byebyebye

Na, amúgy én már majd egy hete itthon vagyok, ahogy Milu is írta. Péntek hajnalban érkeztem meg, soksok óra repülés majd vonatozás után Kassára,innen meg már egyszerű volt hazajutnom.Főleg azért, mert kijöttek elém, és reggel 6kor már Zsolcacityben lehettem.
Olyan jó most itthon! Az idő nagyszerű, és én is jól érzem magam így munka nélkül. Persze napok óta 7:50kor kelek - munkába is mindig ekkor kellett,de ezt majd csak kiheverem...
Eredeti tervek szerint e hét hétfőn utaztam is volna vissza, de a szóbeli nyelvvizsgát holnapra tették, így felesleges lett volna; maradtam inkább a fenekemen és próbáltam tanulni.
Milu meg már úton van hazafele, ha jól számolom,lassan megérkezik Brüsszelbe - legalábbis tavaly,mikor én is Eurolines-szal jöttem haza, az is a londoni járat volt, és fél5re ért a belga fővárosba. De Milu már tegnap este 10óta buszozik, és holnap 11re ér Pestre. Remélem a rengeteg csomagjával azért felengedték a buszra! Ráadásul ő nem is egyedül utazik,egy barátja csatlakozott hozzá. Hogy ki, azt majd ő elmeséli!:)

Az utolsó napjaim nagyon jól teltek,és azért tényleg hiányoznak emberek. Lehet kicsit még Sally is, bár tőle rendesen el sem köszöntem, csak integettem neki, Bettyt meg elfelejtettem felkeresni. A főnökség is rendes volt, azt mondták, bármikor visszamehetek, persze elég gyorsan felvettek a helyemre egy lengyel lányt - majd még egyet. És a város is olyan szép volt az utolsó nap! Na meg a sárkányos 3D-s film szuperklassz volt, a Cemetery Junction* meg - amire belógtunk - nagyon vicces! És itthon eddig sehol sem leltem meg!:(
A hazautam is kalandos volt, de nem annyira,mint az odaút; ahhoz Milu is kellett volna. Így elég eseménytelenül telt a repülés, csak egy fura fickóval akadtam össze, aki 5éve kint dolgozik,de semmit sem ért angolul: ezért sem tudta,hogy fél órát miatta késett a repülő.Ugyanis valaki más beszállókártyájával szállt fel a gépre:) De azért időben megérkeztünk Szlovákiába, ahol felszálltam egy rozoga kis airport shuttlere - sok sok cigánnyal egyetemben, akik nekipréseltek az ablaknak, és bebuszoztam Pozsonyba. Itt elálldogáltam 2órát, vettem vizet,mert ekkor már majd szomjan haltam, majd 11kor felszálltam a vonatomra és 6órát zötykölődtem. Remélem Milu többet tud aludni, mint én,mert nekem kábé 5perc jutott. Mikor már majdnem elaludtam, bejött egy szlovák lány a kabinba és elkezdett valamit károgni nekem,persze egy szavát sem értettem s máig nem tudom, ugyan mit akarhatott. Felajánlottam neki, hogy beszélhetünk angolul,de erre csak röhögött - magyarul inkább nem szólaltam meg,mert féltem,hogy megvernek...
Aztán holnap mindenki szorítson nekem!:)

*Ez amúgy Ricky Gervais - Stephen Merchant új angol filmje, kint nagyon nagy reklámja van, de a britek amúgy is bírják Gervaist: ő a legnépszerűbb angol humorista, s nem mellesleg az Office kitalálója.Úgyhogy hajrá,mindenki nézze meg jó gyorsan!!!

Hálaének Lokinak

Najó, azért így elég meredeken lett indítva ezzel az izlandi falfestménnyel, de kellett valami, ami összeköti minden mondandómat, és a kedves görög szakács a hotelünkben, aki mindenféle görög isteneket akar a teste különféle pontjaira tetováltatni, a viking istenekkel is eléggé képben volt, úgyhogy felvilágosított ebben a témában is.
Szóval röviden Loki az egyik legfontosabb viking isten, aki a természeti katasztrófákért, háborúkért felelős, és egyben a hajósok védelmezője, amit most valahogy úgy értelmezünk, hogy a repülővel utazókra is érvényes legyen, ugyanis Csilla épségben hazaért és már otthon készülhet a nyelvvizsgájára (ugye tanulsz, Csilla?)

