Interjúözön

No hát az elmúlt egypár napban a szokásosnál is több interjún voltam, szombatra 3 is jutott, majd hétfőn, kedden és ma is volt mit csinálnom, és hát jó és rossz tapasztalat is akadt.
Szombaton elsőként egy bicajjal igencsak nehezen megközelíthető Sainsbury-ben voltam, ami nagyjából megfelel a brit spárnak, és van is a városban rengeteg kis üzlete, de amiben én voltam, az egy otthoni hipermarkethez hasonlít. Na hát az ott lefolytatott dolog nem is igazán interjú volt, inkább egy felvételihez tudnám hasonlítani, dvd-n mutatták nekünk a kérdéseket és papíron kellett rá ikszelgetni a válaszokat, de néhány kérdés kb ilyen általános iskola 1. osztály szintű volt. Pl. volt egy olyan, hogy "Judy bevásárlókocsijában 5 narancs van. Ha levesz még 8 narancsot a Sainsbury polcáról, hány narancsa lesz?" és összesen négyen voltunk a felvételiző turnusban, rajtam kívül volt 2 indiai srác, meg egy skót, és a skót fiún komolyan látni lehetett a verítékcseppeket...

Aztán voltam egy belvárosi hotelben interjún, ahol az interjúztató főnök elég komolyan belement mindenbe, kérdezgetett, hogy mit tennék adott szituációkban, aztán közölte, hogy jólvan, minden rendben lesz, de azt ne feledjem, hogy "ez nem Magyarország, itt MUNKAKULTÚRA VAN!" Hát akkor így azért ez eléggé meglepett és megkérdeztem, hogy hol dolgozott ő Magyarországon, vagy egyáltalán járt-e már ott valaha.. Mert azért azt a lazaságot, ami itt van, azt se nevezném igazán munkakultúrának.

Már kezdtem tényleg rosszul érezni magamat, mert nem először történik meg, hogy lenéznek és hátrányban részesítenek csak azért, mert magyar vagyok. 2 hete például olyan interjún voltam, ahol a nő mindenféle kerülgetés helyett közölte, hogy alkalmas vagyok a munkára, minden adottságom megvan hozzá és a hozzáállásommal sincs gond, de mivel magyar állampolgár vagyok, ezért nem biztos, hogy tud alkalmazni, majd felhív...
Na hát ehhez képest az aznapi 3. interjúm így zajlott:

- Good afternoon, my name is Gábor, I am here to apply for the Kitchen Porter job.

és a srác akihez beszéltem, elkezdett nevetni és meglepetésemre magyarul válaszolt:

- Szia, én meg Tamás vagyok, fel vagy véve.

És akkor így ledöbbentségemben azt éreztem, hogy a sors most kárpótolt mindenért, mert amiért eddig nem akartak felvenni, most pont azért vettek fel.
egyébként a Sheraton Grand Hotelről, Edinboró legnagyobb hoteléről van szó, ahol rengeteg ember dolgozik, és a feladatom elméletileg mosogatás, takarítás a konyhában, edények pakolászása és néhány egyszerűbb kaja elkészítése és előkészítése. És természetesen reggeli, ebéd és vacsora is jár, attól függően, hogy mikori műszakban vagyok. És hát ez a műszakbeosztás elég vegyes lesz, de állítólag elég rugalmasak, lehet csereberélni, ami annyiból hasznos, hogy így talán be tudom osztani úgy, hogy a másik munkámra is legyen időm. Ugyanis tegnapelőtt szóltak, hogy felvettek a kávézóba, ahol múlt héten voltam próbamunkán, illetve nem is a kávézóba, hanem annak az étterem részébe pincérkedni, ami annyit jelent, hogy szombatra és vasárnapra lenne elfoglaltságom. Meg azt is jelenti, hogy mehetek a boltba egy fekete nadrágot, meg egy fekete cipőt venni...

Csilláról most nem írtam, de azt azért megemlítem, hogy egyre magabiztosabban bicajozik, ennek köszönhetően ma egy visszapillantóval gazdagabbak lehettünk volna, ha felszedhette volna a földről és nem kell fénysebességgel eliszkolnia:)

Boldog Anyák Napját!

