Míg Milu munkából munkába szaladgál, nekem kreatívnak kell lennem: a satnya idő ellenére hasznosan kell eltöltenem a hétvégét!
Kezdve a péntekkel. Bár tényleg durván rossz idő volt, egész napos eső és ködfoltok, nem is mozdultam ki. Ráadásul a kedvem is rossz volt, ezért inkább boroztam Boxyval és németeztem. (Nem tudom, a bor hatására történt e, de az egyszer elolvasott szavakra másnap reggel is emlékeztem. Különös, különös.)
Tegnap meg...hajjajjj, olyan kis listát írtam - gondolatban mindig pipáltam a végrehajtott célokat. Pedig a bicajom reggel rászorult egy kis renoválásra, leoperáltuk róla a sárvédőt - máris jobbak vagyunk, mint az itteni bicikliszerelők.
Aztán piros habartkrumplileves főzése után el is indulhattam utamra. Először a cv-met dobtam be egy nagyon tetszetős kávézóba - keresek egy részmunkaidős melót; ahol a főnökkel tök jól elbeszélgettem. Nem csak hogy tudta, mi Magyarország fővárosa, de jól is ejtette ki, s mikor mondtam neki, hogy keletre lakok Budapesttől, betájolta, hogy "akkor a nagy síkság közepén". Mikor meg elmagyaráztam neki a nevem kiejtését, rögtön azt reagálta: "Mint a Chinchillában". És rá is írta ezt az önéletrajzomra. Jó fej:) Bár nem hiszem, hogy megkapom a melót, de ilyen élmények kellenek.
Utána végigszáguldottam a buszok közt a Princes streeten - valahol le kellett parkolnom, mert 3kor Nuriával találkoztam. (Ő a spanyol lány a képeslapos boltból.) Be is néztünk egy kávézóba s végre csak ülhettem, süttethettem az arcomat és várhattam, hogy kiszolgáljanak. Na meg beszélhettem egy kivülállónak a hétköznapi gondokról, aki legalább minden téren egyetértett velem.
Listám következő pontján a tej szerepelt, amiért szintén Nuriával ugrottunk be a Farmfoodsba. 2x2 litert szereztem be végül - ekkor még nem gondoltam bele, hogy mindezt haza is kell cipelnem. Biciklivel. Visszapillantók, vigyázat! Az utolsó feladat az Aldi megkeresése volt, amiből mindössze 3 darab van Edinbraban és mind nagyon messze tőlünk. Sebaj, málhás szamárként elkerekeztem a legközelebbibe, a nap sütött, időm volt rá, mi kell még?
A fura csak az volt, hogy alig voltak a boltban. Pedig. Én azért szépen be tudtam vásárolni ott. Kábé ez eddig a legolcsóbb hely, ahol jártunk. Vagy ha nem is minden, de az akciós termékek meglepően olcsóak. Vegyük pl. a szőlőt, ami mindenhol 2font körül van, itt 59penny. Nem is hittem a szemeimnek. (De azért vettem 2 dobozzal...)
A gond csak az volt, hogy ekkor már két szatyrom is volt, de még messzebb kerültem a lakástól. A kocsik közt nem akartam imbolyogni, ehelyett elővettem kis térképemet, és kibogarásztam, hogy a patak (aka Water of Leith) kábé 100méterre van az Alditól, s amellett megy egy kis gyalogút, ahol sokkal biztonságosabb a biciklizés. Persze ennek ellenére a hazautam elég kalandos 1óra lett: a bicaj folyton bekapta a szatyrot, így a végére csak egy működő füle lett, alul pedig potyogtak ki a szőlők.
Azt hiszem, a városban ezért nem jár senki sem nagybevásárolni biciklivel.
Mára galériázást terveztem - azok ingyenesek ugye, így megint a Water of Leith mellett kerekeztem. Csakhogy miután felcipeltem a bicajt a 40méter magas dombra (a vacak kacskaringós lépcsősoron), a 3 kapu egyikén se tudtam bejutni a modern galériába. Így indultam tovább az Aldiba, mert kuszkuszt akartam ebédelni, és ott láttam olcsón. Aztán végül rizottót vettem, de ez is finom lett. (Ugye, mindig csak dolgozó Milu?)
A nap találós kérdése pedig: vajon az unoka - aki pénteken érkezett - miben keverte ki a hajfestékét?
A helyes megfejtő 1hét ingyenes csövelést nyer a kanapénkon!
Kezdve a péntekkel. Bár tényleg durván rossz idő volt, egész napos eső és ködfoltok, nem is mozdultam ki. Ráadásul a kedvem is rossz volt, ezért inkább boroztam Boxyval és németeztem. (Nem tudom, a bor hatására történt e, de az egyszer elolvasott szavakra másnap reggel is emlékeztem. Különös, különös.)
