Mory

Közeledünk...

Imádom a kenyereket! Komolyan, a kenyér a legjobb a skóciai életben. Végre minden napomat kezdhetem finom kis teljes kiőrlésű vagy magvas csodával, ami nem mellesleg szuperfinom is. Nyami.
A másik, amit imádok, az a péntek esti bevásárlás. Órákat tudunk elfecsérelni a Morrisonsban - de szigorúan csak este 7után! - és keresni az akciós pékárut. Tegnap beszereztünk egy 12darabos zsemlepakkot is mindössze 9pennyért; azt hiszem, teljesen megfertőződtünk az olcsó pékárukkal.
Ma meg, követve a tegnapi újdonsült magyar cimbik tanácsait, elnéztünk a lengyel boltba, majd a St. James plázába az Egyfontosba. Végül lett tepsink - juhéééé!, és vaníliacukrunk is - juhééjuhéé!!; és azt is megtudtuk, hogy olcsó húsért érdemes kiutazni a nagyteszkóba, de oda is csak 6után.


Ami meg elkeserítő, az az, hogy számolgattunk. Nekem még lenne is pénzem, legalábbis ha megkapnám gyorsan az NI számom, akkor még pénteken kifizetnének, majd fordítottam is, és azért is kapok majd valamennyit, de ez közel sem elég. A hazautamat tudnám még finanszírozni, meg esetleg nyelvvizsgára jelentkezni és ennyi. (Komolyan Noi, még mérleget is csináltam tartozik-követel oldallal, de az is csak csúnya dolgokat mutatott.) Nem akarom itthagyni Edinburgh-ot! Még akkor is maradnánk májusig, ha nem lenne munkánk, max. meghúzódnánk a Leithi patak partján. A bőröndünkben.


Mert mindenhol csak az ismerős számít. Egyik újdonsült cimbink angolul is alig tud, de két munkahelye is van, mert már a repcsin kapott munkát itt élő magyarok segítségével. Én meg hiába írtam a közelben élő távoli rokonomnak, még vissza sem írt, hogy kopjak le.
Kapcsolatok nélkül itt sem mehetünk semmire sem. A cv-k semmit sem érnek, ahogy a rengeteg elpocsékolt e-mail sem.
De a nap süt, és a tészta is tök finom lett, amit tegnap csináltam.
Lehet szakácsnak kéne jelentkeznem. Hmmm...

Annyira azért nem vagyok elkeseredve. Csak rossz így. Nem vagyok buta és jól beszélek angolul, még sem találok semmit sem. És még nem akarok hazamenni. Olyan vicces ez az önálló élet. Tök ügyes vagyok meg minden. És talán még Milu sem utál.

(Ja, és kommenteljetek! Mert ha nem, akkor megverem Milut!)

Igen, fagyi. Februárban. A rövidnacis, rövidujjú pólós emberekről nem is beszélek.

soksoksokmagyar

Az előző bejegyzésre csilla galád módon eltulajdonította a nevemet, úgyhogy minden csúnyaság ami ott volt, az hozzá köthető:) ráadásul én tuti nem tennék fel magamról részeg elesett bicajosra emlékeztető képet:)
no hát ma részt vettünk az első edinborói magyartalálkozón ahol rengeteg magyar ember magyar hangját hallhattuk, ami tökjól esett, mert egy ideje már csakis egymást halljuk magyarul beszélni, meg néha boxy barátunkat is, amikor a kommunikációs folyamat kapcsolattartás funkcióját eszközöljük rajta.
Na hát egyébként rengeteg, csakis kedves ember volt ezen a magyartalálkozón, persze csak egy kis részükkel sikerült beszélnünk, de kaptuk soksok jó tanácsot, meg ígéreteket arra, hogy segítenek nekünk munkát találni, ezen kívül megtudtuk, hogy a skótok részegen sokkal nagyobb vadállatok szoktak lenni, mint a magyarok, és hogy nem is olyan biztonságos ez a város éjszakánként, mint hittük. persze azért minket ne féltsetek:)
Ma és tegnap is soksok helyen voltunk önéletrajzokkal és lelkesen előadott munkára jelentkezős szövegekkel, mára már az önéletrajzaink is egészen mások voltak, mint az eddigiekben, csilla például cambridge-ben is dolgozott ezelőtt 2 helyen is, én meg egy londoni hotelben, amint ott kellett hagynom, mert onnan családommal edinburgh-ba költöztünk, ahol rögtön a pizza hutban kezdtem:) Ja és Kicsi, beírtalak referenciaként, mint aki a főnököm volt a tapolcai panzióban:D
viszont ma is vettünk 9 pennyért 1 hosszú bagettet, ilyen válogatott zsemleféleségeket, meg még nem is tudom milyen pékárut, úgyhogy azzal még a fagyasztónk is bőven el van látva.
De most komolyan, olcsóbb a kaja mint otthon, sokkal magasabbak a bérek, mégis mi a fenét kezdenek ezek a skótok a pénzükkel? Eddig olyan megoldásokra jutottunk, hogy állandóan étterembe járnak vagy kaját rendelnek, meg elég sok mosoda is volt a városban, gondolom azt is gyakran látogatják inkább otthoni mosás helyett. Ezen kívül kocsi bérlés, meccsre járás, meg rengeteg kidobott pénz alkoholra... Ezek lehetnek ők:)

