spórolunk?!

Az a rossz a bérlet nélküli életben, hogy lassú. Legalábbis a biciklinézésből - és természetesen a munkából fél órája estem haza, s most fáj mindenem. Miluval ma még nem is találkoztam, ő meg interjúról interjúra szaladgál.
A nap/hét híre amúgy, ami minden skótot felbolygat az egy 10 éves történethez köthető. (Nem is értem, ezt miért írom le a blogra, de ez legalább megrázó és nem unalmas, mint a mi napjaink.) Tehát: kb 10éve két akkor 10éves kisgyerek egy áruházból elrabolta, megkínozta majd megölte egy 2éves társukat. A gyerekeket 8évre berakták valami nevelőintézetbe, majd kiszabadultak és kaptak egy másik személyazonosságot. A hír ebben az, hogy egyikük most megint elkövetett valami bűntényt, tehát most a csapból is ez folyik. Komolyan kezdek félni a skóciai gyerekektől!
Persze velünk is történnek azért dolgok - vagy ha velünk nem is, Boxy gondoskodik a pörgésről. Múlt héten egyik éjszaka a nappaliban a konvektort hagyta bekapcsolva, másnap a fűtést. Ezek után szóltam neki, hogy máskor ilyet azért nem kéne, erre tegnap reggelre a sütőt hagyta bekapcsolva!!! A vicc ebben csak az, hogy mi direkt nem fűtöttünk be, pedig fáztunk, de spórolni kell. Milu még panaszkodott is a hidegre. Ha ezt tudja, valszeg a konyhában aludt volna, mert ott legalább jó meleg volt.
Tegnap megint a bolhapiacot vettük célba, bicajt persze nem leltünk. Helyette viszont megvettem Anne Rice vámpíros regényfolyamának első 4kötetét mindössze 1fontért. Egy bájos öreg nénitől. Sehogy sem áll össze a kép...
A nap híre pedig, ami engem érint az az, hogy találtam bicajt! Igaz, 50 font és csak szerdára lesz kész, de "turqoise" - már csak lakat kell rá és máris sokkal mobilabb vagyok. Anya nem ment bele, hogy szétszerelje majd kipostázza a hiperszuper otthoni kerékpáromat, így marad ez a megoldás, a nagy spórolás közepette. Pedig a munkahelyem kitalálta, hogy csináltassak Home Officet, ami végülis ilyen munkaengedély-féle - ez a munkavállalás feltétele, és minden álláshoz kell egyet csináltatni. 90fontért...Csak erre van felesleges 90fontom. Aztán majd alszok a híd alatt. Vagy a biciklimen...

Cramond

Vajon miért nem észleli a telefon bluetooth-a a gépét? Sajnos így hiába próbálkozok azzal, hogy feltöltsem azokat a "csodás" képeket a telefonomról, amik ma készültek a cramondi tengerparton.
Hát elég sokat vaciláltunk, hogy cramondnál nézzük-e meg a tengert, vagy inkább portobellónál (mindkettő Edinburgh külvárosa), de végül Csilla legeslegeslegjobb barátnőjének tanácsára cramondot választottuk, és nem bántuk meg:) legalábbis én nem:) végre először hozzáérhettem a sós tengervízhez, mert az ittenivel ellentétben itt kellett 20 centi vastag szemétrétegen áthámozni magunkat, hogy megérinthessük a víz felszínét. és nem is volt olyan hideg, mint hittem! és a tengernek ezen a részen homokos a partja, és a homokban volt rengeteg kagyló, amiből gyűjtöttünk is egy párat. Ez a cramondi öböl egyébként egy kis folyó torkolatánál van, és a torkolattal szemben van egy sziget is, amire apálykor be is lehet sétálni, de most sajnos pont nem olyankor voltunk, viszont lehetett látni a macskaköves utat meg mellette a járdát ami szép egyenesen belevezet a tengerbe.
ma voltunk bicajt nézni is, mert elég jó lenne, ha lenne... de sajnos túlságosan drágák voltak még a legcsövesebb fajták is ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, úgyhogy kénytelenek leszünk holnap új bérletet venni a ma lejárónk helyett. de azért még előtte egy próbát megér a bolhapiac:)
Munkáról most nem akarok írni, mert egyelőre nem igazán van miről, talán jövőhéten már lesz, elvégre hivatalos vagyok egész sok interjúra, meg amúgy is, ezen a héten eléggé kezdett beindulni az élet a városban és az itt szerzett új ismerőseink szerint is márciusban szoktak felpörögni a dolgok és ilyenkortól kezdenek felvenni sokmindenkit sokmindenhova:)
ma mindegy, holnap majd Csilla tölt fel képeket, aztán majd írok valami izgalmasat is, de most egyelőre psszt:)

