényt, tehát most a csapból is ez folyik. Komolyan kezdek félni a skóciai gyerekektől!
Persze velünk is történnek azért dolgok - vagy ha velünk nem is, Boxy gondoskodik a pörgésről. Múlt héten egyik éjszaka a nappaliban a konvektort hagyta bekapcsolva, másnap a fűtést. Ezek után szóltam neki, hogy máskor ilyet azért nem kéne, erre tegnap reggelre a sütőt hagyta bekapcsolva!!! A vicc ebben csak az, hogy mi direkt nem fűtöttünk be, pedig fáztunk, de spórolni kell. Milu még panaszkodott is a hidegre. Ha ezt tudja, valszeg a konyhában aludt volna, mert ott legalább jó meleg volt.
Tegnap megint a bolhapiacot vettük célba, bicajt persze nem leltünk. Helyette viszont megvettem Anne Rice vámpíros regényfolyamának első 4kötetét mindössze 1fontért. Egy bájos öreg nénitől. Sehogy sem áll össze a kép...
A nap híre pedig, ami engem érint az az, hogy találtam bicajt! Igaz, 50 font és csak szerdára lesz kész, de "turqoise" - már csak lakat kell rá és máris sokkal mobilabb vagyok. Anya nem ment bele, hogy szétszerelje majd kipostázza a hiperszuper otthoni kerékpáromat, így marad ez a megoldás, a nagy spórolás közepette. Pedig a munkahelyem kitalálta, hogy csináltassak Home Officet, ami végülis ilyen munkaengedély-féle - ez a munkavállalás feltétele, és minden álláshoz kell egyet csináltatni. 90fontért...Csak erre van felesleges 90fontom. Aztán majd alszok a híd alatt. Vagy a biciklimen...

Na jó, már napok óta tologatom a blogolást, de csak azért, mert egyesek szerint unalmas a blog...Na de mégis: egy blognak nem az a lényege, hogy érdekes legyen; én csak azt vetem képernyőre, amik történnek velünk, és hát ez van, ez a valóságunk.
Amúgy már napok óta - konkrétan 3 napja - keményen dolgozok. Minden reggel 7kor kelek, és 4re esem haza. A meló tényleg egyszerű, de nem csak szimpla szendvicskenés!! (Egyesek: tesóm, többek közt, ezt terjesztette, és hát ez nagyon nem így van: takarítok is nagyon sokat.) Persze a jelentkezésnél azzal nem számoltam, hogy egy menzán nem mindenki diplomás és okos. Ez utóbbi a fő probléma: a buta emberektől ugyanis a falra mászok. Márpedig Sally - munkatársam és mentorom a hétre - nem túl éles eszű, hogy finoman fogalmazzak. Én pedig megőrülök attól, hogy mindent elmond nekem 20szor, csak mert azt hiszi nem értem, és hogy még számolni sem tud, mégis mindig engem hülyéz le. De ennyit Sallyről, a továbbiakban inkább megpróbálom majd elviselni. A többi munkatársam amúgy egész okés, eltekintve a főnökösködő takarítónőtől, Bettytől. Pl. Ramón, aki egyike a népes Edinburghi spanyoloknak, tök jó fej. Nagyon sokat segített, s mivel külföldi, az angolul beszélés neki is nehézséget okoz, így segítségért is inkább hozzá fordultam. Vagy jó fej még Laura, a glasgowi skót lány, akivel első nap óta szuperül kijövök, és akinek legalább nem olyan üres kifejezéstelen tökfeje van, mint Sallynek.
Az is hatalmas plusz a munkában, hogy kapok reggelit meg ebédet. Lassan tanulok is: zabkását cukor nélkül többet biztos nem eszek, sőt, zabkását egyáltalán nem, mert olyan iszonyúan meleg, hogy a 20perces szünetem alatt nem hűl ki. Az ebéd szintén tűzforró, főleg mert negyed12kor mi kapjuk meg elsőnek az adagunkat. Viszont a menü nagyon sokrétű, ma pl. bárányt ettem - ezer bocs ZakopaneBari....
Az elmúlt két napban az időnk is nagyszerű volt: sok napsütés, csodakék tenger, tiszta március. Közben a Clinton Cardsos adós papírom is megjött, ami végre tisztába hozott a dolgokkal. A kemény nem egész 90fontos fizetésemből 20%adót vonnak le, ami mondjuk elkeserítően sok. Pedig gondolkodtam azon, hogy maradnék szeptemberig itt. Mindehhez persze egy olcsóbb szoba kéne, meg egy másodállás, hogy finanszírozni tudjam a nyelvvizsga majd a felvételi miatti hazautakat. De ha már van állásom, ami minden viszonylatban egész tűrhető, akkor miért hagyjam olyan hamar itt? Szeptemberig amúgy sincs semmi dolgom. (Ráadásul: kiszámoltam, hogy egy Apple laptophoz mindössze 3hónapot kéne dolgoznom míg szinte semmit sem költök....Kihagyhatatlan:))