A tenger, a hideg, és Edinburgo

Milu meg újdonsült biciklije

Épp múltkor "panaszkodtam", hogy de rég volt begyulladva a szemem. Na, ennek most hivatalosan is vége, ugyanis ma reggelre nagyon szépen kipirosodott és bedagadt - viszlát kontaktlencse, legalább pár napig. Még szerencse, hogy McMilu hozott kamillateát, így most lelkesen borogatom, ami tök hasznos, mert lejjebb viszi a duzzanatot és nem is fáj annyira.

Nagyítsatok rá, úgy az igazi.:)

Tegnap délután még kimentünk a közeli mólóra, ami legalább 300 méterre benyúlik a tengerre, tehát 3 buszmegálló simán elférne rajta. Olyan szép képeket csináltam, hogy komolyan elkezdtem gondolkodni egy fotós karrierben.:) Bár szerintem csak a fények voltak épp megfelelőek, és a tenger is igazán olyan volt, mint egy tükör.

Porpoáz!!! (Közben nem is, mert a porpoise delfint jelent...)

A mólózás után bebuszoztunk munkát keresni - megint, de annyira levert ez a sok kamu cv, hogy már ahhoz se volt kedvünk. Eszméletlen mik vannak. Egyik fickó azt állítja a levelében, hogy már 8év munkatapasztalata van bárokban, erre összeszámoltuk a cvben felsoroltakat, amik alig tettek ki 2t. Másik kislány épp 18 múlt - de már bárban akar dolgozni, hol máshol! - és már vagy 5munkahelye volt. Harmadik csajnak épp van munkahelye, de szeretne másikat is. Neki majdnem visszaírtam, hogy "akkor ne vedd el mások elől a munkát!!!".

Princes Gardens

Este aztán írtunk még pár mailt, megnéztünk pár oldalt, és elkezdtünk komolyabban is gondolkodni a gyárakon, mint munkahelyen. Egyiknek - egy zabkekszgyártónak már írtunk is, de nincs üresedés. Túl menő lett volna, igaz is.

Tiszta Belgium - és már a baloldali közlekedést is kezdjük megtanulni

Mai programként megint meglátogattuk a CareerScotlandot, ahol 20 cv kinyomtatását engedélyezik fejenként; én nyomtattam 35t. Az is mind kamu. De hát ez kell, nincs mit tenni. Ha így haladunk, tényleg mehetünk haza március végén, mert a pénzünk kábé addig elég. Lehet ezt megmondhatnánk LakótársBoxinak is, akkor talán aktívabban segítene nekünk.

Az Óvárosból

Erről jut eszembe! (Nem az amire te gondolsz, Zavek) Ma összefutottunk a JobCentreben magyarokkal, akik meghívtak magyartalálkozóra, így pénteken jelenésünk lesz ott, majd haverkodunk ezerrel. Persze eltökélt szándékom az, hogy angol barátokat szerzek vagy németeket, de azért egy ideig pár magyarral is beérném.
Cheers!
(Most megyünk megenni Csilla világraszólóan hiperszuperklassz krumplifőzijét)