Na jó, már napok óta tologatom a blogolást, de csak azért, mert egyesek szerint unalmas a blog...Na de mégis: egy blognak nem az a lényege, hogy érdekes legyen; én csak azt vetem képernyőre, amik történnek velünk, és hát ez van, ez a valóságunk.
Amúgy már napok óta - konkrétan 3 napja - keményen dolgozok. Minden reggel 7kor kelek, és 4re esem haza. A meló tényleg egyszerű, de nem csak szimpla szendvicskenés!! (Egyesek: tesóm, többek közt, ezt terjesztette, és hát ez nagyon nem így van: takarítok is nagyon sokat.) Persze a jelentkezésnél azzal nem számoltam, hogy egy menzán nem mindenki diplomás és okos. Ez utóbbi a fő probléma: a buta emberektől ugyanis a falra mászok. Márpedig Sally - munkatársam és mentorom a hétre - nem túl éles eszű, hogy finoman fogalmazzak. Én pedig megőrülök attól, hogy mindent elmond nekem 20szor, csak mert azt hiszi nem értem, és hogy még számolni sem tud, mégis mindig engem hülyéz le. De ennyit Sallyről, a továbbiakban inkább megpróbálom majd elviselni. A többi munkatársam amúgy egész okés, eltekintve a főnökösködő takarítónőtől, Bettytől. Pl. Ramón, aki egyike a népes Edinburghi spanyoloknak, tök jó fej. Nagyon sokat segített, s mivel külföldi, az angolul beszélés neki is nehézséget okoz, így segítségért is inkább hozzá fordultam. Vagy jó fej még Laura, a glasgowi skót lány, akivel első nap óta szuperül kijövök, és akinek legalább nem olyan üres kifejezéstelen tökfeje van, mint Sallynek.
Az is hatalmas plusz a munkában, hogy kapok reggelit meg ebédet. Lassan tanulok is: zabkását cukor nélkül többet biztos nem eszek, sőt, zabkását egyáltalán nem, mert olyan iszonyúan meleg, hogy a 20perces szünetem alatt nem hűl ki. Az ebéd szintén tűzforró, főleg mert negyed12kor mi kapjuk meg elsőnek az adagunkat. Viszont a menü nagyon sokrétű, ma pl. bárányt ettem - ezer bocs ZakopaneBari....
Az elmúlt két napban az időnk is nagyszerű volt: sok napsütés, csodakék tenger, tiszta március. Közben a Clinton Cardsos adós papírom is megjött, ami végre tisztába hozott a dolgokkal. A kemény nem egész 90fontos fizetésemből 20%adót vonnak le, ami mondjuk elkeserítően sok. Pedig gondolkodtam azon, hogy maradnék szeptemberig itt. Mindehhez persze egy olcsóbb szoba kéne, meg egy másodállás, hogy finanszírozni tudjam a nyelvvizsga majd a felvételi miatti hazautakat. De ha már van állásom, ami minden viszonylatban egész tűrhető, akkor miért hagyjam olyan hamar itt? Szeptemberig amúgy sincs semmi dolgom. (Ráadásul: kiszámoltam, hogy egy Apple laptophoz mindössze 3hónapot kéne dolgoznom míg szinte semmit sem költök....Kihagyhatatlan:))

Cheers!

I would walk five hundred miles...

