Cramond

Vajon miért nem észleli a telefon bluetooth-a a gépét? Sajnos így hiába próbálkozok azzal, hogy feltöltsem azokat a "csodás" képeket a telefonomról, amik ma készültek a cramondi tengerparton.
Hát elég sokat vaciláltunk, hogy cramondnál nézzük-e meg a tengert, vagy inkább portobellónál (mindkettő Edinburgh külvárosa), de végül Csilla legeslegeslegjobb barátnőjének tanácsára cramondot választottuk, és nem bántuk meg:) legalábbis én nem:) végre először hozzáérhettem a sós tengervízhez, mert az ittenivel ellentétben itt kellett 20 centi vastag szemétrétegen áthámozni magunkat, hogy megérinthessük a víz felszínét. és nem is volt olyan hideg, mint hittem! és a tengernek ezen a részen homokos a partja, és a homokban volt rengeteg kagyló, amiből gyűjtöttünk is egy párat. Ez a cramondi öböl egyébként egy kis folyó torkolatánál van, és a torkolattal szemben van egy sziget is, amire apálykor be is lehet sétálni, de most sajnos pont nem olyankor voltunk, viszont lehetett látni a macskaköves utat meg mellette a járdát ami szép egyenesen belevezet a tengerbe.
ma voltunk bicajt nézni is, mert elég jó lenne, ha lenne... de sajnos túlságosan drágák voltak még a legcsövesebb fajták is ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, úgyhogy kénytelenek leszünk holnap új bérletet venni a ma lejárónk helyett. de azért még előtte egy próbát megér a bolhapiac:)
Munkáról most nem akarok írni, mert egyelőre nem igazán van miről, talán jövőhéten már lesz, elvégre hivatalos vagyok egész sok interjúra, meg amúgy is, ezen a héten eléggé kezdett beindulni az élet a városban és az itt szerzett új ismerőseink szerint is márciusban szoktak felpörögni a dolgok és ilyenkortól kezdenek felvenni sokmindenkit sokmindenhova:)
ma mindegy, holnap majd Csilla tölt fel képeket, aztán majd írok valami izgalmasat is, de most egyelőre psszt:)

Na jó, már napok óta tologatom a blogolást, de csak azért, mert egyesek szerint unalmas a blog...Na de mégis: egy blognak nem az a lényege, hogy érdekes legyen; én csak azt vetem képernyőre, amik történnek velünk, és hát ez van, ez a valóságunk.
Amúgy már napok óta - konkrétan 3 napja - keményen dolgozok. Minden reggel 7kor kelek, és 4re esem haza. A meló tényleg egyszerű, de nem csak szimpla szendvicskenés!! (Egyesek: tesóm, többek közt, ezt terjesztette, és hát ez nagyon nem így van: takarítok is nagyon sokat.) Persze a jelentkezésnél azzal nem számoltam, hogy egy menzán nem mindenki diplomás és okos. Ez utóbbi a fő probléma: a buta emberektől ugyanis a falra mászok. Márpedig Sally - munkatársam és mentorom a hétre - nem túl éles eszű, hogy finoman fogalmazzak. Én pedig megőrülök attól, hogy mindent elmond nekem 20szor, csak mert azt hiszi nem értem, és hogy még számolni sem tud, mégis mindig engem hülyéz le. De ennyit Sallyről, a továbbiakban inkább megpróbálom majd elviselni. A többi munkatársam amúgy egész okés, eltekintve a főnökösködő takarítónőtől, Bettytől. Pl. Ramón, aki egyike a népes Edinburghi spanyoloknak, tök jó fej. Nagyon sokat segített, s mivel külföldi, az angolul beszélés neki is nehézséget okoz, így segítségért is inkább hozzá fordultam. Vagy jó fej még Laura, a glasgowi skót lány, akivel első nap óta szuperül kijövök, és akinek legalább nem olyan üres kifejezéstelen tökfeje van, mint Sallynek.
Az is hatalmas plusz a munkában, hogy kapok reggelit meg ebédet. Lassan tanulok is: zabkását cukor nélkül többet biztos nem eszek, sőt, zabkását egyáltalán nem, mert olyan iszonyúan meleg, hogy a 20perces szünetem alatt nem hűl ki. Az ebéd szintén tűzforró, főleg mert negyed12kor mi kapjuk meg elsőnek az adagunkat. Viszont a menü nagyon sokrétű, ma pl. bárányt ettem - ezer bocs ZakopaneBari....
Az elmúlt két napban az időnk is nagyszerű volt: sok napsütés, csodakék tenger, tiszta március. Közben a Clinton Cardsos adós papírom is megjött, ami végre tisztába hozott a dolgokkal. A kemény nem egész 90fontos fizetésemből 20%adót vonnak le, ami mondjuk elkeserítően sok. Pedig gondolkodtam azon, hogy maradnék szeptemberig itt. Mindehhez persze egy olcsóbb szoba kéne, meg egy másodállás, hogy finanszírozni tudjam a nyelvvizsga majd a felvételi miatti hazautakat. De ha már van állásom, ami minden viszonylatban egész tűrhető, akkor miért hagyjam olyan hamar itt? Szeptemberig amúgy sincs semmi dolgom. (Ráadásul: kiszámoltam, hogy egy Apple laptophoz mindössze 3hónapot kéne dolgoznom míg szinte semmit sem költök....Kihagyhatatlan:))