Hát ennek most nem lesz címe

Hát most így épp ebéd előtt állunk, szóval megpróbálom gyorsan összefoglalni a dolgokat. ma voltunk interjúztatáson, hogy legyen national insurance számunk, ahol csomó kérdést feltettek nekünk mindenféléről, Csillától azt is megkérdezték, hogy milyen nemű, az én esetemben erre nem volt szükség:)
jajj amúgy vásároltunk is tegnap, vettünk öblítőt, és így végre meg tudtuk ejteni az első mosást is. csöppet túlzottan automata a mosógépünk, szóval ilyet, hogy hány fokon akarunk mosni, meg hogy főzőmosás vagy öblítőmosás (most úgy beszélek mint aki amúgy értene hozzá), ilyenek nem voltak, hanem programot kellett választani meg az options menüt összevissza nyomkodni, de végül csak kimosta a ruháinkat, szóval nincs gond.
Továbbra is töretlen lelkesedéssel keresgélünk munkát és voltunk olyan szemetek is, hogy egy kisebb csalásra vetemedjünk és tegnap mi magunk adtunk fel netes álláshirdetést "bar staff wanted" címmel, megadtunk hozzá egy most létrehozott e-mail címet, amire az elmúlt kb 15 óra alatt 50 jelentkezést írtak, önéletrajzok tömkelegével. Ez egyrészt arra jó, hogy lássuk milyenek a jó jelentkező levelek és önéletrajzok, másrészt arra, hogy rájöjjünk, hogy kb semmi esélyünk nincs ennyi jelentkezővel szemben... Mondták páran a városban, hogy nagy a munkanélküliség, meg hogy válság van, de hát na, jók vagyunk mi:)

Ebből fakadó haragunkból itt Csilla épp ágyúval lövi a várost. Ugye, hogy
látszik a harag az arcán?

Viszont a tegnapi nap során bejártuk a város összes munkaközvetítő ügynökségét és leadtuk az önéletrajzunkat, vagy elküldtük nekik e-mailben, úgyhogy mi tényleg de tényleg...

Ez ugyanaz az ágyú, de itt már sokkal "barátibb" viszonyban vagyunk vele:)

Na még azért egy pár képet a városról rakunk fel, csak hogy legyen:

Ilyen buszokkal szoktunk nap mint nap utazni, (persze nem mind rózsaszín) és a legjobb hely az emelet első ülésén van.

utolsó munkanap

(Nem is tudom, mi van velem. Elég nyomott vagyok, és rigolyás, s erre csak az idő is rátesz egy lapáttal. Ráadásul a nyelvvizsgámnak is ma lesz eredménye, bár szinte semmi esélyt sem látok rá, mégis csak arra tudok gondolni. Vagy csak arról tudok beszélni.)


Tegnap reggel megint bolhapiacoztunk, kellett vasaló meg legalább egy tepsi, mert a mienkben nincs. Nem is értem, ilyen retkes sütőt a világon nem láttam még, de ha nincs belevaló tepsi, akkor hogy koszolódott össze?


A tűzhely is olyan mocskos volt, hogy már a Milu szemét is bántotta; azóta kétszer is megtakarítottam, de az a rászáradt legalább 2 éves kosz nem tűnik el olyan egyszerűen...Tepsit végül nem kaptunk, de vasalónk az lett 1,5 fontért, 50penniért pedig vettem egy könyvet, és máris más színben láttam tőle a világot. (Azt meséltem, hogy múlt héten 10penniért vettem egy szemöldökcsipeszt egy drogériában? Ráadásul egy rózsaszín szemöldökcsipeszt!!!)



A boot sale után megmásztunk egy kisebb dombot, aminek tetején egy helyes kis park volt. Egész jó kilátás nyílt onnan a városra, de sajnos a partimalac fényképezőm képei nem adják ezt olyan jól vissza. Ha lesz végre fizum, veszek egy normálisat. Meg egy telefont. Megy egy kis laptopot. Meg egy cipőt. Meg egy nadrágot. Meg háztartási kellékeket, pl. hipercuki tányéralátéteket 8fontért. Valószínű:)



Délután 5től 10ig dolgoztam, de előtte elnéztünk az Ocean Terminalba, ami egy hatalmas pláza a tengerparton, egész közel hozzánk. Azt hiszem, ott is el tudnák költeni jó sok pénzt, de most inkább csak melóügyben mentünk oda. Jelentkeztem is egy macikitömős boltba, bár ezzel szemben fenntartásaim vannak. Ha láttátok volna a kötényes, gurulós kiskutyát húzogató fiút, ti is így gondolnátok.
Majd indulhattam is utamra a Clintonsba, bár szerencsére csak 1óra customer servicekedés várt rám, a többi dekorálás volt, és pontban 10kor el is engedtek. Byebye Clintons!