Mert bizony Angliában ma ünneplik. Ennek örömére itt feltehetőleg mindenki étterembe megy - na nem mintha ez más napokon nem így lenne. Persze ezt is csak azért feltételezem, mert sok vendéglátóhelyen ki volt írva az "Ünnepeld az Anyák Napját nálunk" felirat.
Bicajt tényleg beszereztem már én is, de eléggé haragszom rá. Nagyon kattog a váltó, a hátsó kerekem valszeg ereszt; sehol sincs az otthoni bringámhoz képest...A péntekben csak az volt a jó, hogy Ramón elárulta: pénteken minden maradékot hazahozhatunk! Na nekem csak ez kellett, pakoltam is mindent befele. Végül 3kis papírzacskóval hagytam el a Standard Life menzáját - szégyelltem is magam érte...De legalább tudtam szerezni pulykasonkát meg sajtot is!

A szombat

Aztán tegnap, míg Milu három interjún is volt, én csak sétáltam a csodás napsütésben. Meg főztem. Erre vagyok jó.:) De végrevégre hétvége, az a legjobb része a hétnek. Kár, hogy mindezt vasárnap este írom...

Portobello

Miután Milu hazaesett, elkerekeztünk Portobelloba, ahol a tenger sokkal szebb és ami teli van hatalmas kagylókkal. Nem olyan apró kis vacak kagylókezdeményekkel, nem ám, ezeket a szerzeményeket otthon árulni szokták! Itt össze is haverkodtam két kis szálkás szőrő tacsival. Olyan kis aranyosak voltak, ödejöttek hozzám labdázni, bár n a gazdájuk helyében féltem volna, hogy egy nagyobb hullám elkapja őket.

Útban Queensferrybe - River Almond

Ma meg, ahogy előzőleg terveztük, a Forth Rail/Road hídhoz tekertünk el. (Van egy vasúti meg egy közúti is belőle, de egymás mellett vannak.) Az idő persze szürkébb volt, mint tegnap, de legalább nem esett. Összesen biciklizhettünk vagy 35 kilométert, még a hídon is átmentünk North Queensferrybe. A Halálhídon. Szörnyű volt. Iszonyú erősen fújt a szél, igaz, a tengerparton mindenhol fúj, de főleg nyílt terepen félelmetes volt. Azt hittem, biciklistől belesodor a vízbe, sőt, félidőben inkább beleugrottam volna a tengerbe, csak hogy ne kelljen tovább mennem. a túlsó parton aztán megettük előre elkészített szendvicseinket, majd mikor elég bátorságot gyűjtöttünk, indultunk vissza. Végig a tengerparton.

A hidak

A főszakácsunkba amúgy hivatalosan is szerelmes vagyok. Több okból kifolyólag.
1. rendesen ki tudja mondani a nevemet. Nem "Szilia" vagy "Szilla" vagyok neki, hanem Csilla
2. megtanított wrapet készíteni, és mindezt nagyon aranyosan tette - mindennemű ordibálás és te hülye vagy nélkül
3. kinyomtatta a home office-os papírjaimat - két példányban ( Ez a homeoffice egyébként egy hatalma kicseszés az újonnan csatlakozott - 2004ben - EU tagok munkavállalóival szemben. Lényegében egy kártya, amit minden egyes állásodhoz meg kell csináltatnod és ami állásonként 90fontba kerül. A kedves főfőnököm közölte is, hogy ha nem lesz ilyenem jövőhét péntekig, nem tud tovább alkalmazni. Remélhetleg a főszakács a védelmébe vesz majd.)
Legjobb barátomról Sallyről már rég beszéltem, épp itt az ideje. Pénteken épp beszélgettem skót barátommal, Callummal, mert vártam, hogy elmosson egy kanalat, amire szükségem volt. Erre Sally mögém kacsázott, megkocogtatta a vállam, és vihogva közölte, hogy a fiú is hallja: "Na de Szilia, Callumnak barátnője van!"
Ugye hogy jó fej?

Bicajbicajbicaj!

