byebyebye

Na, amúgy én már majd egy hete itthon vagyok, ahogy Milu is írta. Péntek hajnalban érkeztem meg, soksok óra repülés majd vonatozás után Kassára,innen meg már egyszerű volt hazajutnom.Főleg azért, mert kijöttek elém, és reggel 6kor már Zsolcacityben lehettem.
Olyan jó most itthon! Az idő nagyszerű, és én is jól érzem magam így munka nélkül. Persze napok óta 7:50kor kelek - munkába is mindig ekkor kellett,de ezt majd csak kiheverem...
Eredeti tervek szerint e hét hétfőn utaztam is volna vissza, de a szóbeli nyelvvizsgát holnapra tették, így felesleges lett volna; maradtam inkább a fenekemen és próbáltam tanulni.
Milu meg már úton van hazafele, ha jól számolom,lassan megérkezik Brüsszelbe - legalábbis tavaly,mikor én is Eurolines-szal jöttem haza, az is a londoni járat volt, és fél5re ért a belga fővárosba. De Milu már tegnap este 10óta buszozik, és holnap 11re ér Pestre. Remélem a rengeteg csomagjával azért felengedték a buszra! Ráadásul ő nem is egyedül utazik,egy barátja csatlakozott hozzá. Hogy ki, azt majd ő elmeséli!:)

Az utolsó napjaim nagyon jól teltek,és azért tényleg hiányoznak emberek. Lehet kicsit még Sally is, bár tőle rendesen el sem köszöntem, csak integettem neki, Bettyt meg elfelejtettem felkeresni. A főnökség is rendes volt, azt mondták, bármikor visszamehetek, persze elég gyorsan felvettek a helyemre egy lengyel lányt - majd még egyet. És a város is olyan szép volt az utolsó nap! Na meg a sárkányos 3D-s film szuperklassz volt, a Cemetery Junction* meg - amire belógtunk - nagyon vicces! És itthon eddig sehol sem leltem meg!:(
A hazautam is kalandos volt, de nem annyira,mint az odaút; ahhoz Milu is kellett volna. Így elég eseménytelenül telt a repülés, csak egy fura fickóval akadtam össze, aki 5éve kint dolgozik,de semmit sem ért angolul: ezért sem tudta,hogy fél órát miatta késett a repülő.Ugyanis valaki más beszállókártyájával szállt fel a gépre:) De azért időben megérkeztünk Szlovákiába, ahol felszálltam egy rozoga kis airport shuttlere - sok sok cigánnyal egyetemben, akik nekipréseltek az ablaknak, és bebuszoztam Pozsonyba. Itt elálldogáltam 2órát, vettem vizet,mert ekkor már majd szomjan haltam, majd 11kor felszálltam a vonatomra és 6órát zötykölődtem. Remélem Milu többet tud aludni, mint én,mert nekem kábé 5perc jutott. Mikor már majdnem elaludtam, bejött egy szlovák lány a kabinba és elkezdett valamit károgni nekem,persze egy szavát sem értettem s máig nem tudom, ugyan mit akarhatott. Felajánlottam neki, hogy beszélhetünk angolul,de erre csak röhögött - magyarul inkább nem szólaltam meg,mert féltem,hogy megvernek...
Aztán holnap mindenki szorítson nekem!:)

*Ez amúgy Ricky Gervais - Stephen Merchant új angol filmje, kint nagyon nagy reklámja van, de a britek amúgy is bírják Gervaist: ő a legnépszerűbb angol humorista, s nem mellesleg az Office kitalálója.Úgyhogy hajrá,mindenki nézze meg jó gyorsan!!!

utolsó munkanap

(Nem is tudom, mi van velem. Elég nyomott vagyok, és rigolyás, s erre csak az idő is rátesz egy lapáttal. Ráadásul a nyelvvizsgámnak is ma lesz eredménye, bár szinte semmi esélyt sem látok rá, mégis csak arra tudok gondolni. Vagy csak arról tudok beszélni.)


Tegnap reggel megint bolhapiacoztunk, kellett vasaló meg legalább egy tepsi, mert a mienkben nincs. Nem is értem, ilyen retkes sütőt a világon nem láttam még, de ha nincs belevaló tepsi, akkor hogy koszolódott össze?


