Interjúözön

No hát az elmúlt egypár napban a szokásosnál is több interjún voltam, szombatra 3 is jutott, majd hétfőn, kedden és ma is volt mit csinálnom, és hát jó és rossz tapasztalat is akadt.
Szombaton elsőként egy bicajjal igencsak nehezen megközelíthető Sainsbury-ben voltam, ami nagyjából megfelel a brit spárnak, és van is a városban rengeteg kis üzlete, de amiben én voltam, az egy otthoni hipermarkethez hasonlít. Na hát az ott lefolytatott dolog nem is igazán interjú volt, inkább egy felvételihez tudnám hasonlítani, dvd-n mutatták nekünk a kérdéseket és papíron kellett rá ikszelgetni a válaszokat, de néhány kérdés kb ilyen általános iskola 1. osztály szintű volt. Pl. volt egy olyan, hogy "Judy bevásárlókocsijában 5 narancs van. Ha levesz még 8 narancsot a Sainsbury polcáról, hány narancsa lesz?" és összesen négyen voltunk a felvételiző turnusban, rajtam kívül volt 2 indiai srác, meg egy skót, és a skót fiún komolyan látni lehetett a verítékcseppeket...

Aztán voltam egy belvárosi hotelben interjún, ahol az interjúztató főnök elég komolyan belement mindenbe, kérdezgetett, hogy mit tennék adott szituációkban, aztán közölte, hogy jólvan, minden rendben lesz, de azt ne feledjem, hogy "ez nem Magyarország, itt MUNKAKULTÚRA VAN!" Hát akkor így azért ez eléggé meglepett és megkérdeztem, hogy hol dolgozott ő Magyarországon, vagy egyáltalán járt-e már ott valaha.. Mert azért azt a lazaságot, ami itt van, azt se nevezném igazán munkakultúrának.

Már kezdtem tényleg rosszul érezni magamat, mert nem először történik meg, hogy lenéznek és hátrányban részesítenek csak azért, mert magyar vagyok. 2 hete például olyan interjún voltam, ahol a nő mindenféle kerülgetés helyett közölte, hogy alkalmas vagyok a munkára, minden adottságom megvan hozzá és a hozzáállásommal sincs gond, de mivel magyar állampolgár vagyok, ezért nem biztos, hogy tud alkalmazni, majd felhív...
Na hát ehhez képest az aznapi 3. interjúm így zajlott:

- Good afternoon, my name is Gábor, I am here to apply for the Kitchen Porter job.

és a srác akihez beszéltem, elkezdett nevetni és meglepetésemre magyarul válaszolt:

- Szia, én meg Tamás vagyok, fel vagy véve.

És akkor így ledöbbentségemben azt éreztem, hogy a sors most kárpótolt mindenért, mert amiért eddig nem akartak felvenni, most pont azért vettek fel.
egyébként a Sheraton Grand Hotelről, Edinboró legnagyobb hoteléről van szó, ahol rengeteg ember dolgozik, és a feladatom elméletileg mosogatás, takarítás a konyhában, edények pakolászása és néhány egyszerűbb kaja elkészítése és előkészítése. És természetesen reggeli, ebéd és vacsora is jár, attól függően, hogy mikori műszakban vagyok. És hát ez a műszakbeosztás elég vegyes lesz, de állítólag elég rugalmasak, lehet csereberélni, ami annyiból hasznos, hogy így talán be tudom osztani úgy, hogy a másik munkámra is legyen időm. Ugyanis tegnapelőtt szóltak, hogy felvettek a kávézóba, ahol múlt héten voltam próbamunkán, illetve nem is a kávézóba, hanem annak az étterem részébe pincérkedni, ami annyit jelent, hogy szombatra és vasárnapra lenne elfoglaltságom. Meg azt is jelenti, hogy mehetek a boltba egy fekete nadrágot, meg egy fekete cipőt venni...

Csilláról most nem írtam, de azt azért megemlítem, hogy egyre magabiztosabban bicajozik, ennek köszönhetően ma egy visszapillantóval gazdagabbak lehettünk volna, ha felszedhette volna a földről és nem kell fénysebességgel eliszkolnia:)