Egész pontosan arról van szó, hogy tegnap én, ma pedig Csilla is bicajt vettünk, és már egész alaposan hozzá is szoktattuk a lábunkat:) és a legjobb, hogy a bicajom 30 fontba került, mert egy bácsi eladta, és miután kb 20 percet beszélt arról, hogy a fia Glasgowba költözött és a bringát itt hagyta, ő meg nem tud vele mit kezdeni, meg arról, hogy ugye én is francia vagyok?? aztán hogy van egy ismerőse, aki már járt Magyarországon, meg ilyen szokásos szövegek, hogy megkedveljem és utána ne legyen bőr a képemen alkudni:) mindenesetre, amikor ma csillának is megvettük a bicajt egy használt bicaj kereskedésben, megkérdezték, hogy majd 2 hónap múlva mennyiért vennék be a bringámat, és azt mondták 35 font, úgyhogy olyan rosszul nem járhattam:)
Jaj és hát a bicikli első féke egy csöppet el volt állítódva, de kb annyira, hogy nem hogy tekerni nem lehetett tőle, de már a küllőket is kocogtatta, úgyhogy azt kénytelen voltam leszerelni egy kés meg egy villa segítségével, mivel más szerszámunk nincsen. Na a villa használatát itt most nem tudnám leírni, azt mutatni kéne:)

Na most, hogy mit jelent Edinboróban bicajozni, azt a következő remekmű mutatja. Amúgy ez egy keresztmetszeti kép a városról:)

Szóval így a városba bemenet először egy laza kis emelkedőn kell felmennünk, aztán egy tökjó kis gurulás a patakig, ahol Csilla dolgozik, aztán egy durván meredek és durván hosszú szakasz, aminek kb a feléig el is jutok, aztán leláncolom egy mellékutcában a bringát és felsétálok a Princes Streetre, a jobcentre-be hogy munkák után kutassak, vagy a kávézóba, ahol minden jel szerint nem fogok dolgozni, vagy a skót boltba, ahol valószínűleg szintén nem, bár ki tudja:)
Ez a skót bolt azért skót bolt, mert skótszoknyákat árulnak, meg skót klánok címereit, skót zászlókat, izmos skótokról és gyenge görnyedt angolokról rajzolt remekműveket, rögbimezeket, és emellett megállás nélkül skótdudás népzene vagy néha skót folkmetál szól. És ez a bolt annyira skót, hogy az eddig 3 alkalom alatt, amikor bementem, az alkalmazottak között láttam egy angol lányt, egy néger fickót, egy indiait, meg vagy 5 arabot, és a bolt főnöke, akinél jelentkeztem, ő is arab volt, fura kék turbánnal a fején. Szóval nem azért nem vesznek fel, mert nem tudnám hitelesen eladni az árut:) viszont holnap 3 interjúra is kell mennem, ami szombathoz képest azért elég sűrű lesz, úgyhogy szurkoljatok:)

spórolunk?!

Az a rossz a bérlet nélküli életben, hogy lassú. Legalábbis a biciklinézésből - és természetesen a munkából fél órája estem haza, s most fáj mindenem. Miluval ma még nem is találkoztam, ő meg interjúról interjúra szaladgál.
A nap/hét híre amúgy, ami minden skótot felbolygat az egy 10 éves történethez köthető. (Nem is értem, ezt miért írom le a blogra, de ez legalább megrázó és nem unalmas, mint a mi napjaink.) Tehát: kb 10éve két akkor 10éves kisgyerek egy áruházból elrabolta, megkínozta majd megölte egy 2éves társukat. A gyerekeket 8évre berakták valami nevelőintézetbe, majd kiszabadultak és kaptak egy másik személyazonosságot. A hír ebben az, hogy egyikük most megint elkövetett valami bűntényt, tehát most a csapból is ez folyik. Komolyan kezdek félni a skóciai gyerekektől!
Persze velünk is történnek azért dolgok - vagy ha velünk nem is, Boxy gondoskodik a pörgésről. Múlt héten egyik éjszaka a nappaliban a konvektort hagyta bekapcsolva, másnap a fűtést. Ezek után szóltam neki, hogy máskor ilyet azért nem kéne, erre tegnap reggelre a sütőt hagyta bekapcsolva!!! A vicc ebben csak az, hogy mi direkt nem fűtöttünk be, pedig fáztunk, de spórolni kell. Milu még panaszkodott is a hidegre. Ha ezt tudja, valszeg a konyhában aludt volna, mert ott legalább jó meleg volt.
Tegnap megint a bolhapiacot vettük célba, bicajt persze nem leltünk. Helyette viszont megvettem Anne Rice vámpíros regényfolyamának első 4kötetét mindössze 1fontért. Egy bájos öreg nénitől. Sehogy sem áll össze a kép...
A nap híre pedig, ami engem érint az az, hogy találtam bicajt! Igaz, 50 font és csak szerdára lesz kész, de "turqoise" - már csak lakat kell rá és máris sokkal mobilabb vagyok. Anya nem ment bele, hogy szétszerelje majd kipostázza a hiperszuper otthoni kerékpáromat, így marad ez a megoldás, a nagy spórolás közepette. Pedig a munkahelyem kitalálta, hogy csináltassak Home Officet, ami végülis ilyen munkaengedély-féle - ez a munkavállalás feltétele, és minden álláshoz kell egyet csináltatni. 90fontért...Csak erre van felesleges 90fontom. Aztán majd alszok a híd alatt. Vagy a biciklimen...