Tegnap meg...hajjajjj, olyan kis listát írtam - gondolatban mindig pipáltam a végrehajtott célokat. Pedig a bicajom reggel rászorult egy kis renoválásra, leoperáltuk róla a sárvédőt - máris jobbak vagyunk, mint az itteni bicikliszerelők.
Aztán piros habartkrumplileves főzése után el is indulhattam utamra. Először a cv-met dobtam be egy nagyon tetszetős kávézóba - keresek egy részmunkaidős melót; ahol a főnökkel tök jól elbeszélgettem. Nem csak hogy tudta, mi Magyarország fővárosa, de jól is ejtette ki, s mikor mondtam neki, hogy keletre lakok Budapesttől, betájolta, hogy "akkor a nagy síkság közepén". Mikor meg elmagyaráztam neki a nevem kiejtését, rögtön azt reagálta: "Mint a Chinchillában". És rá is írta ezt az önéletrajzomra. Jó fej:) Bár nem hiszem, hogy megkapom a melót, de ilyen élmények kellenek.
Utána végigszáguldottam a buszok közt a Princes streeten - valahol le kellett parkolnom, mert 3kor Nuriával találkoztam. (Ő a spanyol lány a képeslapos boltból.) Be is néztünk egy kávézóba s végre csak ülhettem, süttethettem az arcomat és várhattam, hogy kiszolgáljanak. Na meg beszélhettem egy kivülállónak a hétköznapi gondokról, aki legalább minden téren egyetértett velem.
Listám következő pontján a tej szerepelt, amiért szintén Nuriával ugrottunk be a Farmfoodsba. 2x2 litert szereztem be végül - ekkor még nem gondoltam bele, hogy mindezt haza is kell cipelnem. Biciklivel. Visszapillantók, vigyázat! Az utolsó feladat az Aldi megkeresése volt, amiből mindössze 3 darab van Edinbraban és mind nagyon messze tőlünk. Sebaj, málhás szamárként elkerekeztem a legközelebbibe, a nap sütött, időm volt rá, mi kell még?
A fura csak az volt, hogy alig voltak a boltban. Pedig. Én azért szépen be tudtam vásárolni ott. Kábé ez eddig a legolcsóbb hely, ahol jártunk. Vagy ha nem is minden, de az akciós termékek meglepően olcsóak. Vegyük pl. a szőlőt, ami mindenhol 2font körül van, itt 59penny. Nem is hittem a szemeimnek. (De azért vettem 2 dobozzal...)
A gond csak az volt, hogy ekkor már két szatyrom is volt, de még messzebb kerültem a lakástól. A kocsik közt nem akartam imbolyogni, ehelyett elővettem kis térképemet, és kibogarásztam, hogy a patak (aka Water of Leith) kábé 100méterre van az Alditól, s amellett megy egy kis gyalogút, ahol sokkal biztonságosabb a biciklizés. Persze ennek ellenére a hazautam elég kalandos 1óra lett: a bicaj folyton bekapta a szatyrot, így a végére csak egy működő füle lett, alul pedig potyogtak ki a szőlők.
Azt hiszem, a városban ezért nem jár senki sem nagybevásárolni biciklivel.
Mára galériázást terveztem - azok ingyenesek ugye, így megint a Water of Leith mellett kerekeztem. Csakhogy miután felcipeltem a bicajt a 40méter magas dombra (a vacak kacskaringós lépcsősoron), a 3 kapu egyikén se tudtam bejutni a modern galériába. Így indultam tovább az Aldiba, mert kuszkuszt akartam ebédelni, és ott láttam olcsón. Aztán végül rizottót vettem, de ez is finom lett. (Ugye, mindig csak dolgozó Milu?)
A nap találós kérdése pedig: vajon az unoka - aki pénteken érkezett - miben keverte ki a hajfestékét?
A helyes megfejtő 1hét ingyenes csövelést nyer a kanapénkon!
5 megjegyzés:
Tippem: a fogmosó poharadban
Eldobható műanyag dobozban ami senkinek nem kell, direkt hajfestéknek való. Bár én egy lábasban csinálnám, mert úgy izgi.
az egyetlen használható teflonos edényben / a kedvenc bögrédben / virágcserépben, aminek lyukas az alja, így most a padló is színes
Ne hagyjatok kétségek között minket! Tudni akarjuk miben készült a festék! :D
(Nem mellkesen miért éppen edinbraban - Csilla után szabadon:) - jut eszükbe hajatfesteni, ott olcsóbb? :))
A fogmosó pohara Boxy még szombaton eltörte, így az sajnos kiesett. Az eldobható műanyag doboz túl kézenfekvő lett volna. A kedvenc bögrém már nagyon közel jár, de tényleg nem akarom tovább feszíteni a húrt: a kedvenc müzlistálamban!!!! Amiben eddig müzlit ettem! De többet nem fogok, az is biztos!
(Amúgy azért itt festette be a haját, mert olcsóbb a festék. Elvileg. De szerintem nem, mert én otthon fodrászkellékes boltban is ennyiért vettem a hajfestékemet anno.)
Megjegyzés küldése