A tenger, a hideg, és Edinburgo

Milu meg újdonsült biciklije

Épp múltkor "panaszkodtam", hogy de rég volt begyulladva a szemem. Na, ennek most hivatalosan is vége, ugyanis ma reggelre nagyon szépen kipirosodott és bedagadt - viszlát kontaktlencse, legalább pár napig. Még szerencse, hogy McMilu hozott kamillateát, így most lelkesen borogatom, ami tök hasznos, mert lejjebb viszi a duzzanatot és nem is fáj annyira.

Nagyítsatok rá, úgy az igazi.:)

Tegnap délután még kimentünk a közeli mólóra, ami legalább 300 méterre benyúlik a tengerre, tehát 3 buszmegálló simán elférne rajta. Olyan szép képeket csináltam, hogy komolyan elkezdtem gondolkodni egy fotós karrierben.:) Bár szerintem csak a fények voltak épp megfelelőek, és a tenger is igazán olyan volt, mint egy tükör.

Porpoáz!!! (Közben nem is, mert a porpoise delfint jelent...)

A mólózás után bebuszoztunk munkát keresni - megint, de annyira levert ez a sok kamu cv, hogy már ahhoz se volt kedvünk. Eszméletlen mik vannak. Egyik fickó azt állítja a levelében, hogy már 8év munkatapasztalata van bárokban, erre összeszámoltuk a cvben felsoroltakat, amik alig tettek ki 2t. Másik kislány épp 18 múlt - de már bárban akar dolgozni, hol máshol! - és már vagy 5munkahelye volt. Harmadik csajnak épp van munkahelye, de szeretne másikat is. Neki majdnem visszaírtam, hogy "akkor ne vedd el mások elől a munkát!!!".

Princes Gardens

Este aztán írtunk még pár mailt, megnéztünk pár oldalt, és elkezdtünk komolyabban is gondolkodni a gyárakon, mint munkahelyen. Egyiknek - egy zabkekszgyártónak már írtunk is, de nincs üresedés. Túl menő lett volna, igaz is.

Tiszta Belgium - és már a baloldali közlekedést is kezdjük megtanulni

Mai programként megint meglátogattuk a CareerScotlandot, ahol 20 cv kinyomtatását engedélyezik fejenként; én nyomtattam 35t. Az is mind kamu. De hát ez kell, nincs mit tenni. Ha így haladunk, tényleg mehetünk haza március végén, mert a pénzünk kábé addig elég. Lehet ezt megmondhatnánk LakótársBoxinak is, akkor talán aktívabban segítene nekünk.

Az Óvárosból

Erről jut eszembe! (Nem az amire te gondolsz, Zavek) Ma összefutottunk a JobCentreben magyarokkal, akik meghívtak magyartalálkozóra, így pénteken jelenésünk lesz ott, majd haverkodunk ezerrel. Persze eltökélt szándékom az, hogy angol barátokat szerzek vagy németeket, de azért egy ideig pár magyarral is beérném.
Cheers!
(Most megyünk megenni Csilla világraszólóan hiperszuperklassz krumplifőzijét)

és a kaland elindult

Megérkeztünk. Bár sokáig nem hittem el, hogy ez valaha is be fog következni. Komolyan, ennél szerencsétlenebb utazásunk csak akkor lehetett volna, ha furikban toljuk el egymást egész Edinburghig. De kezdem az elején.
Reggel háromnegyed 7kor már útban voltunk a Tiszaira. Anya bevitt, ezzel is megkönnyítve a cipekedést:) A fél8as gyorssal mentünk fel Pestre, ahol átszálltunk egy győri vonatra. Fél1kor már Győrben voltunk, ahol 2órát várhattunk a rajkai csatlakozásra. Addig a nehéz pakkokat leadtuk megőrzésre, és elindultunk szétnézni meg pisilni.

Közben Nessie nyomába is belebotlottunk, és meg is örökítettük. Vérbeli nyomozók vagyunk.


Három előtt valamikor indultunk Rajkára, ahová végül 1órát kellett utaznunk. De legalább a személyvonat menő volt, még ki is jelezte az állomásokat. Eddig elég simán ment minden. Sőt, túl simán. Rajkára megérkezve azonban rájöttünk, hogy ez a falu egy kis szarcsimbók a határt mentén, ahonnan vonat nem közlekedik Pozsonyba, de busz is csak naponta kétszer. Sebaj, egy étteremben útba igazítottak minket, így elindultunk a fejenkénti 25kilónkkal a faluközpontba. A gond csak az volt, hogy az egyetlen igénybe vehető buszról mindenki mást mondott. Valaki szerint itt van a megállója, valaki szerint 100 méterrel odébb, valaki ott él a faluban, de nem is hallott még ilyen buszról, vagy szerintem azt sem tudja, mi az a Pozsony. Ja, egy bácsival németül is beszélgettem, de persze ő megint másshova irányított minket. Végül ott vártunk Rajkán 2órát. A busznak 17:10kor kellett volna jönnie, de 20perces késés után rájöttünk, hogy valszeg rossz helyen várunk. Így elkezdtünk taxit keresni, mintegy utolsó reményként. Ekkor már kezdtem kételkedni abban, hogy megérkezünk.
A taxi végül 40euróért vitt ki minket a 20kilométerre fekvő Pozsonyba. Nesze neked spórolás! De legalább megérkeztünk.