Cramond

Vajon miért nem észleli a telefon bluetooth-a a gépét? Sajnos így hiába próbálkozok azzal, hogy feltöltsem azokat a "csodás" képeket a telefonomról, amik ma készültek a cramondi tengerparton.
Hát elég sokat vaciláltunk, hogy cramondnál nézzük-e meg a tengert, vagy inkább portobellónál (mindkettő Edinburgh külvárosa), de végül Csilla legeslegeslegjobb barátnőjének tanácsára cramondot választottuk, és nem bántuk meg:) legalábbis én nem:) végre először hozzáérhettem a sós tengervízhez, mert az ittenivel ellentétben itt kellett 20 centi vastag szemétrétegen áthámozni magunkat, hogy megérinthessük a víz felszínét. és nem is volt olyan hideg, mint hittem! és a tengernek ezen a részen homokos a partja, és a homokban volt rengeteg kagyló, amiből gyűjtöttünk is egy párat. Ez a cramondi öböl egyébként egy kis folyó torkolatánál van, és a torkolattal szemben van egy sziget is, amire apálykor be is lehet sétálni, de most sajnos pont nem olyankor voltunk, viszont lehetett látni a macskaköves utat meg mellette a járdát ami szép egyenesen belevezet a tengerbe.
ma voltunk bicajt nézni is, mert elég jó lenne, ha lenne... de sajnos túlságosan drágák voltak még a legcsövesebb fajták is ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, úgyhogy kénytelenek leszünk holnap új bérletet venni a ma lejárónk helyett. de azért még előtte egy próbát megér a bolhapiac:)
Munkáról most nem akarok írni, mert egyelőre nem igazán van miről, talán jövőhéten már lesz, elvégre hivatalos vagyok egész sok interjúra, meg amúgy is, ezen a héten eléggé kezdett beindulni az élet a városban és az itt szerzett új ismerőseink szerint is márciusban szoktak felpörögni a dolgok és ilyenkortól kezdenek felvenni sokmindenkit sokmindenhova:)
ma mindegy, holnap majd Csilla tölt fel képeket, aztán majd írok valami izgalmasat is, de most egyelőre psszt:)