Hát ők azok a csodálatos hírességek, akik itt laknak valahol a közvetlen közelünkben, de még nem sikerült kinyomoznunk, hogy pontosan hol:) A Proclaimers ugyanis it elég népszerű és ráadásul edinborói zenekar és ahogy a busszal megyünk be a belváros felé, több villanyoszlopon is ott virít a 2 srác 2 nagy feje az I LOVE LEITH felirat alatt/mellett/fölött. Leith egyébként Edinburgh történelmi kikötővárosa, ami már teljesen a város része lett, olyan, mint Athénnak Pireusz. (csak, hogy művelődjetek:)
És hát ma azt az 500 mérföldet majdnem meg is tettük, ráadásul tök fölöslegesen. Tegnap ugyanis láttunk egy hirdetést, amiben egy skót csaj ingyen felajánlotta a vasalódeszkáját az azért jelentkezőnek és mi jelentkeztünk is és megigérte nekünk, hogy ideadja, csak el kell mennünk érte Balernóba. Balerno egy Edinboró melletti falu, ami kb. 40 perc buszozásra volt a belvárostól, viszont eléggé fent van a hegyekben, úgyhogy ahogy odaértünk, hó is fogadott minket, nem is kicsi. Ami azért elég érdekes volt, mert a belvárosban, mióta itt vagyunk, nincs egy szikrányi se, de egyébként se lenne jellemző. Na de a lényeg, hogy odaértünk, és elkezdtük keresni a házat, ahova be kéne csengetni, de nem találtuk, úgyhogy felhívtuk a megadott számot, hogy hova kellene menni, és szépen elmagyarázták, hogy 5 mérfölddel odébb vannak a falutól, egy tanyán, ahova tömegközlekedés se jár, milyen színű a kocsink, majd nézni fogják az ablakból. Szóval hát nem akartunk 5 mérföldet sétálni oda, meg vissza még 5-öt vasalódeszkával a hónunk alatt, úgyhogy jöttünk haza:)

Viszont az milyen, amikor sokezer km-re az otthonodtól, egy otthontól sok országhatárral és tengerrel is elválasztott helyen, Skóciában valaki azt a kérdést teszi fel neked, hogy ÉS NEM ISMERED VÉLETLENÜL XY-T FELSŐZSOLCÁN? Jójó, azért az egy kicsit magyarázza a helyzetet, hogy pont magyartalálkozón voltunk, de akkor is!
Mindenesetre ma is sokat tudtunk meg a skót néplélekről, meg arról is, hogy ez mennyire felhasználható lenne arra, hogy mindenféle MLM-ekkel (Sciennet, TVI, meg Tili tudja a többit:) mennyi pénzt lehetne kicsalni belőlük... hát igen:)
És hát abban is biztosak vagyunk, hogy magyarokkal Skóciában sokkal jobb inni, mint skótokkal:)

konyhasneni

Olyan hovihar volt itt a messzi Skociaban, hogy a kis obol tuloldalan - amire ralatni a konyhablakbol - meg a dombok is havasak. Es meg mindig esik, bar nem a ho, hanem az eso. Na ne mintha igy nem lenne eleg hideg...
Hianyzik Laptopka, akkor legalabb akkor tudnek irni, amikor akarok, es azt csinalhatnam, amit akarok, nem pedig Boxy laptopjat kene hasznalnom amikor nincs itthon...
Amugy meg asszem van munkam. A heten amugy is nagyon sok interjun voltam, mehettem volna szobalanynak is, de a tegnapi 1.munkanap utan rajottem, hogy a takarito biznisz nem nekem valo. Igy most food service assistant vagyok, ami lenyegeben szendvicsek elkeszitese es takaritas. De mindez egy befektetesi ugynokseg nagyon szuper menzajan tortenik, ahol meg reggelit es ebedet is kapok, raadasul csak 8tol 3ig/fel4ig dolgozok, a plane az egeszben meg az, hogy mindossze 10 percet kell utaznom hogy reggel beerjek. Ugyhogy Yayyyy! (Arrol azert nem fogok beszelni, milyen hulye egyenruhat kell viselnem.Meg hajhalom is van!)
Persze eleg faraszto ezt csinalni, es nem a monoton feladatok miatt, hanem mert 8oran at egy idegen nyelvre koncentralni idegorlo. Tegnap a nap vegere mar teljesen szetestem, es mikor szuksegem lett volna nehany jo szora, azokat akkor sem kaptam meg...
Hianyzik mindenki. Hianyzik, hogy nem beszelhetek senkivel sem, es mikor nem tudok mit csinalni, akkor csak olvashatok, mert masra nincs penzem, es egy ideig nem is lesz meg...
De tegnap mar baratkoztam egy skot fiuval, akit tok jol megertettem - vegul is angoltanar volt, szep is lett volna, ha nem ertem meg. Az o javaslatara ma lehet megnezek egy ingyenes skot galeriat a belvarosban. Egyedul.