Cheers!

I would walk five hundred miles...

Hát ők azok a csodálatos hírességek, akik itt laknak valahol a közvetlen közelünkben, de még nem sikerült kinyomoznunk, hogy pontosan hol:) A Proclaimers ugyanis it elég népszerű és ráadásul edinborói zenekar és ahogy a busszal megyünk be a belváros felé, több villanyoszlopon is ott virít a 2 srác 2 nagy feje az I LOVE LEITH felirat alatt/mellett/fölött. Leith egyébként Edinburgh történelmi kikötővárosa, ami már teljesen a város része lett, olyan, mint Athénnak Pireusz. (csak, hogy művelődjetek:)
És hát ma azt az 500 mérföldet majdnem meg is tettük, ráadásul tök fölöslegesen. Tegnap ugyanis láttunk egy hirdetést, amiben egy skót csaj ingyen felajánlotta a vasalódeszkáját az azért jelentkezőnek és mi jelentkeztünk is és megigérte nekünk, hogy ideadja, csak el kell mennünk érte Balernóba. Balerno egy Edinboró melletti falu, ami kb. 40 perc buszozásra volt a belvárostól, viszont eléggé fent van a hegyekben, úgyhogy ahogy odaértünk, hó is fogadott minket, nem is kicsi. Ami azért elég érdekes volt, mert a belvárosban, mióta itt vagyunk, nincs egy szikrányi se, de egyébként se lenne jellemző. Na de a lényeg, hogy odaértünk, és elkezdtük keresni a házat, ahova be kéne csengetni, de nem találtuk, úgyhogy felhívtuk a megadott számot, hogy hova kellene menni, és szépen elmagyarázták, hogy 5 mérfölddel odébb vannak a falutól, egy tanyán, ahova tömegközlekedés se jár, milyen színű a kocsink, majd nézni fogják az ablakból. Szóval hát nem akartunk 5 mérföldet sétálni oda, meg vissza még 5-öt vasalódeszkával a hónunk alatt, úgyhogy jöttünk haza:)

Viszont az milyen, amikor sokezer km-re az otthonodtól, egy otthontól sok országhatárral és tengerrel is elválasztott helyen, Skóciában valaki azt a kérdést teszi fel neked, hogy ÉS NEM ISMERED VÉLETLENÜL XY-T FELSŐZSOLCÁN? Jójó, azért az egy kicsit magyarázza a helyzetet, hogy pont magyartalálkozón voltunk, de akkor is!
Mindenesetre ma is sokat tudtunk meg a skót néplélekről, meg arról is, hogy ez mennyire felhasználható lenne arra, hogy mindenféle MLM-ekkel (Sciennet, TVI, meg Tili tudja a többit:) mennyi pénzt lehetne kicsalni belőlük... hát igen:)
És hát abban is biztosak vagyunk, hogy magyarokkal Skóciában sokkal jobb inni, mint skótokkal:)