Na jó, már napok óta tologatom a blogolást, de csak azért, mert egyesek szerint unalmas a blog...Na de mégis: egy blognak nem az a lényege, hogy érdekes legyen; én csak azt vetem képernyőre, amik történnek velünk, és hát ez van, ez a valóságunk.
Amúgy már napok óta - konkrétan 3 napja - keményen dolgozok. Minden reggel 7kor kelek, és 4re esem haza. A meló tényleg egyszerű, de nem csak szimpla szendvicskenés!! (Egyesek: tesóm, többek közt, ezt terjesztette, és hát ez nagyon nem így van: takarítok is nagyon sokat.) Persze a jelentkezésnél azzal nem számoltam, hogy egy menzán nem mindenki diplomás és okos. Ez utóbbi a fő probléma: a buta emberektől ugyanis a falra mászok. Márpedig Sally - munkatársam és mentorom a hétre - nem túl éles eszű, hogy finoman fogalmazzak. Én pedig megőrülök attól, hogy mindent elmond nekem 20szor, csak mert azt hiszi nem értem, és hogy még számolni sem tud, mégis mindig engem hülyéz le. De ennyit Sallyről, a továbbiakban inkább megpróbálom majd elviselni. A többi munkatársam amúgy egész okés, eltekintve a főnökösködő takarítónőtől, Bettytől. Pl. Ramón, aki egyike a népes Edinburghi spanyoloknak, tök jó fej. Nagyon sokat segített, s mivel külföldi, az angolul beszélés neki is nehézséget okoz, így segítségért is inkább hozzá fordultam. Vagy jó fej még Laura, a glasgowi skót lány, akivel első nap óta szuperül kijövök, és akinek legalább nem olyan üres kifejezéstelen tökfeje van, mint Sallynek.
Az is hatalmas plusz a munkában, hogy kapok reggelit meg ebédet. Lassan tanulok is: zabkását cukor nélkül többet biztos nem eszek, sőt, zabkását egyáltalán nem, mert olyan iszonyúan meleg, hogy a 20perces szünetem alatt nem hűl ki. Az ebéd szintén tűzforró, főleg mert negyed12kor mi kapjuk meg elsőnek az adagunkat. Viszont a menü nagyon sokrétű, ma pl. bárányt ettem - ezer bocs ZakopaneBari....
Az elmúlt két napban az időnk is nagyszerű volt: sok napsütés, csodakék tenger, tiszta március. Közben a Clinton Cardsos adós papírom is megjött, ami végre tisztába hozott a dolgokkal. A kemény nem egész 90fontos fizetésemből 20%adót vonnak le, ami mondjuk elkeserítően sok. Pedig gondolkodtam azon, hogy maradnék szeptemberig itt. Mindehhez persze egy olcsóbb szoba kéne, meg egy másodállás, hogy finanszírozni tudjam a nyelvvizsga majd a felvételi miatti hazautakat. De ha már van állásom, ami minden viszonylatban egész tűrhető, akkor miért hagyjam olyan hamar itt? Szeptemberig amúgy sincs semmi dolgom. (Ráadásul: kiszámoltam, hogy egy Apple laptophoz mindössze 3hónapot kéne dolgoznom míg szinte semmit sem költök....Kihagyhatatlan:))

Cheers!

I would walk five hundred miles...

Hát ők azok a csodálatos hírességek, akik itt laknak valahol a közvetlen közelünkben, de még nem sikerült kinyomoznunk, hogy pontosan hol:) A Proclaimers ugyanis it elég népszerű és ráadásul edinborói zenekar és ahogy a busszal megyünk be a belváros felé, több villanyoszlopon is ott virít a 2 srác 2 nagy feje az I LOVE LEITH felirat alatt/mellett/fölött. Leith egyébként Edinburgh történelmi kikötővárosa, ami már teljesen a város része lett, olyan, mint Athénnak Pireusz. (csak, hogy művelődjetek:)
És hát ma azt az 500 mérföldet majdnem meg is tettük, ráadásul tök fölöslegesen. Tegnap ugyanis láttunk egy hirdetést, amiben egy skót csaj ingyen felajánlotta a vasalódeszkáját az azért jelentkezőnek és mi jelentkeztünk is és megigérte nekünk, hogy ideadja, csak el kell mennünk érte Balernóba. Balerno egy Edinboró melletti falu, ami kb. 40 perc buszozásra volt a belvárostól, viszont eléggé fent van a hegyekben, úgyhogy ahogy odaértünk, hó is fogadott minket, nem is kicsi. Ami azért elég érdekes volt, mert a belvárosban, mióta itt vagyunk, nincs egy szikrányi se, de egyébként se lenne jellemző. Na de a lényeg, hogy odaértünk, és elkezdtük keresni a házat, ahova be kéne csengetni, de nem találtuk, úgyhogy felhívtuk a megadott számot, hogy hova kellene menni, és szépen elmagyarázták, hogy 5 mérfölddel odébb vannak a falutól, egy tanyán, ahova tömegközlekedés se jár, milyen színű a kocsink, majd nézni fogják az ablakból. Szóval hát nem akartunk 5 mérföldet sétálni oda, meg vissza még 5-öt vasalódeszkával a hónunk alatt, úgyhogy jöttünk haza:)