Ezen kívül a magam részéről hálát adok azért is, amiért kitört az az izlandi vulkán és lehetetlenné tette a légiközlekedést egy jó pár napra. Otthon biztos nem beszélt erről az ég világon mindenki, de azért itt Skóciában ez elég nagy traumát okozott, ugyanis ide a kontinensről csakis repülővel lehet normális idő alatt eljutni. Hajók is járnak persze, de az nem igazán a gyors személyszállításra van kitalálva. Ugyanez igaz a buszokra és vonatokra is, ha valaki ide akar jönni, akkor lent Anglia déli részén kell átkelnie a csatornán és elmenni Londonba, aztán onnan még 8 és félórás út áll az illető előtt, ha el akar jutni Edinburghba. Egy norvég cég küldöttsége például 5 napot töltött el kényszerből a hotelünkben, mivel a repülőjük nem indult Oslóba, és a kb. egy órás repülőút helyett legalább 2 nap lett volna nekik, amíg szárazföldi kerülővel hazajutnak.
A hála pedig azért jár, hogy ennek köszönhetően a hotelbe érkező vendégeknek kb 98%-a lemondta a foglalását, úgyhogy hétfőn az 500 fős étteremben az egész este során 11-en vacsoráztak, kedden 4-en, úgyhogy a héten olyan nyugodt munkanapjaim voltak, hogy az első hetek alapján ilyenről álmodni sem mertem volna.
Aztán persze azért is jár a hála, hogy csütörtökön már járhattak a gépek...

De ha már vikingekről volt szó, akkor leírom gyorsan azt is, hogy szerdán megnéztük Csillával 3D-s szemüveggel a sárkányos filmet (aminek nem tudom a magyar címét, de angolul How to train your dragon) és Csilla el is lopta a szemüveget és kényszerített, hogy én is csórjam el, aztán miután vége lett a filmnek, sunyiban beültünk egy másikra, de nem tetszett, úgyhogy átmentünk egy másik terembe, de az se tetszett, aztán a következőben megnéztünk egy tökjó filmnek a második felét, szóval Csilla, ha ezt elolvasod, már rakhatod is be letölteni:D

Ja igen, még azért azt is közölnöm kell, hogy kedden felülök a buszra, utazok 8 és fél órát londonba, aztán onnan megyek haza, és ha minden igaz, akkor csütörtök délre már pesten leszek. Azért majd még egy rendes búcsúzós bejegyzést is írok, de előtte bemegyek a városba, és lefotózok mindent, ami egy kicsit is jelentett nekünk, még a morrisons-t is, a magában motyogó skót embert, vagy IV. György király szobrát, aminek a pont fejére és a koronájára tudott szarni egy sirály vagy egy nagyétkű galamb, de már harmadik napja nem tudták letakarítani.

haza?

Nem, nem akarok általánosítani és minden skótot lebutázni, de ma az egyik munkatársam megkérdezte, hogy "Magyarország Amszterdam és Vietnam közelében van?"
És tényleg Vietnamot mondott, még vissza is kérdeztem. Lehet ő meg engem tart hülyének...
Ma amúgy megmondtam a melóhelyen, hogy kész, vége, mennem kell, és egész jó fejek voltak, míg én péntek óta ezen stresszeltem. Bár ha így haladunk, nem lesz nekem repcsim csütörtökön: a ryanair szerdáig törölte a járatait, a brit légtér pedig holnapig zárva. De a vulkán továbbra is ontja magából a füstöt, és, ami a legjobb: van ott Izlandon A vulkánka mellett egy testvérvulkán is, ami ha kitör, ezerszer rosszabb lesz, mint a mostani helyzet.
Lehet úszik a nyelvvizsgám, de akkor vele minden más is. Vajon Izlandról könnyebb hazajutni?
Oda kellett volna mennünk...

Ma délután majdnem lehányt egy sirály.

