Milu a hét 7 napjából 6ot munkával tölt, így megint én jegyzek be. Aztán a holnapi kirándulásunkról - megyünk bizony megkeresni Nessiet! - majd ő fog írni egy szép kereket képekkel teletűzdelve.
Az időnk szerda óta többé-kevésbé csodaszép. Szerdán szabályosan melegem volt a télikabátomban! Ez áprilisban Skóciában egész nagy dolog.
Csütörtökön aztán megérkezett Alberto, a perui, de Londonban élő barátom, így most vele lógok. Szerencsére nem pörög annyira ő sem, így nem akar mindig várost nézni - legalább pihenhetek én is. Most épp csirkét főz nekem, én meg elvileg németezek.
Tegnap aztán megérkezett végre a képeslapos fizetésem is, már csak be kell váltanom a csekket. Munka után elsétáltunk Albertóval Cramondba majd át a szigetre, ahova csak apálykor lehet átjutni. Estefelé töltök majd képeket is róla!:) A mai program eredetileg kastélynézés lett volna, délelőtt legalábbis, míg Milu is itthon van, de későn keltünk, így ezt most elhalasztjuk. Viszont a holnapi kirándulást, azt már nagyon várjuk!
A munkáról meg: olyan rosszul érzem magam miatta. Okosnak tartanak, és mindig rácsodálkoznak, milyen gyorsan tanulok, ezért képeznek is ki mindenfélére. Megtanítottak a pénztárgép használatára reggelikor és ebédidőben is, ami baromira nem nagy ördöngösség, csak gyorsan kell csinálni, mert ebédidőben pl. 800embert szolgálunk ki. Legalább. Jövőhéten meg Starbucks tréningen leszek, ami tök menő, mert otthon még nincs Starbucks, aztán ha lesz majd, nagy eséllyel pályázhatok oda a már meglévő tapasztalatommal. Ráadásul a többieket nem tanították meg ezekre a dolgokra. Én pedig szó nélkül ott akarom hagyni a helyet április végén...
Most megyek ebédelni. Perui csirke!