Interjúözön

No hát az elmúlt egypár napban a szokásosnál is több interjún voltam, szombatra 3 is jutott, majd hétfőn, kedden és ma is volt mit csinálnom, és hát jó és rossz tapasztalat is akadt.
Szombaton elsőként egy bicajjal igencsak nehezen megközelíthető Sainsbury-ben voltam, ami nagyjából megfelel a brit spárnak, és van is a városban rengeteg kis üzlete, de amiben én voltam, az egy otthoni hipermarkethez hasonlít. Na hát az ott lefolytatott dolog nem is igazán interjú volt, inkább egy felvételihez tudnám hasonlítani, dvd-n mutatták nekünk a kérdéseket és papíron kellett rá ikszelgetni a válaszokat, de néhány kérdés kb ilyen általános iskola 1. osztály szintű volt. Pl. volt egy olyan, hogy "Judy bevásárlókocsijában 5 narancs van. Ha levesz még 8 narancsot a Sainsbury polcáról, hány narancsa lesz?" és összesen négyen voltunk a felvételiző turnusban, rajtam kívül volt 2 indiai srác, meg egy skót, és a skót fiún komolyan látni lehetett a verítékcseppeket...

Aztán voltam egy belvárosi hotelben interjún, ahol az interjúztató főnök elég komolyan belement mindenbe, kérdezgetett, hogy mit tennék adott szituációkban, aztán közölte, hogy jólvan, minden rendben lesz, de azt ne feledjem, hogy "ez nem Magyarország, itt MUNKAKULTÚRA VAN!" Hát akkor így azért ez eléggé meglepett és megkérdeztem, hogy hol dolgozott ő Magyarországon, vagy egyáltalán járt-e már ott valaha.. Mert azért azt a lazaságot, ami itt van, azt se nevezném igazán munkakultúrának.

Már kezdtem tényleg rosszul érezni magamat, mert nem először történik meg, hogy lenéznek és hátrányban részesítenek csak azért, mert magyar vagyok. 2 hete például olyan interjún voltam, ahol a nő mindenféle kerülgetés helyett közölte, hogy alkalmas vagyok a munkára, minden adottságom megvan hozzá és a hozzáállásommal sincs gond, de mivel magyar állampolgár vagyok, ezért nem biztos, hogy tud alkalmazni, majd felhív...
Na hát ehhez képest az aznapi 3. interjúm így zajlott:

- Good afternoon, my name is Gábor, I am here to apply for the Kitchen Porter job.

és a srác akihez beszéltem, elkezdett nevetni és meglepetésemre magyarul válaszolt:

- Szia, én meg Tamás vagyok, fel vagy véve.

És akkor így ledöbbentségemben azt éreztem, hogy a sors most kárpótolt mindenért, mert amiért eddig nem akartak felvenni, most pont azért vettek fel.
egyébként a Sheraton Grand Hotelről, Edinboró legnagyobb hoteléről van szó, ahol rengeteg ember dolgozik, és a feladatom elméletileg mosogatás, takarítás a konyhában, edények pakolászása és néhány egyszerűbb kaja elkészítése és előkészítése. És természetesen reggeli, ebéd és vacsora is jár, attól függően, hogy mikori műszakban vagyok. És hát ez a műszakbeosztás elég vegyes lesz, de állítólag elég rugalmasak, lehet csereberélni, ami annyiból hasznos, hogy így talán be tudom osztani úgy, hogy a másik munkámra is legyen időm. Ugyanis tegnapelőtt szóltak, hogy felvettek a kávézóba, ahol múlt héten voltam próbamunkán, illetve nem is a kávézóba, hanem annak az étterem részébe pincérkedni, ami annyit jelent, hogy szombatra és vasárnapra lenne elfoglaltságom. Meg azt is jelenti, hogy mehetek a boltba egy fekete nadrágot, meg egy fekete cipőt venni...

Csilláról most nem írtam, de azt azért megemlítem, hogy egyre magabiztosabban bicajozik, ennek köszönhetően ma egy visszapillantóval gazdagabbak lehettünk volna, ha felszedhette volna a földről és nem kell fénysebességgel eliszkolnia:)

Boldog Anyák Napját!