Hát igen, ez egy ilyen nap volt. Itt van ez a hülye vulkáni hamu, ami miatt Európa összes repterét lezárják lassan s amiről nem tudni, mikor oszlik el. (Akár egy évig is eltarthat!!!) Viszont legalább a nap szépen sütött s szintén a hamu miatt az elkövetkező hetekben csodaszép naplementékre lehet számítani. Ezt tegnap le is teszteltem és elkerekeztem Cramondba.
Végül eldöntöttem, hogy elmondom a melóhelyen, hogy elhúzok, már egy beszédet is alkottam amit ma akartam közölni Lornával, de persze nem jött össze. Pedig egész nap gombóc volt a gyomromban miatta. Munkáról jut eszembe, lehet írtam már róla, hogy ki kell töltenem egy ilyen ételhigiéniás tesztet. Sally előre felkészített, hogy ő 27pontot ért el, én biztos kevesebbet fogok, mert némelyik kérdés nagyon bonyolult. Ehhez képest 30/30at értem el, és a kérdések zöme hatalmas hülyeség volt. Pedig a főfőnökasszony még a kedvenc főszakácsomat is mellém ültette, hogy segítsen eligazodni az útvesztőben, de tőle csak megerősítést kértem. Bárcsak minden elkövetkezendő vizsgám ilyen könnyű lenne:)
A héten a Starbucks nagyon stresszes: soksok ideges ember, akik mind különösebb kávékat kérnek (van pl. chai tea latte is!!!) és mind gonoszul néznek rám. Viszont kávékat szeretek főzni, mert nagyon sokat tanultam belőle. Kész kávéfőző expert leszek a végére! És mert tegnap a reggelimhez tudtam csinálni magamnak karamellás forró csokit! (A héten amúgy - csütörtök kivételével - minden nap lenyúltam egy kis doboz ananászt - árulunk ám ilyent is. Ma három dobozzal is. Imádom az ananászt.)
Milu megint melózik a hétvégén, így egyedül fogok kalandozni. Valszeg elmegyek Livingstonba - van ott egy hatalmas outlet, majd főzök, vasárnap pedig bolhapiac - mi más?:), este meg esetleg elnézek egy jazzklubba, ahova Ramón hívott valami flamencoestre. És persze az összes fennmaradó szabadidőmben németezek, mert ha most sem sikerül a szóbeli, úszik minden.

Loch Ness

Na hát erre is sor került.. Vasárnap ugyanis Csillával, Boxyval és a perui Alberto barátunkkal felkerekedtünk, béreltünk egy kocsit és nekivágtunk bejárni a skót felföldet és elindultunk egyenesen Loch Ness irányába. És annyira gyönyörű volt, hogy azt leírni nem lehet, és persze a képekről sem fog minden átszűrődni, szóval ezt az embernek saját szemével kell látnia:) Körülbelül 3 és fél órás kocsikázás volt Edinboróból Inverness, ami a nagyjából a tenger és a loch ness között helyezkedik el, aztán onnan szépen végigmentünk a tó északi partján és megcsodáltuk a ragyogó tiszta vizet, a tó partját szegélyező hegyeket és a köztük elterülő zöld legelőket, amik néhol nem is voltak annyira zöldek, mert annyira tele voltak birkákkal, hogy inkább fehérnek nevezném.


És természetesen Nessie-vel is találkoztunk, akiről hosszas nyomozás után megállapítottuk, hogy amellett, hogy ő a loch ness-i szörny, valójában lány, és komoly üzletember, pontosabban üzletszörny, aki felépítette kis üzleti birodalmát a saját hírneve köré, és abból él, hogy a tó partján kis pavilonok ezreiben kis nessie-figurákat ad el, hajós expedíciókat szervez jó pénzért a saját keresésére és nessie-múzeumot működtet a saját ereklyéivel. Szóval azért elég jó üzlet az, ha van a tavadban egy szörny:)


Mindenesetre ha nincs ez a szörny, akkor lehet, hogy nincs ami motiváljon minket és kihagytuk volna ezeket a szép dolgokat:)



És most a remek alkalmat kihasználva itt van egy várva várt pózolós kép rettegett lakótársunkról:)


Útunk során persze a loch ness-en kívül számtalan más tó mellett is elhaladtunk, amiknek a nevét se tudjuk, de mindegyik csodaszép volt.