Cheers!

konyhasneni

Olyan hovihar volt itt a messzi Skociaban, hogy a kis obol tuloldalan - amire ralatni a konyhablakbol - meg a dombok is havasak. Es meg mindig esik, bar nem a ho, hanem az eso. Na ne mintha igy nem lenne eleg hideg...
Hianyzik Laptopka, akkor legalabb akkor tudnek irni, amikor akarok, es azt csinalhatnam, amit akarok, nem pedig Boxy laptopjat kene hasznalnom amikor nincs itthon...
Amugy meg asszem van munkam. A heten amugy is nagyon sok interjun voltam, mehettem volna szobalanynak is, de a tegnapi 1.munkanap utan rajottem, hogy a takarito biznisz nem nekem valo. Igy most food service assistant vagyok, ami lenyegeben szendvicsek elkeszitese es takaritas. De mindez egy befektetesi ugynokseg nagyon szuper menzajan tortenik, ahol meg reggelit es ebedet is kapok, raadasul csak 8tol 3ig/fel4ig dolgozok, a plane az egeszben meg az, hogy mindossze 10 percet kell utaznom hogy reggel beerjek. Ugyhogy Yayyyy! (Arrol azert nem fogok beszelni, milyen hulye egyenruhat kell viselnem.Meg hajhalom is van!)
Persze eleg faraszto ezt csinalni, es nem a monoton feladatok miatt, hanem mert 8oran at egy idegen nyelvre koncentralni idegorlo. Tegnap a nap vegere mar teljesen szetestem, es mikor szuksegem lett volna nehany jo szora, azokat akkor sem kaptam meg...
Hianyzik mindenki. Hianyzik, hogy nem beszelhetek senkivel sem, es mikor nem tudok mit csinalni, akkor csak olvashatok, mert masra nincs penzem, es egy ideig nem is lesz meg...
De tegnap mar baratkoztam egy skot fiuval, akit tok jol megertettem - vegul is angoltanar volt, szep is lett volna, ha nem ertem meg. Az o javaslatara ma lehet megnezek egy ingyenes skot galeriat a belvarosban. Egyedul.

Mory

Közeledünk...

Imádom a kenyereket! Komolyan, a kenyér a legjobb a skóciai életben. Végre minden napomat kezdhetem finom kis teljes kiőrlésű vagy magvas csodával, ami nem mellesleg szuperfinom is. Nyami.
A másik, amit imádok, az a péntek esti bevásárlás. Órákat tudunk elfecsérelni a Morrisonsban - de szigorúan csak este 7után! - és keresni az akciós pékárut. Tegnap beszereztünk egy 12darabos zsemlepakkot is mindössze 9pennyért; azt hiszem, teljesen megfertőződtünk az olcsó pékárukkal.
Ma meg, követve a tegnapi újdonsült magyar cimbik tanácsait, elnéztünk a lengyel boltba, majd a St. James plázába az Egyfontosba. Végül lett tepsink - juhéééé!, és vaníliacukrunk is - juhééjuhéé!!; és azt is megtudtuk, hogy olcsó húsért érdemes kiutazni a nagyteszkóba, de oda is csak 6után.


