2010. március 3., szerda


3
Na jó, már napok óta tologatom a blogolást, de csak azért, mert egyesek szerint unalmas a blog...Na de mégis: egy blognak nem az a lényege, hogy érdekes legyen; én csak azt vetem képernyőre, amik történnek velünk, és hát ez van, ez a valóságunk.
Amúgy már napok óta - konkrétan 3 napja - keményen dolgozok. Minden reggel 7kor kelek, és 4re esem haza. A meló tényleg egyszerű, de nem csak szimpla szendvicskenés!! (Egyesek: tesóm, többek közt, ezt terjesztette, és hát ez nagyon nem így van: takarítok is nagyon sokat.) Persze a jelentkezésnél azzal nem számoltam, hogy egy menzán nem mindenki diplomás és okos. Ez utóbbi a fő probléma: a buta emberektől ugyanis a falra mászok. Márpedig Sally - munkatársam és mentorom a hétre - nem túl éles eszű, hogy finoman fogalmazzak. Én pedig megőrülök attól, hogy mindent elmond nekem 20szor, csak mert azt hiszi nem értem, és hogy még számolni sem tud, mégis mindig engem hülyéz le. De ennyit Sallyről, a továbbiakban inkább megpróbálom majd elviselni. A többi munkatársam amúgy egész okés, eltekintve a főnökösködő takarítónőtől, Bettytől. Pl. Ramón, aki egyike a népes Edinburghi spanyoloknak, tök jó fej. Nagyon sokat segített, s mivel külföldi, az angolul beszélés neki is nehézséget okoz, így segítségért is inkább hozzá fordultam. Vagy jó fej még Laura, a glasgowi skót lány, akivel első nap óta szuperül kijövök, és akinek legalább nem olyan üres kifejezéstelen tökfeje van, mint Sallynek.
Az is hatalmas plusz a munkában, hogy kapok reggelit meg ebédet. Lassan tanulok is: zabkását cukor nélkül többet biztos nem eszek, sőt, zabkását egyáltalán nem, mert olyan iszonyúan meleg, hogy a 20perces szünetem alatt nem hűl ki. Az ebéd szintén tűzforró, főleg mert negyed12kor mi kapjuk meg elsőnek az adagunkat. Viszont a menü nagyon sokrétű, ma pl. bárányt ettem - ezer bocs ZakopaneBari....
Az elmúlt két napban az időnk is nagyszerű volt: sok napsütés, csodakék tenger, tiszta március. Közben a Clinton Cardsos adós papírom is megjött, ami végre tisztába hozott a dolgokkal. A kemény nem egész 90fontos fizetésemből 20%adót vonnak le, ami mondjuk elkeserítően sok. Pedig gondolkodtam azon, hogy maradnék szeptemberig itt. Mindehhez persze egy olcsóbb szoba kéne, meg egy másodállás, hogy finanszírozni tudjam a nyelvvizsga majd a felvételi miatti hazautakat. De ha már van állásom, ami minden viszonylatban egész tűrhető, akkor miért hagyjam olyan hamar itt? Szeptemberig amúgy sincs semmi dolgom. (Ráadásul: kiszámoltam, hogy egy Apple laptophoz mindössze 3hónapot kéne dolgoznom míg szinte semmit sem költök....Kihagyhatatlan:))
Cheers!

3 megjegyzés:

Noilla írta...

Ez a Sally kimondottan szimpatikus lány lehet, úgy látom! :D
És gyakorlod a németet is, ugye? :))
Én szeretem olvasni a blogot, csak lenne rá több időm!

ÉS naaagyon kíváncsi vagyok rá, hogy Csilla hogy pottyant le a buszról :D Valld be Milu, hogy Te lökted le a buszról, hogy megtudd mennyit fut százon, vagy hogy vissza tud-e pattani úgy rá, mint a filmekben az doubledeckerekre :D

Ne hari, hogy csak ritkán kommentelek, de a költözéstől már a hajam hullik, annyi kavarás van!

Vigyázzatok magatokra!

McCsilla írta...

Sally az új legjobb barátom!!! De persze csak a főnököm után, mert ezt így kell!:) (Utána jön a vasaló) Hát, sajnos német munkatársam az nincs. Puff neki, ha lenne, tuti németeznék minden nap.
A buszról lepottyanást Milu csak elferdítette. Igazából tényleg az történt, hogy lelökött a galád, ami eléggé megviselt lelkileg:(
Amúgy te vagy a leglelkesebb kommentelőnk, és nagyon örülünk minden egyes hozzászólásnak:) Már költöztök is? A nap végére én is szétesek, pedig még kevesebbet is dolgozok, mint te, de ilyenkor már gépezni sincs kedvem. Ráadásul agyhalott vagyok a sok angoltól.
Párizsba mikor mentek? Most biztos ott is szép az idő:)

Kicsi írta...

Mivel az előző megjegyzésben azt írtad, hogy örültök minden egyes hozzászólásnak, így most írtam nektek egy mondatot.

Megjegyzés küldése