Viszont az milyen, amikor sokezer km-re az otthonodtól, egy otthontól sok országhatárral és tengerrel is elválasztott helyen, Skóciában valaki azt a kérdést teszi fel neked, hogy ÉS NEM ISMERED VÉLETLENÜL XY-T FELSŐZSOLCÁN? Jójó, azért az egy kicsit magyarázza a helyzetet, hogy pont magyartalálkozón voltunk, de akkor is!
Mindenesetre ma is sokat tudtunk meg a skót néplélekről, meg arról is, hogy ez mennyire felhasználható lenne arra, hogy mindenféle MLM-ekkel (Sciennet, TVI, meg Tili tudja a többit:) mennyi pénzt lehetne kicsalni belőlük... hát igen:)
És hát abban is biztosak vagyunk, hogy magyarokkal Skóciában sokkal jobb inni, mint skótokkal:)

konyhasneni

Olyan hovihar volt itt a messzi Skociaban, hogy a kis obol tuloldalan - amire ralatni a konyhablakbol - meg a dombok is havasak. Es meg mindig esik, bar nem a ho, hanem az eso. Na ne mintha igy nem lenne eleg hideg...
Hianyzik Laptopka, akkor legalabb akkor tudnek irni, amikor akarok, es azt csinalhatnam, amit akarok, nem pedig Boxy laptopjat kene hasznalnom amikor nincs itthon...
Amugy meg asszem van munkam. A heten amugy is nagyon sok interjun voltam, mehettem volna szobalanynak is, de a tegnapi 1.munkanap utan rajottem, hogy a takarito biznisz nem nekem valo. Igy most food service assistant vagyok, ami lenyegeben szendvicsek elkeszitese es takaritas. De mindez egy befektetesi ugynokseg nagyon szuper menzajan tortenik, ahol meg reggelit es ebedet is kapok, raadasul csak 8tol 3ig/fel4ig dolgozok, a plane az egeszben meg az, hogy mindossze 10 percet kell utaznom hogy reggel beerjek. Ugyhogy Yayyyy! (Arrol azert nem fogok beszelni, milyen hulye egyenruhat kell viselnem.Meg hajhalom is van!)
Persze eleg faraszto ezt csinalni, es nem a monoton feladatok miatt, hanem mert 8oran at egy idegen nyelvre koncentralni idegorlo. Tegnap a nap vegere mar teljesen szetestem, es mikor szuksegem lett volna nehany jo szora, azokat akkor sem kaptam meg...
Hianyzik mindenki. Hianyzik, hogy nem beszelhetek senkivel sem, es mikor nem tudok mit csinalni, akkor csak olvashatok, mert masra nincs penzem, es egy ideig nem is lesz meg...
De tegnap mar baratkoztam egy skot fiuval, akit tok jol megertettem - vegul is angoltanar volt, szep is lett volna, ha nem ertem meg. Az o javaslatara ma lehet megnezek egy ingyenes skot galeriat a belvarosban. Egyedul.

...Van az a találós kérdés, hogy a szoba közepén egy aranyhal hever, mindenhol csupa víz, fejtsd meg, hogy mi történt. vagy valami ilyesmi:) na most egy ehhez hasonló feladvány jön:
Az emeletes busz ablakán kinézve Milu megdöbbenéssel nézi azt, ahogy Csilla a zuhogó esőben rohan a busz után és próbálja azt lehagyni, hogy a következő megállóban felszállhasson.
Az előzmények: Csilla és Milu együtt indultak a tesco-ba vásárolni, együtt szálltak fel a buszra, az eső zuhogott, így mindkettejük a buszozást részesítette előnyben a városi kocogással szemben, ráadásul végül nem jutottak el a tesco-ba, hanem végül a morrisonsban vásároltak. Vajon mi történhetett? A helyes megfejtőnek Csilla visz egy csomag gumicukrot:)