...Van az a találós kérdés, hogy a szoba közepén egy aranyhal hever, mindenhol csupa víz, fejtsd meg, hogy mi történt. vagy valami ilyesmi:) na most egy ehhez hasonló feladvány jön:
Az emeletes busz ablakán kinézve Milu megdöbbenéssel nézi azt, ahogy Csilla a zuhogó esőben rohan a busz után és próbálja azt lehagyni, hogy a következő megállóban felszállhasson.
Az előzmények: Csilla és Milu együtt indultak a tesco-ba vásárolni, együtt szálltak fel a buszra, az eső zuhogott, így mindkettejük a buszozást részesítette előnyben a városi kocogással szemben, ráadásul végül nem jutottak el a tesco-ba, hanem végül a morrisonsban vásároltak. Vajon mi történhetett? A helyes megfejtőnek Csilla visz egy csomag gumicukrot:)

Képet most nem töltünk fel, mert az utóbbi napokban nem készült, viszont voltunk soksok állásinterjún, főleg Csilla, én fordítottam rengeteget és voltam egy napot dolgozni egy night klubban:) persze nem éjszaka, hanem reggel, és feladatom az volt, hogy takarítsak a az előző éjszaka bulizó részegek után:) És hát nem tudni, még mi lesz belőle, mert csak napi 2 órás munka lenne, de kezdésnek azért megtenné. És így az első nap alkalmával együtt dolgoztam egy nepáli sráccal, és Panni, tanultam tőle nepáli szavakat, amiket anyukádnak sürgősen át kéne adnom:) és én is tanítottam neki magyar szavakat, miután megkérdezte, hogy Magyarország ugye Európában van, és Magyarországon is angolul beszélnek-e az emberek, vagy van saját nyelvünk:)

na hát így most röptében ennyit, majd Csilla ír valamit este:)

legjobb barátaim

Botanikus kert, még mindig

Még jó, hogy Milu nem mesélte el az egész vasárnapot, így hagyva nekem is témát.
Kezdem is azzal, hogy nem dobtam egy hátast a Holyrood Parkban - közel sem voltam hozzá. Csak Milu megjegyezte, hogy egyikünk el fog még esni a sárban, és nem ő lesz az, én meg csak picit (icipicit!) megcsusszantam és cseppet összekoszoltam a cipőm. Ennyi a történet.

Ilyen szép hóvirágaink vannak, bizony ám!

A Holyrood Park amúgy a hatalmas park a város közepén, ami tele van több száz méter magas dombokkal. Ide a naplemente miatt zarándokoltunk el, de a nagy sár miatt nem jutottunk fel a nagy hegyek egyikére. Viszont csináltunk sok képet!

A Parlament - skótul és angolul, vagyis angolul és skótul

És láttuk a Skót Parlamentet, amit előbb egy gigantikus sünnek véltünk, de végül kiderült, hogy rossz épületet néztünk. A valódi parlament még építés alatt van és kábé a világ legmodernebbje, több építészeti díjat is nyert már. Ha majd elkészülnek a felújítással vagy mivel, le is fotózzuk nektek:)

Holyrood Park: befagyott tó meg fagyott lábú hattyúk

A nem látszó naplemente

A királynő skóciai nyaralója is, amit lazán csak Palace of Holyroodhouse-nak hívnak, is itt található. (Milutól most kérdeztem a nevét, neki meg csak most esett le, hogy "az a királynő skóciai nyaralója volt???"képben van...:D)

Tegnap, míg Milu fordított, én bejártam a várost, a jobcentret és még vásároltam is. (Négy litert tejet 1,5-ért; nem hagyhattam ki) A cv-ket még mindig lelkesen dobálgatom, sőt, tegnap már a két telefonhívásomat is tökéletesen értettem. Haladás! (Persze azért, mert mindkétszer külföldiekkel beszéltem...de akkor is!) Ma már interjúra is hivatalos voltam, szobalánynak jelentkeztem egy hotelbe, hogy anyukám büszke legyen rám. Még kamuztam is egy cv-t, amit tegnap délután nyomtathattam is ki; szobalány cv-m eddig ugyanis nem volt. Ez alapján lehúztam 3 és fél évet a La Rosa Hotelben Lillafüreden, mint room attendant.:) De 9:30kor én voltam a fickó első meghallgatott jelentkezője, és szerintem eléggé tetszhettem neki. Majd meglátjuk az eredményt. Mindenesetre holnap megint hivatalos vagyok egy hotelbe...Lehet végül csak takarítani fogok Skóciában?

Egy szar kép Miluról - ő mondta!!!