Mert bizony Angliában ma ünneplik. Ennek örömére itt feltehetőleg mindenki étterembe megy - na nem mintha ez más napokon nem így lenne. Persze ezt is csak azért feltételezem, mert sok vendéglátóhelyen ki volt írva az "Ünnepeld az Anyák Napját nálunk" felirat.
Bicajt tényleg beszereztem már én is, de eléggé haragszom rá. Nagyon kattog a váltó, a hátsó kerekem valszeg ereszt; sehol sincs az otthoni bringámhoz képest...A péntekben csak az volt a jó, hogy Ramón elárulta: pénteken minden maradékot hazahozhatunk! Na nekem csak ez kellett, pakoltam is mindent befele. Végül 3kis papírzacskóval hagytam el a Standard Life menzáját - szégyelltem is magam érte...De legalább tudtam szerezni pulykasonkát meg sajtot is!

A szombat

Aztán tegnap, míg Milu három interjún is volt, én csak sétáltam a csodás napsütésben. Meg főztem. Erre vagyok jó.:) De végrevégre hétvége, az a legjobb része a hétnek. Kár, hogy mindezt vasárnap este írom...

Portobello

Miután Milu hazaesett, elkerekeztünk Portobelloba, ahol a tenger sokkal szebb és ami teli van hatalmas kagylókkal. Nem olyan apró kis vacak kagylókezdeményekkel, nem ám, ezeket a szerzeményeket otthon árulni szokták! Itt össze is haverkodtam két kis szálkás szőrő tacsival. Olyan kis aranyosak voltak, ödejöttek hozzám labdázni, bár n a gazdájuk helyében féltem volna, hogy egy nagyobb hullám elkapja őket.

Útban Queensferrybe - River Almond

Ma meg, ahogy előzőleg terveztük, a Forth Rail/Road hídhoz tekertünk el. (Van egy vasúti meg egy közúti is belőle, de egymás mellett vannak.) Az idő persze szürkébb volt, mint tegnap, de legalább nem esett. Összesen biciklizhettünk vagy 35 kilométert, még a hídon is átmentünk North Queensferrybe. A Halálhídon. Szörnyű volt. Iszonyú erősen fújt a szél, igaz, a tengerparton mindenhol fúj, de főleg nyílt terepen félelmetes volt. Azt hittem, biciklistől belesodor a vízbe, sőt, félidőben inkább beleugrottam volna a tengerbe, csak hogy ne kelljen tovább mennem. a túlsó parton aztán megettük előre elkészített szendvicseinket, majd mikor elég bátorságot gyűjtöttünk, indultunk vissza. Végig a tengerparton.

A hidak

A főszakácsunkba amúgy hivatalosan is szerelmes vagyok. Több okból kifolyólag.
1. rendesen ki tudja mondani a nevemet. Nem "Szilia" vagy "Szilla" vagyok neki, hanem Csilla
2. megtanított wrapet készíteni, és mindezt nagyon aranyosan tette - mindennemű ordibálás és te hülye vagy nélkül
3. kinyomtatta a home office-os papírjaimat - két példányban ( Ez a homeoffice egyébként egy hatalma kicseszés az újonnan csatlakozott - 2004ben - EU tagok munkavállalóival szemben. Lényegében egy kártya, amit minden egyes állásodhoz meg kell csináltatnod és ami állásonként 90fontba kerül. A kedves főfőnököm közölte is, hogy ha nem lesz ilyenem jövőhét péntekig, nem tud tovább alkalmazni. Remélhetleg a főszakács a védelmébe vesz majd.)
Legjobb barátomról Sallyről már rég beszéltem, épp itt az ideje. Pénteken épp beszélgettem skót barátommal, Callummal, mert vártam, hogy elmosson egy kanalat, amire szükségem volt. Erre Sally mögém kacsázott, megkocogtatta a vállam, és vihogva közölte, hogy a fiú is hallja: "Na de Szilia, Callumnak barátnője van!"
Ugye hogy jó fej?