Ami meg elkeserítő, az az, hogy számolgattunk. Nekem még lenne is pénzem, legalábbis ha megkapnám gyorsan az NI számom, akkor még pénteken kifizetnének, majd fordítottam is, és azért is kapok majd valamennyit, de ez közel sem elég. A hazautamat tudnám még finanszírozni, meg esetleg nyelvvizsgára jelentkezni és ennyi. (Komolyan Noi, még mérleget is csináltam tartozik-követel oldallal, de az is csak csúnya dolgokat mutatott.) Nem akarom itthagyni Edinburgh-ot! Még akkor is maradnánk májusig, ha nem lenne munkánk, max. meghúzódnánk a Leithi patak partján. A bőröndünkben.


Mert mindenhol csak az ismerős számít. Egyik újdonsült cimbink angolul is alig tud, de két munkahelye is van, mert már a repcsin kapott munkát itt élő magyarok segítségével. Én meg hiába írtam a közelben élő távoli rokonomnak, még vissza sem írt, hogy kopjak le.
Kapcsolatok nélkül itt sem mehetünk semmire sem. A cv-k semmit sem érnek, ahogy a rengeteg elpocsékolt e-mail sem.
De a nap süt, és a tészta is tök finom lett, amit tegnap csináltam.
Lehet szakácsnak kéne jelentkeznem. Hmmm...

Annyira azért nem vagyok elkeseredve. Csak rossz így. Nem vagyok buta és jól beszélek angolul, még sem találok semmit sem. És még nem akarok hazamenni. Olyan vicces ez az önálló élet. Tök ügyes vagyok meg minden. És talán még Milu sem utál.

(Ja, és kommenteljetek! Mert ha nem, akkor megverem Milut!)

Igen, fagyi. Februárban. A rövidnacis, rövidujjú pólós emberekről nem is beszélek.

dirty money

Ma is 1től 5ig dolgoztam, de a vacak útjavítások miatt fél7 után estem haza. Milu ekkor már riksázott, legalábbis azt hittem. Végül az történt, hogy fel se vette a riksát, mert 85 fontot kértek volna el tőle az este végén, amit kicsit sokkalt, így inkább hazajött és elmentünk a Morrisonsba. Ez szintén egy olcsó bevásárlóközpont, de eddig a kedvencünk. Olyan hosszú listám volt, ami az egész jövőhetet lefedte kajaügyileg, és mindent kaptunk nagyon olcsón, kivétel virslit, mert az mind béna volt. Ja, és azért a kedvencünk, mert a bejáratnál rögtön egy kenyerespult fogadott, leárazott pékárukkal. 9pennyért vettünk egy hatalmas baguettet, 4 organikus zsemlét, 6 hamburger zsemlét, 4 teljes kiőrlésű zsemlét és 1 kalácsot. Úgyhogy azt hiszem, jól jártunk. :)
A mai napom egyébként unalmasabb volt, mint a tegnap. Megint customer serviceltem, de 1óra után meguntam és csak ténferegtem a boltban meg rendet raktam. Uncsiiii. Luisát bezzeg tegnap meg ma is kasszázott. Utálom is érte!!!
Viszont rájöttem, hogy vasárnap 5órát fogok dolgozni, ami +5fontot jelent, és ennek azért örülök. Ja mert azt elfelejtettem mondani, hogy ez a meló csak vasárnap estig tart. Meg majd esetleg húsvétkor, és anyák napján besegíthetek, de ennyi. A semminél - na meg a lehúzós riksázástól - azért jobb.
És holnap végre húslevest eszünk.:)