Egy jobb kép nem Miluról

Egy még jobb kép nem Miluról

Milu zoknija meg gépezős ruhája....na, most komolyan! Nem is bánom, hogy Boci a legjobb barátja Skóciában, nekem meg a vasaló az! Utána meg Betty, a kedves 70éves alsó szomszéd, utána Boxy, utána a csöves a tengerpartról utána meg....na,a lényeg, hogy Milu az utolsó helyen van!!! De ilyen szakadt zokni-nadrág kombóval ez nem is baj!

Nyeli mint Csilla a sztrapacskát

..ráadásul ezt a címet nem én találtam ki:) viszont az tény és való, hogy ma csudajó sztrapacskát készítettünk ami még holnap is tápanyagot fog nyújtani számunkra, na meg a gyümölcsleves is, de az még ki tudja meddig... Szóval kajára nincs panasz:) ja és még nem is mondtam, hogy ma kekszes gyümölcsös joghurttortát is készített az előbb említett lány:D

sztrapacskakészítés után... (azért ez elég összetett kép és több van rajta, mint egy zöld mocskos tűzhely:))

Szóval így fogtunk neki az új hétnek, amiről most nem is mesélnék többet, inkább elmondom milyen túrákat hajtottunk végre tegnap.
Lassan szerintem kezdjük megismerni a városnak a szép és neves pontjait, bár még persze elég sok helyen nem jártunk, de hát legalább tudjuk, hogy léteznek, már az is valami nem? Viszont a botanikus kert létezéséről már az első napunkon is tudtunk és már akkor is tudtuk, hogy csodálatos hely, viszont csak most volt alkalmunk, hogy eljussunk oda és bejárjuk és hát nem is csalódtunk benne. Bár nem volt olyan gyönyörű, mint lehetett volna tavasszal, de így kopár fákkal és virágok nélkül is azért olyannak számít, amilyet otthon igen ritkán látni. Láttunk valami gólyaszerű de nem gólya madarat is, ha le tudtuk volna jól fotózni, most lehetne találgatni, hogy mi lehetett...

Ez itt egy kis patak a botanikus kert közepén

Ez meg nem

Azért elég meglepő, hogy februárban pálmafákat látunk a szabadban, ráadásul Magyarországtól párszáz km-rel északabbra... (Otthon vajon hó van?)

Na hát a délelőtti botanikus kertezés után délután a Holyrood parkba mentünk el, ami szintén eléggé a város közepén van és gyakorlatilag egy hatalmas nagy hegy több csúccsal és félelmetesen magas, de többet nem is írok róla, mert holnap Csillának is kell valami téma:) Remélem, holnap nem felejti ki a történetből azt a részt, amikor nagyon sáros úton baktattunk és így csúszott is, szóval Csilla örömében vagy meglepetésében egy hátast is dobott:)
Viszont még szeretném bemutatni a skóciai legjobb barátomat, Bocit.

Boci nagyon kedves és bűbájos teremtmény, és már a lelke is egész jó állapotban van, kezdi kiheverni, hogy kb. egy hete elvesztette a barátját, Pipit. Sajnos azt a tényt még nem sikerült feldolgoznia, hogy Pipit ő maga ölte meg, azáltal, hogy saját szájával fogva egy tepsiben berakta legjobb barátját a forró sütőbe...

És végezetül még itt van egy rejtvény is, csak hogy fel legyen már dobva ez a blog és írjatok soksok értelmetlen kommentet: Szóval a fürdőkádban látható teremtmény ma délután tűnt fel rejtélyes körülmények között. A kérdés egyszerű: MI EZ? A helyes megfejtők között kisorsolunk egy képeslapot:)

hmm?

Ja meg itt a vár

Mory

Közeledünk...

Imádom a kenyereket! Komolyan, a kenyér a legjobb a skóciai életben. Végre minden napomat kezdhetem finom kis teljes kiőrlésű vagy magvas csodával, ami nem mellesleg szuperfinom is. Nyami.
A másik, amit imádok, az a péntek esti bevásárlás. Órákat tudunk elfecsérelni a Morrisonsban - de szigorúan csak este 7után! - és keresni az akciós pékárut. Tegnap beszereztünk egy 12darabos zsemlepakkot is mindössze 9pennyért; azt hiszem, teljesen megfertőződtünk az olcsó pékárukkal.
Ma meg, követve a tegnapi újdonsült magyar cimbik tanácsait, elnéztünk a lengyel boltba, majd a St. James plázába az Egyfontosba. Végül lett tepsink - juhéééé!, és vaníliacukrunk is - juhééjuhéé!!; és azt is megtudtuk, hogy olcsó húsért érdemes kiutazni a nagyteszkóba, de oda is csak 6után.