Aztán miután a keleti partot elhagytuk és végigmentünk a loch ness és egyéb tavak mellett, eljutottunk fort williambe, a nyugati partra, ahol láthattuk az óceánt!! legalábbis annak egy kis öblét:)


Persze ez simán kinéz valami kis tónak, először mi is azt hittük, de attól még ez az óceán:)
(mivel sós volt a vize)

Aztán a hazaúton újra átkeltünk a skót felföldön, ahol nagy nagy kopár hegyek sorát, legelőket és vízeséseket láthattunk, kb ilyeneket:



Nemsokára jönnek a tegnapi, a város tetejéről, az Arthur's Seatről készült képek..

képadag

Csúnya szürke felhők útban Cramond felé

Tiszta Lost - ez az a kis út, amin apálykor átjuthatunk Cramond islandre

A szigetről a tenger

És a Halálhíd is látható!!!

Pózolós kép a másfél fontos kabátban

Indián barátom és az aranyhal

Még a napot is láttuk lemenni:)

A Princes Gardens és a csodás tavasz

Emós képek - mert Alberto nem olyan jó fotós, mint...én!

Wedding bus - milyen jó ötlet már!

Calton Hill

A modern Skót Parlament, amiről már régebben beígértem egy képet

A kikötőnk

Milu a hét 7 napjából 6ot munkával tölt, így megint én jegyzek be. Aztán a holnapi kirándulásunkról - megyünk bizony megkeresni Nessiet! - majd ő fog írni egy szép kereket képekkel teletűzdelve.
Az időnk szerda óta többé-kevésbé csodaszép. Szerdán szabályosan melegem volt a télikabátomban! Ez áprilisban Skóciában egész nagy dolog.
Csütörtökön aztán megérkezett Alberto, a perui, de Londonban élő barátom, így most vele lógok. Szerencsére nem pörög annyira ő sem, így nem akar mindig várost nézni - legalább pihenhetek én is. Most épp csirkét főz nekem, én meg elvileg németezek.
Tegnap aztán megérkezett végre a képeslapos fizetésem is, már csak be kell váltanom a csekket. Munka után elsétáltunk Albertóval Cramondba majd át a szigetre, ahova csak apálykor lehet átjutni. Estefelé töltök majd képeket is róla!:) A mai program eredetileg kastélynézés lett volna, délelőtt legalábbis, míg Milu is itthon van, de későn keltünk, így ezt most elhalasztjuk. Viszont a holnapi kirándulást, azt már nagyon várjuk!
A munkáról meg: olyan rosszul érzem magam miatta. Okosnak tartanak, és mindig rácsodálkoznak, milyen gyorsan tanulok, ezért képeznek is ki mindenfélére. Megtanítottak a pénztárgép használatára reggelikor és ebédidőben is, ami baromira nem nagy ördöngösség, csak gyorsan kell csinálni, mert ebédidőben pl. 800embert szolgálunk ki. Legalább. Jövőhéten meg Starbucks tréningen leszek, ami tök menő, mert otthon még nincs Starbucks, aztán ha lesz majd, nagy eséllyel pályázhatok oda a már meglévő tapasztalatommal. Ráadásul a többieket nem tanították meg ezekre a dolgokra. Én pedig szó nélkül ott akarom hagyni a helyet április végén...
Most megyek ebédelni. Perui csirke!

Kabátlesen

Nem is olyan jó, hogy kaptam végre fizetést. Így mindig csak vásárlok, mert van miből! Na jó, nem mindig, de péntek este óta minden nap elindultam shoppingolni, közben meg rájöttem, hogy mennyi minden is kéne nekem. Égető szükségem van például egy rózsaszín iPodra. (Persze mp3 lejátszóm van. A telefonom az, aminek az aksija olyan rosszul érintkezik, hogy már össze kellett celluxozni:D) De mindig csak arra tudok gondolni, milyen jó is lesz végre hazamenni:)
Tegnap is bolhapiacoztam, mert egyszerűen imádom az érzést. Vettem is másfél fontért egy türkiz kabátot, megint másfélért 3felsőt. Csak tudjam ezeket hazacipelni.
Ja, amúgy tegnap Milut elütötte egy taxi! Neki semmi baja, a biciklijének annál inkább, a taxis azonban megállás nélkül tovaszáguldott. Asszem igaza van Sallynek: a városban bicajozni tényleg veszélyes.
Nekünk ma is melóznunk kellett - nesze neked Húsvét, vagyis Milu 2től 11ig robotol, én csak 8től fél3ig voltam. Elég furcsa ez az itteni hozzáállás, mert nem mindenkinek szünnap a Húsvét hétfő. Boxy pl pénteken és ma sem dolgozott, de nálunk a Standard Lifeban ma is pörgés volt. Szerencsére a főnökséget csak Allan, a jó fej főszakács képviselte, ezért is jöhettem el félórával hamarabb. És indulhattam el a belvárosba kabátlesre. Találtam is egyet a gyerekrészlegen:) Rózsaszín!!! És pulcsi nélkül jó is rám!!!