Képet most nem töltünk fel, mert az utóbbi napokban nem készült, viszont voltunk soksok állásinterjún, főleg Csilla, én fordítottam rengeteget és voltam egy napot dolgozni egy night klubban:) persze nem éjszaka, hanem reggel, és feladatom az volt, hogy takarítsak a az előző éjszaka bulizó részegek után:) És hát nem tudni, még mi lesz belőle, mert csak napi 2 órás munka lenne, de kezdésnek azért megtenné. És így az első nap alkalmával együtt dolgoztam egy nepáli sráccal, és Panni, tanultam tőle nepáli szavakat, amiket anyukádnak sürgősen át kéne adnom:) és én is tanítottam neki magyar szavakat, miután megkérdezte, hogy Magyarország ugye Európában van, és Magyarországon is angolul beszélnek-e az emberek, vagy van saját nyelvünk:)

na hát így most röptében ennyit, majd Csilla ír valamit este:)

legjobb barátaim

Botanikus kert, még mindig

Még jó, hogy Milu nem mesélte el az egész vasárnapot, így hagyva nekem is témát.
Kezdem is azzal, hogy nem dobtam egy hátast a Holyrood Parkban - közel sem voltam hozzá. Csak Milu megjegyezte, hogy egyikünk el fog még esni a sárban, és nem ő lesz az, én meg csak picit (icipicit!) megcsusszantam és cseppet összekoszoltam a cipőm. Ennyi a történet.

Ilyen szép hóvirágaink vannak, bizony ám!

A Holyrood Park amúgy a hatalmas park a város közepén, ami tele van több száz méter magas dombokkal. Ide a naplemente miatt zarándokoltunk el, de a nagy sár miatt nem jutottunk fel a nagy hegyek egyikére. Viszont csináltunk sok képet!

A Parlament - skótul és angolul, vagyis angolul és skótul

És láttuk a Skót Parlamentet, amit előbb egy gigantikus sünnek véltünk, de végül kiderült, hogy rossz épületet néztünk. A valódi parlament még építés alatt van és kábé a világ legmodernebbje, több építészeti díjat is nyert már. Ha majd elkészülnek a felújítással vagy mivel, le is fotózzuk nektek:)

Holyrood Park: befagyott tó meg fagyott lábú hattyúk

A nem látszó naplemente

A királynő skóciai nyaralója is, amit lazán csak Palace of Holyroodhouse-nak hívnak, is itt található. (Milutól most kérdeztem a nevét, neki meg csak most esett le, hogy "az a királynő skóciai nyaralója volt???"képben van...:D)

Tegnap, míg Milu fordított, én bejártam a várost, a jobcentret és még vásároltam is. (Négy litert tejet 1,5-ért; nem hagyhattam ki) A cv-ket még mindig lelkesen dobálgatom, sőt, tegnap már a két telefonhívásomat is tökéletesen értettem. Haladás! (Persze azért, mert mindkétszer külföldiekkel beszéltem...de akkor is!) Ma már interjúra is hivatalos voltam, szobalánynak jelentkeztem egy hotelbe, hogy anyukám büszke legyen rám. Még kamuztam is egy cv-t, amit tegnap délután nyomtathattam is ki; szobalány cv-m eddig ugyanis nem volt. Ez alapján lehúztam 3 és fél évet a La Rosa Hotelben Lillafüreden, mint room attendant.:) De 9:30kor én voltam a fickó első meghallgatott jelentkezője, és szerintem eléggé tetszhettem neki. Majd meglátjuk az eredményt. Mindenesetre holnap megint hivatalos vagyok egy hotelbe...Lehet végül csak takarítani fogok Skóciában?

Egy szar kép Miluról - ő mondta!!!

Egy jobb kép nem Miluról

Egy még jobb kép nem Miluról

Milu zoknija meg gépezős ruhája....na, most komolyan! Nem is bánom, hogy Boci a legjobb barátja Skóciában, nekem meg a vasaló az! Utána meg Betty, a kedves 70éves alsó szomszéd, utána Boxy, utána a csöves a tengerpartról utána meg....na,a lényeg, hogy Milu az utolsó helyen van!!! De ilyen szakadt zokni-nadrág kombóval ez nem is baj!