Ami meg elkeserítő, az az, hogy számolgattunk. Nekem még lenne is pénzem, legalábbis ha megkapnám gyorsan az NI számom, akkor még pénteken kifizetnének, majd fordítottam is, és azért is kapok majd valamennyit, de ez közel sem elég. A hazautamat tudnám még finanszírozni, meg esetleg nyelvvizsgára jelentkezni és ennyi. (Komolyan Noi, még mérleget is csináltam tartozik-követel oldallal, de az is csak csúnya dolgokat mutatott.) Nem akarom itthagyni Edinburgh-ot! Még akkor is maradnánk májusig, ha nem lenne munkánk, max. meghúzódnánk a Leithi patak partján. A bőröndünkben.


Mert mindenhol csak az ismerős számít. Egyik újdonsült cimbink angolul is alig tud, de két munkahelye is van, mert már a repcsin kapott munkát itt élő magyarok segítségével. Én meg hiába írtam a közelben élő távoli rokonomnak, még vissza sem írt, hogy kopjak le.
Kapcsolatok nélkül itt sem mehetünk semmire sem. A cv-k semmit sem érnek, ahogy a rengeteg elpocsékolt e-mail sem.
De a nap süt, és a tészta is tök finom lett, amit tegnap csináltam.
Lehet szakácsnak kéne jelentkeznem. Hmmm...

Annyira azért nem vagyok elkeseredve. Csak rossz így. Nem vagyok buta és jól beszélek angolul, még sem találok semmit sem. És még nem akarok hazamenni. Olyan vicces ez az önálló élet. Tök ügyes vagyok meg minden. És talán még Milu sem utál.

(Ja, és kommenteljetek! Mert ha nem, akkor megverem Milut!)

Igen, fagyi. Februárban. A rövidnacis, rövidujjú pólós emberekről nem is beszélek.

soksoksokmagyar

Az előző bejegyzésre csilla galád módon eltulajdonította a nevemet, úgyhogy minden csúnyaság ami ott volt, az hozzá köthető:) ráadásul én tuti nem tennék fel magamról részeg elesett bicajosra emlékeztető képet:)
no hát ma részt vettünk az első edinborói magyartalálkozón ahol rengeteg magyar ember magyar hangját hallhattuk, ami tökjól esett, mert egy ideje már csakis egymást halljuk magyarul beszélni, meg néha boxy barátunkat is, amikor a kommunikációs folyamat kapcsolattartás funkcióját eszközöljük rajta.
Na hát egyébként rengeteg, csakis kedves ember volt ezen a magyartalálkozón, persze csak egy kis részükkel sikerült beszélnünk, de kaptuk soksok jó tanácsot, meg ígéreteket arra, hogy segítenek nekünk munkát találni, ezen kívül megtudtuk, hogy a skótok részegen sokkal nagyobb vadállatok szoktak lenni, mint a magyarok, és hogy nem is olyan biztonságos ez a város éjszakánként, mint hittük. persze azért minket ne féltsetek:)
Ma és tegnap is soksok helyen voltunk önéletrajzokkal és lelkesen előadott munkára jelentkezős szövegekkel, mára már az önéletrajzaink is egészen mások voltak, mint az eddigiekben, csilla például cambridge-ben is dolgozott ezelőtt 2 helyen is, én meg egy londoni hotelben, amint ott kellett hagynom, mert onnan családommal edinburgh-ba költöztünk, ahol rögtön a pizza hutban kezdtem:) Ja és Kicsi, beírtalak referenciaként, mint aki a főnököm volt a tapolcai panzióban:D
viszont ma is vettünk 9 pennyért 1 hosszú bagettet, ilyen válogatott zsemleféleségeket, meg még nem is tudom milyen pékárut, úgyhogy azzal még a fagyasztónk is bőven el van látva.
De most komolyan, olcsóbb a kaja mint otthon, sokkal magasabbak a bérek, mégis mi a fenét kezdenek ezek a skótok a pénzükkel? Eddig olyan megoldásokra jutottunk, hogy állandóan étterembe járnak vagy kaját rendelnek, meg elég sok mosoda is volt a városban, gondolom azt is gyakran látogatják inkább otthoni mosás helyett. Ezen kívül kocsi bérlés, meccsre járás, meg rengeteg kidobott pénz alkoholra... Ezek lehetnek ők:)