Ítéletidő

Kedves Világ! Légy szíves hagyd abba a velünk való szórakozást és állj vissza a fejed tetejéről.
Mert most tényleg eléggé a feje tetejére van állva és fordítva működik minden, és most nem arról beszélek, hogy az autók az ellenkező oldalon közlekednek meg a nyilvános vécékben másik oldalon van a vécépapír, meg ilyesmi, hanem arról, hogy az időjárás mintha fordítva működne.
Amikor február elején megérkeztünk, el voltunk ájulva, hogy milyen meleg van, de azóta nem hogy nem javult az idő, de még romlott is. Tegnapelőtt ugyanis leesett az első havunk, pedig itt Edinburgh-ban elvileg télen is nagyon nagyon ritkán havazik.
És akkor a szélről még nem is beszéltem, ami mostanában nagyon durva. Kedden délután 2-től 11-ig kellett dolgoznom, és 2-kor olyan idő volt, amiben egy normális ember nem indul el biciklivel, én azonban mégis megtettem, mert nem akartam az éjszaka közepén gyalogolni haza. És akkor a tenger partján haladva megláttam a legnagyobb hullámokat, amiket valaha is láttam életemben. Aztán amikor egy kereszteződésnél le akartam kanyarodni és megálltam a piros lámpánál, hirtelen olyan széllökés kapott el, hogy helyben nekicsapott az épp mellettem elhaladó kamion oldalának. Szegény kamionos olyan rémülten szállt ki, szerintem már egy véletlenül elütött bicajosból kifolyó vértócsa lebeghetett a szeme előtt:) Na de hát nem lett semmi baj, mindenesetre viharos időben ne üljetek bicajra.

Egyébként annyiból jó az ilyen szélsőséges időjárás, hogy ilyenkor az embereknek megered a nyelve. Mert hát jó kis brit szokás minden beszélgetést azzal nyitni, hogy ejj már megint milyen rossz az idő, aztán 5 perc panaszkodás, hogy mennyire elázott a munkába tartó úton és végre ezután megkérdezik, hogy hogy vagy. Amitől néha szintén a falra tudok mászni, mert ez a "How are you?" vagy "Are you okay?" vagy csak simán "Alright?" kérdést minden nap legalább hússzor hallom és egy idő után már kezd dühíteni. Persze, hogy jól vagyok, mért ne lennék jól?? talán úgy nézek ki, mint egy zombi? Vagy minek kérdezgetitek annyit???

Szóval ezek a britek rettenetesen sablonos emberek és nem túl beszédesek, amikor beszélnek is, tök felesleges dolgokat mondanak, szóval bármiféle egy picikét is személyes dolgot elég nehezen lehet megtudni. A perzsa főpincérünkkel még csak 3-szor beszélgettem, de máris mindent tudok Iránról, a feleségéről, arról, hogy milyen fura őszköszöntő ünnepük van, vagy hogy hogyan kell kecskét vágni. Ezzel szemben a skót főnököm, akivel nap mint nap találkozok, most volt hajlandó elárulni magáról az első személyesnek nevezhető információt, mégpedig azt, hogy szereti a whiskeyt és hogy minden héten 2-szer be szokott menni a a közeli skót whiskey-s boltba. Persze ezzel sem árult el magáról túl nagy titkot, ugyanis majdnem minden reggel olyan másnaposan szokott bejönni, hogy amúgy is sejtettem, hogy nem veti meg az alkoholt.

Na most zárom a soraimat, remélem egyszer még a skót whiskeyről közelebbi élményt is közölhetek.

gyors híreink következnek

Glasgowban havazik, itt pedig annyira esik az eső és fúj a szél, hogy reggel gyalogoltam munkába. A farmerem úgy megázott, hogy még délután is vizes volt.
A nagyi és az unoka holnap végre hazamennek.
Én pedig Húsvétkor is melózok. De holnap végre megkapom az első fizum.:) Veszek is egy ananászt!
(Holnap már ráveszem Milut, hogy írjon, de ő most is melózik egészen 11ig. Húzok tanulni én is.)