A tűzhely is olyan mocskos volt, hogy már a Milu szemét is bántotta; azóta kétszer is megtakarítottam, de az a rászáradt legalább 2 éves kosz nem tűnik el olyan egyszerűen...Tepsit végül nem kaptunk, de vasalónk az lett 1,5 fontért, 50penniért pedig vettem egy könyvet, és máris más színben láttam tőle a világot. (Azt meséltem, hogy múlt héten 10penniért vettem egy szemöldökcsipeszt egy drogériában? Ráadásul egy rózsaszín szemöldökcsipeszt!!!)



A boot sale után megmásztunk egy kisebb dombot, aminek tetején egy helyes kis park volt. Egész jó kilátás nyílt onnan a városra, de sajnos a partimalac fényképezőm képei nem adják ezt olyan jól vissza. Ha lesz végre fizum, veszek egy normálisat. Meg egy telefont. Megy egy kis laptopot. Meg egy cipőt. Meg egy nadrágot. Meg háztartási kellékeket, pl. hipercuki tányéralátéteket 8fontért. Valószínű:)



Délután 5től 10ig dolgoztam, de előtte elnéztünk az Ocean Terminalba, ami egy hatalmas pláza a tengerparton, egész közel hozzánk. Azt hiszem, ott is el tudnák költeni jó sok pénzt, de most inkább csak melóügyben mentünk oda. Jelentkeztem is egy macikitömős boltba, bár ezzel szemben fenntartásaim vannak. Ha láttátok volna a kötényes, gurulós kiskutyát húzogató fiút, ti is így gondolnátok.
Majd indulhattam is utamra a Clintonsba, bár szerencsére csak 1óra customer servicekedés várt rám, a többi dekorálás volt, és pontban 10kor el is engedtek. Byebye Clintons!

1. munkanap

"Bears, beets, battlestar galactica..."

A tenger újabb színe

És igeeeeen: a tegnapi néni tényleg azért hívott be mára, mert kaptam egy part time jobot egy város széli Clintonsban. Persze az kicsit rontja az élményt, hogy csak az nem kapta meg az állást, aki nem tudta igazolni a személyazonosságát. De ma már kezeltem a kis köcsög fontokat meg pennyket is, és a végén semmi sem hiányzott a kasszából!!!


A tegnapi nap végén olyan fáradtak voltunk már, hogy nem is számoltunk be a 2. interjúnkról. A Murrayfield Golf Clubba kellett elbuszoznunk, ami egy tök elit hely nem messze a városközponttól. Persze a végén kiderült, hogy annyira nem is elit, mert a szakácsfiú karján egy hatalmas tetoválás volt, ami inkább tök menőn nézett ki. Az interjú amúgy jól ment, jó fej volt a főszakács, John, és még az angolkámat is megdicsérte:)


Utána összefutottunk egy magyar lánnyal, aki szintén a golf klubba jelentkezett, ő meg jó sok tanáccsal látott el minket. Hazafele gyalogolva be is mentünk a CareerScotlandba, ahol átnézték a cv-nket és kiderült, hogy az europass önéletrajzunk egy nagy kalap kaki volt. Legalább már tudjuk, eddig miért nem reagáltak az emailjeinkre...

Újdonsült sirály barátomról készült kép

Este pedig az ASDA-ban voltunk fekete nadrágot venni, és kaptunk is egyet 5fontért. Pedig ez szerepelt a mit vigyek Skóciába? listámon, de mivel a sajátomat otthon nem nagyon szerettem - s mivel kilógondjaim voltak a poggyásszal, utolsó pillanatban ki kellett dobnom a bőröndből - Ödönből.

Közkívánatra

Ebben az utcában lakunk.

Ez a kukánk!

Ez a lakásunk.

Ez pedig a szomszéd.

Ő pedig a házőrzőnk.

felfedezzük a várost:)

Tegnap kábé délben sikerült felkelnünk, de ki is kellett pihennünk az utazás fáradalmait. Reggelire megettük a maradék kaját, már amit nem dobtunk ki. Utána pedig irány a "belváros": boltot kellett keresnünk, mert mindenáron pénzt akartunk költeni!

Ebben az utcában lakunk.

A tengerpart

Az ASDA-t akartuk becélozni, de térkép nélkül csak egy Tescót találtunk meg, ami azért nem a legolcsóbb itt. Mindenesetre bevásároltunk, és máris sikerült skótnak kinéznünk, ugyanis már kétszer is kértek tőlünk útbaigazítást s mi mindkétszer sikerrel vettük az akadályokat. Ma pl. a sapkám miatt franciának néztek minket:) (Na meg azért is, mert a város most teli van csigaevőkkel, valami hatalmas francia-skót rögbimeccs miatt.)

Este pedig, míg Milu elment sim-kártyabeszerző-körútra, én főztem. De milyen jót! Borsólevest, és nokedliszaggató híján zombi krumplis nokedlit. És még élünk is:) Vacsora után rájöttünk, hogy nagyon hideg van, de mivel lakótársunk két munkahelyen is dolgozik, ezért ezt egyedül kellett végrehajtanunk. Olyan sikeresen megoldottuk, hogy közben majdnem gázmérgezést kaptunk - legalábbis azt hittük.Tök jók vagyunk.:)

Bevásárlólista Tommynak - akit még nem ismerünk, de a listája igazán szívhezszóló

(Most estünk haza az ASDA-ból, így folytatom a bloggerkedést:))

Ma reggel már időben kipattantunk az ágyból, mivel elterveztük, hogy várost nézünk. Kész kis tervvel indultunk: először megkerestük a bolhapiacot, ami vasárnaponként van egy belvárosi plaza mélygarázsában. Mindketten iszonyúan élveztük, 3,5 fontért beszereztünk 3edényt fedőkkel, 3konyharuhát, 1 nagy müzlisdobozt, 1 porcelán kancsót teának és 1 fakanalat. Persze nokedliszaggatót nem találtunk:( Helyette viszont volt rengeteg ruha, könyv és sok sok giccs. Innen viszünk majd haza szuveníreket is:)

Zsiráfok az Omni plázánál

Következő állomás a Princes Street volt, ez a főutca itt. És meseszép. Láttunk skótszoknyás-skótdudás bácsit, egy csapat francia csirkét, és végre a várat is! Itt csináltattunk végre havibérletet - mindössze 41fontért, remélhetőleg mostantól nem fogunk órákat gyalogolni. A buszok egyébként mind emeletesek itt, s ma már ültünk is az egyik emeletén!

Lelkes skótszoknyás skót

A Princes Streeten benéztünk a vár kertjébe is, de a vár megmászásához még nem volt lelkierőnk. Egész magas sziklára épült, ráadásul úgysincs még pénzünk bemenni. Majd ha lesz munkánk. (Gabonapelyhet is csak akkor kapok:()

A francia csirkék

Én a Scott Monumentnél - de Milu fotozótt, ezért a Scott Monument nincs a képben (Csilla véleménye, ugye, hogy jobb mint a következő?)

Milu a Scott Monumentnél - én fotóztam, látjátok a különbséget?;)

Az árak egyébként nagyon hasonlóak az otthoniakhoz. Ma már voltunk egy drogériában is, sampont - ami természetesen eperillatú gyereksampon - és tusfürdőt is kaptunk 1fontért, s ezek nem is csöves cuccok. A kaja is teljesen egyező, kivétel a zöldségek és az alkohol. Egy lecsó itt, ahogy a lakótársunk megjegyezte, 4-5fontba kerülne, ami ugye 1300-1500forint.
a Princes Street után a Haymarket közelében található lengyel boltot akartuk felkutatni, de nem sikerült, és fél óra után feladtuk. Túróra amúgy sincs még szükségünk, tejfölt pedig kaptunk az ASDA-ban a keddre tervezett fokhagymakrémleveshez.:)
Az ASDA amúgy a helyi Tesco itt: 24órán át nyitva van, és olcsó, ami a legfontosabb, kábé 20percre van gyalog a lakásunktól. Emellett a tengerparton fekszik, amiben persze nem hasonlít a hazai teszkókhoz, de így hazafelé, a sötétben, a tengerparton sétálhattunk.

Ez a Scott Monumenttel párhuzamosan futó domb, a vár tőle jobbra található, még magasabban.

A Vár - de sajnos a kép nem adja vissza a színeit, élőben sokkal szebb

Mr. Pingvin és Hóember barátunk